Délután még nagyot napoztam, <br>Esteledik, nemrég napoztam. <br>Mélyre kékül az ég, <br>Ez feszélyezettség… <br>Árnyakban hosszasan napoztam.! <br> <br>Hazaérek, karomban teste, <br>Közben hűl is, ilyen az este… <br>Hideg vizet iszok, <br>Élvezve kortyolok… <br>Nyár! Hangulatos naplemente! <br> <br>Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban. <br>

Nyári napon fázok, Bettina! <br>Mond csak hová lettél, bestia? <br>Meguntál, leléptél, <br>Itt hagytál, elmentél? <br>Hiányodban él testem vágya… <br> <br>Lelkemben hógörgeteg, fázok, <br>Egyedül, nincsenek is mázok… <br>Mért, föl nem foghatom? <br>Szerelem akolom… <br>Nem bírom ezt! Kínomban játszok… <br> <br>Ha köszöntél volna, Bettina, <br>Kisebb lenne lelkem fájdalma. <br>De, csak úgy eltűnni… <br>Mint keresztbe tenni. <br>Bár ez Te lelked, nem bánthatja… <br> <br>Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával, <br>Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával, <br>És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával. <br> <br>Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk <br>Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón, <br>Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón… <br>Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk! <br> <br>Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre, <br>Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre. <br> <br>Voltam én már oly' sokszor árnyékba, <br>Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa… <br>Leszek-e még életem adósa? <br> <br>Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás? <br>Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás… <br>Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás? <br> <br>Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként. <br>

Kell-e most, valamit is tennem? <br>Kell-e most, valahová mennem? <br>Kell-e valamit, másképp tennem? <br>Kell-e máshová, másért mennem? <br> <br>Van-e még, mit meg is kell tennem? <br>Van-e még, hová el kell mennem? <br>Van-e még, mit másképp kell tennem? <br>Van-e még más? Hová kell mennem? <br> <br>Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Így éltem az életem… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Nekem soha nem volt benne víz <br>Nem érezhettem, hogy mily' víz íz! <br>Nekem soha nem volt benne víz. <br> <br>(leoninus) <br>Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol. <br>Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem. <br>Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem... <br>Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba... <br> <br>Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták. <br>Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól... <br>Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek. <br>Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak. <br> <br>Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat... <br>Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe? <br>A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség... <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>