Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
<br>
<br>Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül,
<br>Lehet még valaha, hogy haza fényre derül?
<br>Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak,
<br>A tömegek érzelem nélkül mivé válnak?
<br>Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene,
<br>Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene...
<br>
<br>Vecsés, 2013. május 22. - Kustra Ferenc József
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>Az impulzus vásárlás magatartás, amikor a vevő, benyomása alapján dönt.
<br>Ezért a szolgáltatók, kereskedők mindent meg is tesznek, totál becsapás szintjéig.
<br>Az ócska árut is nagyon szépen becsomagolják és az eszetlen vevő máris dönt.
<br>Az
<br>Impulzus vásárlónak csak egy fontos, a vásárlás ténye, a konkrét vétel szintjéig.
<br>
<br>Az impulzusvásárlás nem azonos azzal, hogy a kényszeres vásárló örömből dönt.
<br>
<br>Vecsés, 2021. november 19. – Kustra Ferenc József
<br>
(Senrjon)
<br>Felhő jön, nem picike,
<br>Látom, nagyon jő… vízterhesen.
<br>Őszi viharok.
<br>*
<br>Szél támad, nem játékos,
<br>Őrülten forgatja szélkakast.
<br>Búsló… látom én.
<br>*
<br>Már esik… nagy cseppekben.
<br>Nincs nálam ernyő, ronggyá ázok.
<br>Szélkakas, csak néz…
<br>*
<br>Fák hajlonganak… nem bók!
<br>Sajnálom fákat, szél lombot tép.
<br>Útra, fa kidőlt.
<br>*
<br>Még őszben vagyunk, de lesz
<br>Ez rosszabb is… őszöcske után.
<br>Van hótaposóm.
<br>*
<br>Őszi színes levelek,
<br>Arcomba csapódnak… oly’ szépek.
<br>Bősz fergeteg van.
<br>*
<br>Falevelek, cserepek,
<br>Nagyobbacska gallyak, pont erre…
<br>Ezt, hogy megúszni?
<br>*
<br>Előre megyek lassan,
<br>De szélvihar visszafelé fúj.
<br>Kapaszkodnék én…
<br>*
<br>(Anaforás, 10 szavas duó)
<br>Szép ez az ősz, hozott fergeteget.
<br>Ebben szarvasmarha sem legelget.
<br>
<br>Szép őszi vihar, irtón elkapott.
<br>De én nem érzek haragot.
<br>
<br>Vecsés, 2019. szeptember 16. Kustra Ferenc József- Írva; senrjon -ban és 10 szavas duóban. (A 10 szavast én fejlesztettem tovább duó –vá, a sedoka elvisége alapján! A kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből…)
<br>
Haikuk eredeti Bashó féle stílusban…
<br>
<br>Melankólia
<br>Ücsörög búsan, tájon.
<br>Hajnal már deres.
<br>*
<br>Szellő csak játszik,
<br>Esti sötét meg támad…
<br>A hajnal deres.
<br>*
<br>Hold, már megy haza,
<br>Napkorong megérkezik.
<br>Deres már a táj.
<br>*
<br>Nap aranyfényű,
<br>Süt még, de már hidegen.
<br>Deres pirkadat.
<br>*
<br>Levegő hideg,
<br>Deres, csak kóstolónak…
<br>Fázós hajnalok.
<br>*
<br>Meztelen a fa,
<br>Ágai csak hajlongnak.
<br>Reggelt dér lepi.
<br>*
<br>Lágyan csendesek
<br>Az erdő fái, bokrok.
<br>Reggelre deres.
<br>*
<br>Dermedt a határ
<br>És reggel dér az úr!
<br>Színváltozatok.
<br>*
<br>A reggeli dér
<br>Kristályos a rét füvén.
<br>Vaddisznó séta.
<br>*
<br>Fúj a hűvös szél,
<br>Rét felett, ott hintázik.
<br>Dértől, fehéres.
<br>*
<br>Deresen dermedt
<br>A gyep, már nem legelő.
<br>Éhező állat!
<br>*
<br>Dér ütötte ág,
<br>A levéllombok helyén.
<br>Hideg már eső.
<br>*
<br>Majd feljön a hold,
<br>Gyönyörű, tiszta égben.
<br>Hideg, fehér dér.
<br>*
<br>Álmok tengere
<br>Visszahozza napsütést.
<br>Deres az udvar.
<br>*
<br>Reggeli hűvös,
<br>Dermesztő! Hideg vadul.
<br>Minden dérlepte.
<br>*
<br>Erdő zöldjére
<br>Rőtös- sárga telepszik.
<br>Fehér dér befed.
<br>*
<br>Didergő hideg
<br>Ücsörög, erdő mélyén.
<br>Deres már minden.
<br>*
<br>Dérrel takarva
<br>Tűri rét, szél rohamát.
<br>Régi lábnyomok.
<br>*
<br>Idő is fázik,
<br>Szelet, kabátnak vett fel.
<br>Dér fehéríti.
<br>*
<br>Deres évszakban,
<br>Örvény-fényt vet a csillag.
<br>Felhőtlen égbolt.
<br>*
<br>Az ég kékje a
<br>Földre zuhant, fák közé.
<br>Deres fűcsomók.
<br>*
<br>Vad rengetegben
<br>Az esttel nőnek árnyak.
<br>Gallyak deresek.
<br>*
<br>Nyitott szemű lét.
<br>Szőlőfürtöket, dér csíp.
<br>Bor lesz belőle.
<br>*
<br>Az aszúszüret
<br>Ideje még nem jött el.
<br>Kell dér csípése.
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 7. – Kustra Ferenc József
<br>
Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya,
<br>Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja…
<br>Nyomában aranykalász eltűnik, és jő, az őszi színvarázs.
<br>Jön, már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás.
<br>
<br>Őszi nap már laposan pislog, kimerült, látszik,
<br>Szemből még a szemembe süt, de látom, hogy fázik,
<br>Bizony már csak nagyon kínlódva süt, és szenved a napsugár,
<br>Hullani kezdő falevelek mutatják, messze megy a nyár!
<br>
<br>Ahogy már ősz van, a tél már tél közeleg, hideget tereget,
<br>És előkészíti a jégnek és a mély hónak a terepet.
<br>
<br>Ősz hiába kezdené már, mi az ő tivornyája,
<br>Az égen szűk még neki, rászabott égi kabátja,
<br>De messze van még az őt, kicsit siratom… halála.
<br>
<br>Ne féljetek gyerekek! Amíg én itt vagyok,
<br>Tudom, hogy vigyáznak ránk az égi csillagok,
<br>Szárnyalj hitünk, szaggasd szét ezt a felleget,
<br>Repülj és száguldj, adj magadból eleget.
<br>
<br>Őszöcske, csináld édesre a fák-bokrok magvát,
<br>Fesd édesre, a szőlőt, a szilvát, meg az almát.
<br>Tedd te még gyönyörűbbé a sok színes bokrot-fát.
<br>
<br>Te Ősz! Festői munkáddal érdemben csak dicsekszel,
<br>De látszik, a műved csodás, Te nagyon is igyekszel.
<br>
<br>Sárgult falevelek közt még furakszik a csokor napsugár,
<br>Szellő simogatja ág derekát, ami levéltelen már.
<br>
<br>Aztán ködből hirtelen árnyék bukkan elő, kínból,
<br>Látom, hogy egy kivert eb, aki sántán csak araszol.
<br>Szegény olyan, mint aki most menekült meg a sírból.
<br>
<br>Vecsés, 2014. október 21. – Kustra Ferenc József
<br>
