Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, <br>Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… <br>Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. <br> <br>Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, <br>Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… <br>Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. <br> <br>Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, <br>Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… <br>Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket. <br> <br>Lassacskán, totál lombtalanok lesznek a növények, <br>Levelek meg összeállnak; lesznek avar szőnyegek… <br>Lassacskán, totál lombtalanok lesznek a növények. <br> <br>Közeleg kicsit hűvösebb időjárás, <br>Az életben következik, helyben járás… <br>Közeleg kicsit hűvösebb időjárás. <br> <br>Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József– íródott; 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. <br>

&bdquo;Párisba tegnap beszökött az Ősz. <br>Szent Mihály útján suhant nesztelen, <br>Kánikulában, halk lombok alatt <br>S találkozott velem.” <br> <br>Üdvözöllek Ősz! <br>Tudtam, hogy eljössz… <br>Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra... <br>A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… <br> <br>Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, <br>Bármit teszel... nekünk úgyis bősz! <br>Ökölbe van a kezed zárva, <br>Nem leszel a szívekbe zárva! <br> <br>Mint mindig, eljött hozzánk újra, az Ősz! <br>És már kelleti magát, mint egy dizőz! <br>Azt már elérte, hogy hideg a reggel… <br>Tán’ Nap is fázik, ezért későbben kel. <br> <br>Még lefekszek a földre a Szent Mihály úti fák alatt… <br>Nyoszolyám; vöröses barna levelek… derekam alatt... <br>Elmerengve nézem… fúj a szél útszéli fasor alatt. <br> <br>Vecsés, 2012. november 20. – Kustra Ferenc József – íródott; Folytassa pályázatra – Az idézet Ady Endre: &bdquo;Párisban járt az Ősz” c. verséből való. <br>

Csendes lett a szoba,<br>Nem világít csak a gyertya lángja. <br>Lelkemnek hangos sóhaja, <br>A szoba csendjét felváltja.<br>Szívem nagyot dobban, <br>Mikor a hegedű megszólal egy sarokban,<br>Szomorú zenét játszva.<br>Húzd hát hegedű a nótám.<br>Érezze a lelkem miért fáj.<br>Halk muzsika hangja csendül. <br>Arcomon a könny legördül. <br>Eszembe jut egy emlék,<br>Egy régi kedves kép.<br>Vidd vissza szívemet a múltba.<br>Amíg el nem szakad a hegedű húrja.<br>Legyen enyém a múlt kedves pillanata.

Nyártól perzselt kiszikkadt földek<br>Fulladoznak, hullnak a könnyek<br>Felhők bánatától, most nyögnek.<br><br>Vadul tombol az ár, kíméletlen<br>Zúdul, ömlik hegyekből féktelen.<br>Lapos völgy, és sík vidék védtelen.<br><br>Megduzzadt folyók rekordokat döntnek,<br>Viharos széllökések fákat törnek,<br>Pusztító vésztől élők menekülnek.<br><br>Ősznek nyitánya haragosan érkezett,<br>Erejét büszkén fitogtatva kérkedett.<br>Menetrendjét felrúgta- ezzel vétkezett!?<br><br>A természet pusztítása embert bosszul,<br>Mert fölényesen támad, károsít orvul.<br>Késő bánat fenyeget...a világ torzul!<br><br>Klíma változást emberöltő tapasztalja!<br>Földön az egyensúlyt gőgös ember bomlasztja!<br>Tempót ember szabja...a gyors iramot hajtja!

Ősz-paplan alól<br>Kacéran kikandikál...<br>Narancs-nyár mosoly.<br>Kacsintgatva hívogat,<br>Randevúra csalogat.<br><br>Indián nyár leng,<br>Színkavalkád elbódít.<br>Aranyló lombok.<br>Avar dunna szétterül,<br>Lassan a föld szenderül.<br><br>Derűs melegség<br>Udvarol a léleknek...<br>Egy cseppnyi esély.<br>Mély álom ha beköszönt,<br>Tavaszig zord szelet önt.