„Párisba tegnap beszökött az Ősz. <br>Szent Mihály útján suhant nesztelen, <br>Kánikulában, halk lombok alatt <br>S találkozott velem.” <br> <br>Üdvözöllek Ősz! <br>Tudtam, hogy eljössz… <br>Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra... <br>A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… <br> <br>Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, <br>Bármit teszel... nekünk úgyis bősz! <br>Ökölbe van a kezed zárva, <br>Nem leszel a szívekbe zárva! <br> <br>Mint mindig, eljött hozzánk újra, az Ősz! <br>És már kelleti magát, mint egy dizőz! <br>Azt már elérte, hogy hideg a reggel… <br>Tán’ Nap is fázik, ezért későbben kel. <br> <br>Még lefekszek a földre a Szent Mihály úti fák alatt… <br>Nyoszolyám; vöröses barna levelek… derekam alatt... <br>Elmerengve nézem… fúj a szél útszéli fasor alatt. <br> <br>Vecsés, 2012. november 20. – Kustra Ferenc József – íródott; Folytassa pályázatra – Az idézet Ady Endre: „Párisban járt az Ősz” c. verséből való. <br>

Csendes lett a szoba,<br>Nem világít csak a gyertya lángja. <br>Lelkemnek hangos sóhaja, <br>A szoba csendjét felváltja.<br>Szívem nagyot dobban, <br>Mikor a hegedű megszólal egy sarokban,<br>Szomorú zenét játszva.<br>Húzd hát hegedű a nótám.<br>Érezze a lelkem miért fáj.<br>Halk muzsika hangja csendül. <br>Arcomon a könny legördül. <br>Eszembe jut egy emlék,<br>Egy régi kedves kép.<br>Vidd vissza szívemet a múltba.<br>Amíg el nem szakad a hegedű húrja.<br>Legyen enyém a múlt kedves pillanata.

Nyártól perzselt kiszikkadt földek<br>Fulladoznak, hullnak a könnyek<br>Felhők bánatától, most nyögnek.<br><br>Vadul tombol az ár, kíméletlen<br>Zúdul, ömlik hegyekből féktelen.<br>Lapos völgy, és sík vidék védtelen.<br><br>Megduzzadt folyók rekordokat döntnek,<br>Viharos széllökések fákat törnek,<br>Pusztító vésztől élők menekülnek.<br><br>Ősznek nyitánya haragosan érkezett,<br>Erejét büszkén fitogtatva kérkedett.<br>Menetrendjét felrúgta- ezzel vétkezett!?<br><br>A természet pusztítása embert bosszul,<br>Mert fölényesen támad, károsít orvul.<br>Késő bánat fenyeget...a világ torzul!<br><br>Klíma változást emberöltő tapasztalja!<br>Földön az egyensúlyt gőgös ember bomlasztja!<br>Tempót ember szabja...a gyors iramot hajtja!

Ősz-paplan alól<br>Kacéran kikandikál...<br>Narancs-nyár mosoly.<br>Kacsintgatva hívogat,<br>Randevúra csalogat.<br><br>Indián nyár leng,<br>Színkavalkád elbódít.<br>Aranyló lombok.<br>Avar dunna szétterül,<br>Lassan a föld szenderül.<br><br>Derűs melegség<br>Udvarol a léleknek...<br>Egy cseppnyi esély.<br>Mély álom ha beköszönt,<br>Tavaszig zord szelet önt.

Lövegnek hangja<br>Lelkeket sebesít meg...<br>Könnycseppből vérzik.<br><br>Hasadt életek<br>Résén keser szivárog...<br>Fájó valóság.<br><br>Zuhan az álom<br>Sötét világnak mélyén...<br>Foszlott biztonság.<br><br>Népnek hangja nincs.<br>Ágyú harsogva üvölt...<br>Profit-piacon.<br><br>Bús gyászindulót<br>Fronton sosem skáláznak...<br>Érdek-dalolók.