Egy téli este virágot ültetett télanyó,<br>ablakomon burjánzik, hajtásaiból születik,<br>mesés káprázatos hold fénye, meg meg csillanó,<br>terjed az ablakon, mint mosolyom fülemig.<br><br>bámulok a sötétbe, sárgán ásít kandeláber,<br>körülötte halvány fénybe, fehér apró csillagok.<br>lágy kecses táncuk s az utca ujj báli ruhát elnyer,<br>s mindent belepnek ezek apró kis hullócsillagok.<br><br>mint milliónyi tűzijáték, csak úgy szikrázik,<br>rajtuk a szebbnél szebben díszített házak fénye,<br>megérint kis Jézus születése nemes lénye.<br>ma van Szenteste, a kémény csendben pipázik.<br><br>hát eljött az ideje, csomagot fa alá teszem,<br>nyugovóra térek most, többet nem mesélek,<br>reggel gyerekeim szemébe, mindent ujjra megélek,<br>karácsony ünnepén imígy lett könnyes két szemem.

Az esőcsepp épp zuhanni készült<br>de megdermedt az ereszen <br>és furcsán, fényét vesztve <br>összekapta magát borzas<br>koronáikat megrázták a fák,<br>a szőlő ledobta levelét<br>s a rozsdaszínű venyigék<br>közt itt-ott felsikoltott <br>egy-egy elmaradt oportó szem<br>megdőlt a krizantém s az őszi rózsa<br>s mire reggel lett <br>a kertben rikkancs szelek jártak<br>karonfogva és hirdették <br>hogy megjött a tél

Miért kell a veszek, ha boldogan is lehet élni?! Nincs mit tenni, ezt az ember magának kéri. <br><br>Nem latja meg, hogy hol hibázott, csak keresi a rosszat, hogy mást megalázzon. <br><br>Csodálkozik rajta, hogy a másik fél, savanyú arccal tekint rája. De a türelem véges, s mindenbe belefáradsz. megelégelve mondod, holnap már nem látlak. <br><br>Könny nélküli búcsút veszel, mert a pohár teljesen be telt . Kérhetted te szépen, kérhetted te csúnyán, fogalma sem volt, hogy meddig tart a határ. <br><br>Beláttad hogy nincs mit tenni, nem ér semmit jót cselekedni.Végszóként csak annyit mondasz, jobb lesz nélküled a holnap.

Lásd mit más nem láthat,<br>tárd ki szíved a világnak.<br>Öleld szorosan magadhoz,<br>ne maradj le semmilyen pillanatról.<br><br>Tárd ki szíved és nézz körül, <br>lásd mit más nem láthat a vak sötétből.<br>Fényed mindent megvilágít,<br>mit a világ adhat, azt nem láthatja bárki.<br><br>Szeresd az életet,<br> mert meghalni egyszerű,<br> mert nem tudhatod,<br> hogy mikor jön el a végső derű.<br><br>Nincs más hátra,<br> csak mutasd meg hogy különc vagy,<br> mert meghalni bárki tud, <br>de igazan élni, csak a különcök tudnak.

Hajad mint arany színű kal?szt ,lengeti a sz?l. Mit ir?ntad ?rzek, m?s meg nem ?rt. V?kony kis kezeid le s?lytanak hirtelen mint a vill?m, szemmel nem l?tható, csak azt ?rzem hogy f?j. Mikor ideges vagy, el?tted senki meg nem ?llhat, s csöpp kis sz?dból pocs?k szavak sz?llnak. Pici vagy, de m?gis oly er?s, ha valakit nyakon v?gsz, az menten le fő. Nem ?rtem az agressziód mi hirtelen feltör. Ha besokalsz, az orrom tutira eltör.