Idő 
Értékelés 
Értékelés Színesre rajzolnám az egész világot,
hogy nektek sokkal jobb legyen,
letépnék minden bánat virágot,
hogy ne szomorítson semmi sem.
Rajzolnék nektek rózsaszín felhőt,
mely átszínezi a kék eget,
eltüntetném a vöröslő villámot,
hogy ne féljen többé senki sem.
Rajzolnék nektek olyan zöld erdőt,
melyet nem tompít semmi sem,
hol az út mentén lila szarkalábak,
s pirosló pipacsok díszlenek.
Aranyló, sárga búzatáblát,
amelyből jut mindenkinek,
s a lágyan széthulló feketeföldet
széjjelosztanám köztetek.
Átszínezném a földre lehullott
Elszáradt, barna levelet,
s átfesteném az ég alján gyűlő
gomolygó, szürke felleget.
Messzire űzném a baljósló árnyat,
amely közöttük ott lebeg,
s teli rajzolnám ezüstfenyővel
a csupaszon maradt kerteket.
Rajzolnék rájuk fehér galambot,
mely az águkon megpihen,
had turbékoljon vidáman néktek,
hogy visszaadja a kedvetek.
Rajzolnék nektek olyan világot,
hol nem nélkülözne senki sem,
de nem tudok! Hisz nem vagyok mágus.
Csak imádkozom, hogy így legyen!
hogy nektek sokkal jobb legyen,
letépnék minden bánat virágot,
hogy ne szomorítson semmi sem.
Rajzolnék nektek rózsaszín felhőt,
mely átszínezi a kék eget,
eltüntetném a vöröslő villámot,
hogy ne féljen többé senki sem.
Rajzolnék nektek olyan zöld erdőt,
melyet nem tompít semmi sem,
hol az út mentén lila szarkalábak,
s pirosló pipacsok díszlenek.
Aranyló, sárga búzatáblát,
amelyből jut mindenkinek,
s a lágyan széthulló feketeföldet
széjjelosztanám köztetek.
Átszínezném a földre lehullott
Elszáradt, barna levelet,
s átfesteném az ég alján gyűlő
gomolygó, szürke felleget.
Messzire űzném a baljósló árnyat,
amely közöttük ott lebeg,
s teli rajzolnám ezüstfenyővel
a csupaszon maradt kerteket.
Rajzolnék rájuk fehér galambot,
mely az águkon megpihen,
had turbékoljon vidáman néktek,
hogy visszaadja a kedvetek.
Rajzolnék nektek olyan világot,
hol nem nélkülözne senki sem,
de nem tudok! Hisz nem vagyok mágus.
Csak imádkozom, hogy így legyen!
Őszi haiku csokor 2.
Eredeti Baso féle stílusban?
Fönt alkonyodik,
Bíborvörös ég-alja.
Ég még azúrkék.
*
Esti szél kereng,
Bíbor tűzű ég alatt.
Zöld, sárga, barna.
*
Kelő nap bágyadt,
Táj fölött már erőtlen.
Fogy élettere.
*
Vadludak vében,
Hangoskodva vonulnak.
Élnek? más tájon.
*
Koronás darvak
Érkeznek hűvös széllel.
Korai este.
*
Verebek, már csak
Gubbasztanak, fázósan.
Kopasz bokor-lak.
*
Medvék hízottak,
Készülnek. Hosszú álom!
Soká kelnek fel?
*
Sokféle növény.
Elszárad, kóróvá lesz.
Élettelen szár.
*
Párás reggelen,
Réten nőnek a gombák.
Fűcsomó szárad.
*
Nappal? még meleg,
Éjjel már hűvösödik.
Fázós hajnalok.
*
Az égnek kékje,
Halványul és kifakul.
Párás hajnalok.
*
Nap, már röviden
Sétálgat, álom hosszú!
Korai fekvés.
*
Sírom halálát
Meleg estnek, szellőnek.
Pléd ad meleget.
*
Élet, lelassul
Takarékos üzemre?
Jön a bősz hűvös.
*
Tájat ural szél
És mindenütt bekopogtat.
Mosott ruha leng.
