Süt a nap korlátok nélkül, <br>De már nem olyan nagy fényül, <br>Amihez a nyáron hozzászoktunk, <br>Amikor volt nyári hőség, poklunk. <br> <br>Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, <br>De már csak hamiskás a mosolya, füröszt <br>Még ugyan langymelegben és süt <br>Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. <br> <br>Rozsdásodó levelek közt a napsugár <br>Új színeket ad a lombnak, csillagsugár <br>A látvány, mely megfog, áthat, lenyűgöz, <br>Álomvilág látvány. Ő meg elidőz. <br> <br>A szűrt, már csak hamiskás fény rabul ejt <br>Nem birok szabadulni, lassan ellejt, <br>Én meg nézem a rozsdás, gyűrődő leveleket, <br>Az azon folyton változónak látszó fényeket. <br> <br>Álomvilág ez, mely oly’ ébrenlétben tart. <br>Csodálom természetet, nézem az avart <br>És az is váltakozó napfény színben látszik, <br>Lelkem is bolondul, még melegebbre vágyik. <br> <br>A fű zöldje is mutatja… lassan múlik nyár, <br>Mely ezek szerint olyan volt, mint egy szekérvár, <br>Melyet szétver közeledő ősz, de jó ez is <br>És majd kihasználjuk mi… lesz a jó ebben is. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 24. - Kustra Ferenc József <br>

Bátran várhatjuk a telet? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ültünk kettesben az erdei tisztáson, <br>Egy rozzant, ódon, már nagyon szálkás padon… <br>Ültünk kettesben az erdei tisztáson. <br> <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>A régiséget dér borította, de alattunk elolvadt, <br>Én csak csókoltam a kedvest, ő hagyta, élvezte… elolvadt… <br>A régiséget, dér borította, de alattunk elolvadt. <br> <br>(Anaforás, bokorrímes) <br>Közben éreztem az ősz velünk van, de már végét járja, <br>Közben meg lestem, hogy jön-e már, a felhők új barátja… <br>Közben a kedvesem átvette, ő csókolt... ó, de finom a szája, <br>Közben éreztem, már nincs messze a tél, jő már felhők új barátja. <br> <br>(Anaforás, belső rímes, bokorrímes) <br>Mi nem is beszéltünk, még sokáig csak nyaltuk-faltuk egymást, <br>Mi nem is beszéltünk, szél is föltámadott… nem akartunk mást. <br>Mi nem is beszéltünk, de a hűsben ennék lángost, fokhagymást… <br> <br>(Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímes) <br>Hazafelé egy nagyon fokhagymás lángost ettünk. <br>Ettől fölmelegedett a lelkünk. <br> <br>Hazafelé úgy döntöttünk, tovább nem éhezünk. <br>Meleg lángost élvezte lelkünk… <br> <br>Vecsés, 2019. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Reggel a morózus eső is felébred, <br>Kérdi nőktől: elhagyta ernyőjét kegyed? <br>Reggel a morózus eső is felébred. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Csal az idő, mi még klassz, élvezhető, meleg nyarat szeretnénk, <br>Mert pocsolya van mindenhol… nekünk ez nem kell, nem érti elménk. <br>Nyári turista kiadvány a pocsolyában. Oda elmennénk! <br> <br>(3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja. <br>Hangbillentő szél, billegő templomharangot kongatja… <br>Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja. <br>* <br> <br>(Tíz szavas duó) <br>Őszi eső a lelkeket is zavarja, <br>Befogadni, senki nem akarja. <br>* <br>Metronómszerű ütemben érkezik a széllökés, <br>Természetnek, ez a lelkiismeretes törődés? <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél. <br>Ki jóval tovább aludt, ezt láthatja, így jár, ki lassan kél… <br>Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél. <br> <br>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös) <br>Ázottak már… az utca, a járdák, <br>Ázottak már… a kertekben kutyák… <br>Ázottak már… az utca, a járdák. <br> <br>Vecsés, 2020. augusztus 29. - Kustra Ferenc József – Íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Az ősz durván lép,<br>Sáros bocskorban tapos...<br>Nyög a narancs-nyár.<br>Trónt követel hidegen,<br>Nyaralót űz ridegen.<br><br>Hőmérő vacog,<br>Felhő könnye megered.<br>A szarvas is bőg.<br>Rozsdásodik az idő,<br>Nyirkos már a levegő.<br><br>Vándormadarak<br>Már messzire költöztek.<br>Károg a határ.<br>Seregélyek bandáznak,<br>Érett termést dézsmálnak.<br><br>Sietős az est,<br>Kihűlt a langy hangulat.<br>Ciriptelenség.<br>Közeleg az altató,<br>Lehullt lomb a takaró.

Duhaj szélben a fák nyögnek,<br>Ömlik könnye a nyárnak.<br>Sötét felhők utat törnek<br>A féktelen zord árnak.<br><br>Lefogyott a folyó medre<br>Hízik vize szüntelen.<br>Duzzad, dagad nagyra keble,<br>Fosztogat már bűntelen.<br><br>Nincsen este tücsök zene,<br>Nem csábít a telihold,<br>Rút felhőnek vihar szele<br>Égi haragot kiold.<br><br>Hőbölög a korán jött ősz,<br>Sáros bakancsban tappog,<br>Színes kedve szürke és bősz,<br>Rideg arccal vigyorog.<br><br>Ázik, fázik a vidéknek<br>Minden egyes egyede,<br>A mezőnek, az erdőnek<br>Bő esőből elege.<br><br>Reméljük, hogy ellendíti<br>Nyers mérgét az erőnek,<br>Hangulatát megenyhíti<br>Édes must az időnek.