Hétköznapi pszichológia az elengedésről?<br><br>Elmentél... Debóra kisleány...<br>Beszélnék veled... de ködfoszlány!<br>Nincsen kérdés többé,<br>Nincs már válasz... többé?<br>Már egy darab se... nincs szófoszlány!<br><br>Szerettelek... mér' menekültél,<br>Vagy megcsalál és le is léptél?<br>Emlékezésem él!<br>Lelkem, bennem regél...<br>Szerettelek! Megelégeltél?<br><br>Szemeim... ont felhőszakadást,<br>Önsajnálatot érzek, mi mást?<br>Szívhelyzetem gyötrő,<br>Sorsom... elképesztő!<br>Ilyen nőt nem lelek... Debórást...<br><br>Vecsés, 2024. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.<br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Hogyan is lehetne bolond a bölcsből? <br>Amikor így szabadult a bölcsőből… <br> <br>De bíz’ minden lehet, az élet ilyen cifra! <br>Tanúsítja ezt... analfabéta kismiska! <br>Mert az élet nem a normális létnek kedvez, <br>Mondják, Isten végez, ember hiába tervez… <br> <br>Meg az is mondják, okos ember nem terem úgy, mint a gomba, <br>De, okosokat is be lehet slihtolni kényszerzubbonyba! <br>Mondják, hogy az okos enged, szamár szenved! <br>Ha mindig enged, ő lesz, ki folyvást szenved! <br> <br>Bolond vagy bölcs a másik, de osztogatja a tanácsokat, <br>Nem is gondolkodik, mondja a megfogadhatatlanokat, <br>Mert az ő agya így működik és elsüti... talányokat! <br> <br>Boldogok biz' a lelki szegények, <br>Mert tán' az ő örökös terhének, <br>Nincsen menekvése, mint egérnek. <br> <br>Végül is az élettel mindenki küzd, <br>Saját baján, magát át, keresztülküzd! <br>De nem biztos, hogy nagyon nagy élmény, jó az okosnak, <br>Ha beveszik csapatba, ütő nélküli dobosnak… <br> <br>Okosnak megvannak maga korlátai, <br>Ő tudja, hogy az élet finomságai, <br>Az élet nagy, éles kanyarulatai. <br> <br>Okosnak, mondják, nem kell mindenáron győzni, <br>Neki dolga inkább a másikat meggyőzni! <br>De közben bolondnak… lehetősége győzni? <br> <br>De az okos, milyen okból áldozza fel magát? <br>Neki soha nem köszönik meg a fáradtságát… <br>Ő tudja… élet megváltoztathatatlanságát. <br> <br>Vecsés, 2015. augusztus 22. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

A langy meleg földet olvaszt,<br>Tábor tűznél sámán kotyvaszt;<br>Tavasz mámort, hangulatot,<br>Elvarázsolt busó táncot.<br>Dobverővel ritmust kavar,<br>Kántálása nagyon pazar.<br>Az ütemre bocskor dobban, <br>Misztérium szívben lobban.<br>Messze űzi borús napot,<br>Deres ködöt, búbánatot.<br>Derűt kínál, boros kutat,<br>A zord télnek fityiszt mutat.

Lopakodó est<br>Fotonokat kebelez...<br>Fényhiányosság.<br>Hol a jóság remete,<br>Ott emberség fekete.<br><br>Kormos fellegek<br>Sötétséget hintenek...<br>Fénytelenséges.<br>Lélek lámpás világít,<br>Hol szeretet irányít.

Hamuszürke fa kerítés <br>Akác-sorról mesélne,<br>Poros útról ha egy vándor<br>A portára betérne.<br><br>Falu szélén legelészik<br>A bégető birkanyáj,<br>Lassú patak lankás partján <br>Ott gágog sok libaszáj.<br>Parasztházak kis ablaka<br>Muskátliktól csupa báj;<br>Ki emlékszik hasonlókra<br>Annak szíve olykor fáj.<br><br>Más lett biz a falu mára<br>A fejlődés meg nem állt.<br>Szalmatetős paraszt háza,<br>Kémény füsttel messze szállt.