*
Természet, rideg
Fájdalommal távozik?
Hideg pokol lesz.
*
Hideg már a fák
Gyökere is. Nem iszik.
Ablak, bukóra.
*
Gesztenyegyerek
Leesve tovább gurul.
Oly? hideg széltánc.
*
Kertek alatt már
Hallik, hideg kopogás.
A lomb, időt kér.
*
Aranyos évszak!
Naptenger, tóvá fáradt.
Feketés felhők.
*
Vízililiom
Bársonykelyhe csukódik.
Tófelszín az ágy.
*
Ködpárás függönyt
Tép szét, gyengéd fuvallat.
Mese, hidegről.
*
Tuskóba vágott
Fejsze nyele megázik.
Már nem szárad ki.
Vecsés, 2015. augusztus 11. ? Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Eredeti Baso féle stílusban?
Fönt alkonyodik,
Bíborvörös ég-alja.
Ég még azúrkék.
*
Esti szél kereng,
Bíbor tűzű ég alatt.
Zöld, sárga, barna.
*
Kelő nap bágyadt,
Táj fölött már erőtlen.
Fogy élettere.
*
Vadludak vében,
Hangoskodva vonulnak.
Élnek? más tájon.
*
Koronás darvak
Érkeznek hűvös széllel.
Korai este.
*
Verebek, már csak
Gubbasztanak, fázósan.
Kopasz bokor-lak.
*
Medvék hízottak,
Készülnek. Hosszú álom!
Soká kelnek fel?
*
Sokféle növény.
Elszárad, kóróvá lesz.
Élettelen szár.
*
Párás reggelen,
Réten nőnek a gombák.
Fűcsomó szárad.
*
Nappal? még meleg,
Éjjel már hűvösödik.
Fázós hajnalok.
*
Az égnek kékje,
Halványul és kifakul.
Párás hajnalok.
*
Nap, már röviden
Sétálgat, álom hosszú!
Korai fekvés.
*
Sírom halálát
Meleg estnek, szellőnek.
Pléd ad meleget.
*
Élet, lelassul
Takarékos üzemre?
Jön a bősz hűvös.
*
Tájat ural szél
És mindenütt bekopogtat.
Mosott ruha leng.
*
Természet, rideg
Fájdalommal távozik?
Hideg pokol lesz.
*
Hideg már a fák
Gyökere is. Nem iszik.
Ablak, bukóra.
*
Gesztenyegyerek
Leesve tovább gurul.
Oly? hideg széltánc.
*
Kertek alatt már
Hallik, hideg kopogás.
A lomb, időt kér.
*
Aranyos évszak!
Naptenger, tóvá fáradt.
Feketés felhők.
*
Vízililiom
Bársonykelyhe csukódik.
Tófelszín az ágy.
*
Ködpárás függönyt
Tép szét, gyengéd fuvallat.
Mese, hidegről.
*
Tuskóba vágott
Fejsze nyele megázik.
Már nem szárad ki.
Vecsés, 2015. augusztus 11. ? Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Három hete nem fürödtem,
és saját orrommal észlelem
a hónalj, a láb és fenék szagom.
De most már elegem van, mert
irtózok olajos, festékes kezemtől is.
Fürödnöm kell, és a koszt le kell súrolnom!
Csak a citrom és alma szag volt mentésem
hogy eltűrjem magam, mert hetekig
festettem sárga és piros csendéleteket.
De néha kimentem a nyílt és dúsan zőld dombokra is,
poros ösvényeken, és engedtem hogy az izzó nap
égesse nyirkos testemet az irgalmatlan hőségbe.
Ezek a kirándulások hasznos változást nyújtottak,
mert fél tucat Provence-i jelenetet is sikerült megfestenem -
ragyogó zöld cserjék, barnás tetők, és csillogó kék egekkel!
Végül is itt állok, mint egy zsákba öltözött bűnbánó, ahogy
a forró víz gőzölög a kádban. Szappan, pamacs, és a borotva
készen áll egy új, bemutatható énemnek létrehozására.
