ÚTON A FÉNYFELÉ<br>Írta: Poór Edit<br><br>Köszönöm, hogy vagy nekem,<br>Drága tanító mesterem.<br>Mindig velem vagy,<br>S fogod a két kezem.<br>Mutatod fény utam,<br>Kezem el nem engeded.<br>Vezesd, lelkem kérlek,<br>Utamon hozzád, majd elérjek.<br>Bűneim bocsánatát így kérem,<br>Mert ember vagyok s vétkezem.<br>Légy áldott jó Jézusom,<br>Néked sok hálával tartozom.

NYÁR<br>Írta: Poór Edit<br><br>Végre itt a nyár, <br>Gondolatom nálad jár.<br>Boldog vagyok immár,<br>Fénysugaraddal reám találtál.<br>Kitartóan ostromoltál,<br>Bástya falán áthatoltál.<br>Fényed tündöklik szívem falán,<br>Láthatod magad lelkem ablakán.<br>Fölemel a tiszta fénysugár,<br>Lelkünk öröm táncot jár.<br>Angyali ének szól,<br>Két szerető szív egymásra talált.<br>Elmúlik majd a nyár,<br>Szerelmünk sohasem talán,<br>Szívtestvérként örök élet vár.

NE FÉLJ<br>Írta: Poór Edit<br><br>Ne félj, ha vágy perzseli szíved,<br>Ne félj, ha szeretet elönti lelked.<br>Tisztító ereje áthatja lényed,<br>Engedd, hogy a vágy tüze égjen.<br>Ne félj, ha hited erős,<br>Ne félj, megtart téged ez az erő.<br>Jézus fogja mind két kezed,<br>Isten áldott kegyelme ez.<br>Ne félj, Szentlélek tüze ég benned,<br>Ne félj, ez áttisztítja lelked.<br>Legyen örökre e tiszta fény szívedben,<br>Vezessen utadon a jó Isten kegyelme.

Érints meg valahol ott, hol<br>két bordám közt lelkem honol.<br>Érintsd meg a fájdalmat, a békét,<br>a bosszúvágyam, és annak végét.<br><br>Azt akarom, érezd, miként véred cseppje<br>ajkamról ingujjadra cseppen le.<br>Érezd, hogy érzeted vérez be,<br>az ész mondaná, de a szív cselekedne.<br><br>Érintsd meg nyakamon az ízed,<br>ott, hol a világom súlya pihen,<br>és kérlek, szólj, hogyha már sok<br>az, amit rólunk gondolnak mások.<br><br>Megosztanám az igát, hadd<br>vigyük ketten, ketten a világ ellen.<br>De oh, Istenem, csak add,<br>hogy hazudnom ne kelljen.<br><br>Belehazudlak az életembe, csak<br>érints ott, hol a vágyak vannak<br>eltemetve mélyen, és én majd<br>elhiszem, hogy mi egymásnak<br>vagyunk teremtve.<br><br>Mezítelen öböl nyugszik válladon,<br>forr benne egy lehulló könnycsepp,<br>és el kell hinned nekem, tudom<br>hogyan lehetne könnyebb<br>a holnap.<br><br>Szerelmet hazudik a szád, érzem<br>amint borban ázott leheleted belélegzem.<br>Üresen cseng a hang, árnyék színű sátor,<br>vihartépte lelked megpihenhet nálam, Ámor.

MÁTRAFÜREDI KÁPOLNA<br>Írta: Poór Edit<br><br>Ó, gyönyörű kápolna,<br>Oly vonzó barokk stílusa.<br>Park közepén emelkedik,<br>Keresztelő Szent János nevét viseli.<br>Áldásos tiszta légköre,<br>Érződik szentek itt léte.<br>Kápolnával szemben Jézus keresztje,<br>Harangszó szólít a misére,<br>Alázat, szeretet kíséri a hívőt be.<br>Méltósággal jelenik meg az Úr,<br>Kísérik őt angyalok szolgálatul.<br>Megtelik a kápolna,<br>Tiszta érzés világával,<br>Bent ülő hívőket tölti fel,<br>Isten utáni vággyal.<br>Véget ér a mise,<br>Lelkek imádsággal telve.<br>Angyalok serege,<br>Kísér az úton hazafele.