Elkopott remény, <br>Már nem fényezi jövőt. <br>Mi… mi várható? <br> * <br>A sors, forró visszhangként dobban a másik szívében. <br>Érzik egymást éjjel-nappal, folyvást, egész lelkükben. <br>Erdők, hegyek tetején keresztül szólnak egymáshoz… <br>Réteken, mezőkön ragaszkodnak a szív szavához… <br>* <br>Csodámat várom, <br>De ez monotonitás. <br>Nincs új Nap alatt! <br>* <br>Elmúlt a tegnap, <br>A jövő, még csak forrong. <br>Létezik remény? <br> <br>Vecsés, 2013. augusztus 30. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú -ban… + önéletrajzi írásként. <br>

Látvány variációk… <br> <br>A <br>Patak <br>Törtető. <br>Hegyről zúdul, <br>Soha ne áll meg. <br>* <br>A vad, hegyi patak, <br>Csak zúdul, gátlástalanul. <br>Törtető vízhozam! <br>* <br>Törtető a hegyi patak, <br>Csak nézem, hogy zúdul, patak... <br>Törtető a hegyi patak. <br>* <br>A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető, <br>Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő. <br> <br>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc József - Készült: apevában, HIAQ –ban, 3 soros-zárttükrös –ben és 10 szavasban. <br>

Majd’ megőrjítesz Izidóra! <br>Így járok minden virradóra! <br>Éjjel, álmodozok, <br>Reggelre… fáradok. <br>Főleg, mert messze vagy… hasóra. <br> <br>Éber álmomban megtestesülsz, <br>Vágyhullámokon velem repülsz. <br>Ölelés-tárgya vagy, <br>Hiányod, roppant nagy. <br>Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’? <br> <br>Hogy bírjam csók nélkül Izidóra? <br>Veled ülnék már ágytámlára… <br>Megcsókolnám finom <br>Fagyidat, ó, hammom… <br>Mentsd már meg a lelkem, Dóra! <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József– Erotikus LIMERIK csokor. <br> <br>

A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja, <br>A sorsom nem elég, hogy nagy genyó, de köd borítja… <br>A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja. <br> <br>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel? <br>Küzd a sorsommal a lelkem, de mikor van végkimenetel… <br>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel? <br> <br>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca, <br>Sorsom mindig rossz volt, de így öregen és mára… <br>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca. <br> <br>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz, <br>Sorsom az esti szürkületben is… mi-jót se tartalmaz… <br>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz. <br> <br>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang, <br>Sorsom estpirkadatán, göröngyöket rugdosok, zúg a temetői harang… <br>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang. <br> <br>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett, <br>Téged hívlak, egyfolytában, de válasz semmi, lelkemnek bevégeztetett… <br>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett. <br> <br>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett, <br>Sorsom már nem is tud olyat, még hazudni sem, kétségtelenük mára kiöregedett… <br>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett. <br> <br>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet, <br>Sorsom fénye, hallom a méla-néma csendben, kinevet… <br>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet. <br> <br>Vecsés, 2021. január 11. – Kustra Ferenc József – íródott sorsversként: anaforás, 3 soros-zárttükrösben, belső és önrímes versformában. Önéletrajzi írás. <br>

Az őszi viharos időről… <br> <br>Tomboló szelek, <br>Esőfelhőket hoznak. <br>Cudar az idő… <br>* <br>Látszik, vihar jön <br>Erre, agyban lila köd… <br>Gyalogút hosszú! <br>* <br>Szél söpri utcát, <br>A hullott levél röpköd. <br>Betonfal, hideg. <br>* <br>Immár domináns <br>A hideg és metsző szél. <br>Reszkető a táj. <br>* <br>Megkergült a szél, <br>Hulló levelet sodor. <br>Szétfújja avart. <br>* <br>Nagy viharban az <br>Éjszaka sötét, dadog. <br>Nem élvhajhászat. <br>* <br>Zengő vihar jő, <br>Kék ég, nagyon meggyötört. <br>Bús felleg, villám! <br>* <br>Szélvihar, erre <br>Sodor esőfelleget. <br>Zivatar kitör. <br>* <br>Égen fellegek <br>Úsznak. Fent, vihar dühöng. <br>A sorsában él. <br>* <br>Kemény viharral <br>Küzd, erdő-lét hajója. <br>Lombkorona dől. <br>* <br>Felhőt, szétfújja <br>A szél, fodorrá válik. <br>Kutyaszőr borzolt. <br>* <br>Vihar zörget már <br>Az ajtókon. Így kopog. <br>Lélekhúr rezdül… <br> <br>Vecsés, 2017. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. <br>