És ha végre kilépek a kádból, mint egy újszülött
csecsemő első fürösztése után, szeretőm, aki még
egy rövid ideje kifogásolva ráncolta az orrát,
már melengetni fogja az ágyamat a paplan alatt,
ahonnan megcsodálhatja tiszta testemet, és végre
telt karjai és combjai közt extázisig ringathat.
és saját orrommal észlelem
a hónalj, a láb és fenék szagom.
De most már elegem van, mert
irtózok olajos, festékes kezemtől is.
Fürödnöm kell, és a koszt le kell súrolnom!
Csak a citrom és alma szag volt mentésem
hogy eltűrjem magam, mert hetekig
festettem sárga és piros csendéleteket.
De néha kimentem a nyílt és dúsan zőld dombokra is,
poros ösvényeken, és engedtem hogy az izzó nap
égesse nyirkos testemet az irgalmatlan hőségbe.
Ezek a kirándulások hasznos változást nyújtottak,
mert fél tucat Provence-i jelenetet is sikerült megfestenem -
ragyogó zöld cserjék, barnás tetők, és csillogó kék egekkel!
Végül is itt állok, mint egy zsákba öltözött bűnbánó, ahogy
a forró víz gőzölög a kádban. Szappan, pamacs, és a borotva
készen áll egy új, bemutatható énemnek létrehozására.
És ha végre kilépek a kádból, mint egy újszülött
csecsemő első fürösztése után, szeretőm, aki még
egy rövid ideje kifogásolva ráncolta az orrát,
már melengetni fogja az ágyamat a paplan alatt,
ahonnan megcsodálhatja tiszta testemet, és végre
telt karjai és combjai közt extázisig ringathat.
Trópusi éghajlatok vonzották.
Bágyadt, napsütött, sötét-bőrű fajok közé keveredett,
melyek harcosaival vadászni járt,
és némbereivel halt, kik csodálták
fehér-bőrű, sötét-hajú férfiasságát.
Durva cserépedényekből evett velük
idegen és egzotikus ételeket.
Ismerte a Nílust hol vizei még patakok voltak,
és a Hold Hegyei lábánál sátorban táborozott.
Sűrűbben lakott vidékeken
idegen városok utcáit járta
sáros-barna, és agyagból épített palotáival
és vakító-fehér falaival.
Érzéke volt idegen nyelvekre,
és beszélt tudósokkal és költőkkel
kiknek nyelvét megtanulta olvasni és beszélni,
és cifrán és diszesen írt könyveikből
merítette tudását e különös kultúrák
történelméről és tudásukról -
furcsa értekezettekben böngészett melyekből
megtudta hogy hogyan éltek és gondolkoztak.
Vakmerő, katona, felfedező és író,
ki ismerte Ázsiát, Afrikát, és Észak és Dél Amerikát
oly módon mint csak egy kíváncsi ember tud ismerni.
Végül is elvonult otthonába, és tollal és papírral
a dolgozó szobájában, érett éveit
fordítással és írással töltötte.
Egzotikus, erotikus és fantasztikus
elbeszélései könnyen folytak tollából:
Az Arab Éjszakák, az Illatosított Kert, és
a Káma Szútra sok sikert nyert
liberális és különc izlésű olvasói között.
De sajnos! Mikor Burton meghalt
Hetvennél egy évvel korábban,
felesége, Isabel, kinek szűk viktoriánus
erkölcse közbelépett, írásai javát
a tűzbe dobta. És mégis, férje
tiszteletére, együtt vannak eltemetve
egy beduin sátor-alakú sírban
melyet Isabel szeretettel maga tervezett -
egy illő pihenő hely oly embernek ki látta a világot,
és ki szabadon és korlátlanul rendelkezett.
Bágyadt, napsütött, sötét-bőrű fajok közé keveredett,
melyek harcosaival vadászni járt,
és némbereivel halt, kik csodálták
fehér-bőrű, sötét-hajú férfiasságát.
Durva cserépedényekből evett velük
idegen és egzotikus ételeket.
Ismerte a Nílust hol vizei még patakok voltak,
és a Hold Hegyei lábánál sátorban táborozott.
Sűrűbben lakott vidékeken
idegen városok utcáit járta
sáros-barna, és agyagból épített palotáival
és vakító-fehér falaival.
