Amikor először megláttalak,<br>Ijedt voltam és kiszolgáltatott.<br>Felnőttként, mégis gyermetegen álltam ott!<br>Amit éreztem, már akkor megmagyarázhatatlan volt,<br>Érzelmek egész sora, mely elragadott.<br>Értetlenül álltam a helyzet előtt, <br>Megkaptam álomban, mi történt ez előtt.<br>Sok-sok élet, mely összeköt minket,<br>Ezért volt megírva a sors könyvében,<br>Az elkerülhetetlen, speciális végzet!<br>Nem földi érzés mit érzek irántad, <br>Mert a földi érzés idővel elmarad,<br>De a lelkek érzése örökre fennmarad!<br>Nem tudom, a sors mit rejt még előlem,<br>Tudom találkozásunk nem volt véletlen!

A susogó,hűs lomb alatt,<br>nap sugara lassan halad,<br>a csend pihenésre csábít,<br>a nyár lustán,lomhán ásít.<br><br>A függőágy is engem vár,<br>az ágakon madár trilláz,<br>álmodozom a könyv felett,<br>mit a képzelet színezett.<br><br>Vajon milyen érzés lenne,<br>hogyha velem megtörténne,<br>betoppanna a boldogság,<br>derű lenne az orvosság.<br><br>Árnyat adó kalap alatt,<br>a szép gondolat elakadt,<br>szemem egy kosárra tévedt,<br>hol almák mosolya érett.

Csak hallgatsz és ülsz némám,<br>Külvilág felé megszűnik figyelmed már.<br>Érzed, az űrt mely körül vesz,<br>Érzed a csendet, mely benned lesz.<br>Visszahúzódsz lelked mélyébe,<br>Gondolatok megszűntek elmédben.<br>Hallgasd a csendet némán,<br>Halld, a csend megszólal egy hárfán.<br>Mily különös lágy dallam,<br>Szférák zenéje szól halkan.<br>Együtt lebegsz most e térben,<br>Lelkedben mély szeretet és béke.<br>Szikrázó fényáradat körülötted,<br>Angyalok járnak öröm táncot neked.<br>Boldogan ünneplik érkezésed,<br>Megmutatják az életutad neked.<br>Táncolj hát örömmel most velük,<br>Hisz a te lélektáncod táncolod velük.<br>Hozd magaddal a fényt és ritmust,<br>Hogy a szíved jól ismerje a taktust!<br>Őrizd meg lelkedben a békét,<br>Az elméd mindig maradjon békés!<br>Szeretetről szóljon az életed,<br>Boldog lehessen az itt léted!

Gázláng életem<br>vibrál a sötétben<br>nincs is egyebem<br>csak két kinyújtott<br>könyörgő tenyerem<br>teérted <br><br>messze vagy <br><br>itt tavasz virágok nyílnak<br>s lázas illatok<br>száz karú öleléssel<br>várok rád<br>s virrasztok érted mint<br>éjszaka a csillagok<br><br>suttogó sóhajaidat <br>keresem<br>ne kérdezd hogy<br> miért akarlak <br><br>szívdobogva várom<br>hogy átölelj, hogy lázas<br>borzongással húzz magadra<br><br>százszor csókolnám<br>csókjaimat a szádra<br>szép asszonytested <br>minden<br>gyönyörű vonulatára<br><br>Jaj ! a sötétlő<br> hozományra !<br><br>Gázláng életem<br>vibrál a sötétben<br>nincs is egyebem<br>csak két kinyújtott<br>könyörgő tenyerem<br>teérted

Akkor<br>meztelen tested <br>gyönyörű<br>látványát inná a szemem<br><br>szemérmes ajkaidat<br>érintené , cirógatná <br>s markolná a kezem <br><br>s vad csókokat <br>csókolnék rád<br>százat<br><br>hogy szép melleidre<br>vidd a számat <br>hogy <br><br>telhetetlen faljam <br>habzsoljam bimbóid<br>egész <br>holdudvarát <br><br>bekapva<br>mohóságomban<br>szinte <br>fuldokolva <br><br>s át-át csapva <br>a szádra ,öledre <br><br>lábad közé<br>benyomulva<br><br>lüktetve, öklelve,<br>lökve <br><br>csípőmmel, <br>egész valómmal<br><br>a feloldozásodra <br>várva<br><br>míg alattunk heverőnk<br>zengne<br>kielégülésünk lázas <br>ritmusára<br><br>s nem hallatszana semmi <br>más csak a te ujjongó<br>jajongásod<br>s az én forró <br>lélegzetem zihálása