Elhagyatottan járom utamat, elhagyatott úton, minek pora csak szállón… <br>Kint negyven fok, harmincnyolc fokos kupéban ülök, ily’ hőségben nem is hőbörgők… <br> <br>Csak nem értem, mitől miért porzik… kinézek, itt már sín nem lakozik… <br>Jesszus, lehet, hogy akkor már defektem is van… kérdem én rezignáltan… <br>Látom itt már nincsen egy már romos állomás sem… úti forgalom sem… <br> <br>Érdekes, hiányom nincs, nem szeretnek… A közeliek oh, de lehetetlenek… <br>Olyan emberek közé lökött sors, hogy itt hiába nézem: szeretet nem bugyros… <br>Szoktam volt mondani; ’kire mit rótt a sors, azt kell élnie’… meg cipőt kefélni… <br>Látom még, már irányban vagyunk távoli pusztán, élet is jön még… nagyon lustán… <br> <br>Vecsés, 2025, július 15. – Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban, önéletrajzi írásként. <br>

Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák, <br>Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák… <br>Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák. <br>* <br>Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan, <br>Nép otthon, már csendben szusszan. <br>** <br> <br>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást, <br>Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást… <br>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást. <br>* <br>Ló horkant, vágyik zabra, rendre, <br>Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre. <br>** <br> <br>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó <br>Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó… <br>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó. <br>* <br>Tehén bámul setétbe, ház előtt, <br>Manót sejt, sötét árny mögött. <br>** <br> <br>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát, <br>Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást… <br>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát. <br>* <br>Patája toporog, társat vár réten, <br>Reggel jön talán, pótlásként, reményben. <br>** <br> <br>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére, <br>Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe… <br>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére. <br>* <br>Gazda hazatér, békére bízza estét, <br>Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét. <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. <br>A tíz szavasokat, Gránicz Évaszerző-, és poétatársam írta. <br>

Reggel lovam zabolom, <br>S stráfkocsi előtt dolgoztatom… <br>Széna vacsora. <br> <br>Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget. <br>* <br>Este még megpaskolom, <br>Majd bemegyek, más dolgom nincsen. <br>Asszony vacsora… <br> <br>Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja… <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek. A senrjonokat én írtam, a leoninusokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam. <br>

Köd, délibábot játszik, <br>Képzelteti is, hogy világít… <br>Elázott kabát… <br> <br>Utca dermed, csöndesül, <br>Párás ablak mögött emlék ül... <br>Megfagyott reggel... <br>* <br>Otthon vár forró fürdő, <br>Legelőm a forró kakaóm… <br>Csókos vacsora… <br> <br>Falakon árnyék rebben, <br>Kiskanál dalol a csészében... <br>Mézes ölelés. <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József és Gránicz Éva, - írtuk: kétszerzősnek, senrjon csokorban. <br>

Reszketve dobog szív, Jolanda. <br>Reszket, dobban, látlak még cica? <br>Enyém voltál, léptél, <br>Mégis, csak elmentél… <br>Reszketek érted, gyere vissza! <br> <br>Reszket a szíved? Ó, mily csoda! <br>Nem leszel az én bajom soha. <br>Csókoltál, s én hittem, <br>Aztán csak eltűntem. <br>Most nyávogsz, mint egy éhes macska. <br>* <br>Ah, ha még a szívem rád talál… <br>Lélek nyugvásom, csak Te volnál... <br>Enyém voltál, mentél, <br>Mégis, csak elmentél! <br>Ugyan, ha megjönnél, Te volnál? <br> <br>Léleknyugvás? Talán, de kinek? <br>Múltból él... álmot nem kergetnek. <br>Szíveddel hadakozz, <br>Másnál most udvarolsz. <br>Én meg más valakit keresek. <br>* <br>Minden ízemben csak reszketek, <br>Ízeimmel, csak rád figyelek! <br>Enyém voltál, mentél, <br>Mégis, csak megjönnél? <br>Kitudja mi lesz… én figyelek! <br> <br>Ízeid? Tán’ másnak elhiszem, <br>Neked már nem kell semmi ízem. <br>Hiányzott, hogy féljél, <br>Most meg csak reméljél. <br>Figyelj, de már nincs mit viselnem. <br> <br>Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve. <br>