Érzéke volt idegen nyelvekre,
és beszélt tudósokkal és költőkkel
kiknek nyelvét megtanulta olvasni és beszélni,
és cifrán és diszesen írt könyveikből
merítette tudását e különös kultúrák
történelméről és tudásukról -
furcsa értekezettekben böngészett melyekből
megtudta hogy hogyan éltek és gondolkoztak.
Vakmerő, katona, felfedező és író,
ki ismerte Ázsiát, Afrikát, és Észak és Dél Amerikát
oly módon mint csak egy kíváncsi ember tud ismerni.
Végül is elvonult otthonába, és tollal és papírral
a dolgozó szobájában, érett éveit
fordítással és írással töltötte.
Egzotikus, erotikus és fantasztikus
elbeszélései könnyen folytak tollából:
Az Arab Éjszakák, az Illatosított Kert, és
a Káma Szútra sok sikert nyert
liberális és különc izlésű olvasói között.
De sajnos! Mikor Burton meghalt
Hetvennél egy évvel korábban,
felesége, Isabel, kinek szűk viktoriánus
erkölcse közbelépett, írásai javát
a tűzbe dobta. És mégis, férje
tiszteletére, együtt vannak eltemetve
egy beduin sátor-alakú sírban
melyet Isabel szeretettel maga tervezett -
egy illő pihenő hely oly embernek ki látta a világot,
és ki szabadon és korlátlanul rendelkezett.
Az ősz a földöntúliak találkozása
Még kis meleg, rohammal eltakarítása…
Nyár
Lassan
Útra kel.
Változni fog,
Lét és természet.
*
Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt,
Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad!
Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét!
Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék.
*
Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal,
De előre vetíti, hogy elő a kabátokkal.
Lég
Hűvös,
Elég csak
Egy ölelés.
Még nem kell kabát.
*
Az ősz színei elég harsányak
De szépek is, mert változatosak!
Élvezzük e szépséget,
Őrizzük a lelki épséget,
Könnyítsük az öregséget.
*
Az őszben a hajnali harmat fehére festi a tájat,
Aztán az időjárás belehúz… addig még alszunk párat.
Hűs
Hajnal,
Nap homály.
Ez várható...
Reméljük, késik.
*
Az ősz rendesen összegyűrte a növények leveleit,
Aztán meg szertefújta, mint a már elmúltnak emlékeit.
Arcunk vénségtől immár ráncos,
Minden ránc, egy szomorú emlék... szilánkos.
*
A bárányfelhők is már téli szállásra vonultak,
A súlyos és sötét felhők, már fölénk is rohantak.
Volt,
Elmúlt.
Füstbe szállt
Remény, a nyár.
Az ég rí, ősz lett.
*
Lassan várjuk, a ködnek homálya uralja majd, tájat,
Akkor majd, nyárra visszaemlékezni, lehet, hogy fájhat!
Hajunkat a dér ezüsttel hintette,
Ifjúságunkat a nyár magával cipelte.
*
Nyár múlásában az ősz születése,
A nagy kavalkád, megkevergetése.
Mily
Szépség,
Barna, rőt,
Színpompás ősz.
Mért vész semmibe?
*
Ahogy a tájon végigér a szitáló őszi eső,
Úgy lesz minden sáros, pocsolyás, ez bíz' nem felemelő.
A tehetetlenségtől könnybe úszik szemünk,
Az elmúlás gondolata terheli eszünk.
*
Nem tudjuk mi lesz holnap, de a kalucsnit jó lesz elővenni…
A fürdőruha meg biztosan nem szükséges, azt el kell tenni.
Ég
Felhős,
Hideg van.
Lesz-e eső?
Kellhet az ernyő.
*
Ahogy ránk telepednek a jéghizlaló fagyok,
Úgy távolodnak a nyári-meleg féle álmok…
Szívünk már jéggé dermedt,
Hit, remény elveszett.
Sors rólunk megfeledkezett?
Vecsés, 2017. május 1. – Szabadka, 2017. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – A verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavasokat, poéta- és szerzőtársam, Jurisin (Szőke) Margit.
