A témát, haikuban és apevában dolgozta föl a szerzőpáros?<br><br>Öröm ködfátyol<br>Ereszkedik a szemre!<br>Halálos ágyon.<br><br>Bús<br>Öröm<br>Életem.<br>A nászágyam<br>Langyos koporsó.<br>*<br>A sárban, porban<br>Élni! Még retkes ól sincs.<br>Ó, édes otthon?<br><br>Mily?<br>Meleg<br>Családi<br>Lak. Egyedül,<br>Fagyos híd alatt.<br>*<br>Remény, csak beles?<br>Itt nem lesz honfoglalás!<br>Nincsen már fényem?<br><br>Gyér<br>Remény<br>Csillan. Nem<br>Adom hazám!<br>Harc? Elfáradtam...<br>*<br>Bátor szívemben,<br>Halkan dúdol, gyávaság.<br>Az erősebb győz!<br><br>Lép,<br>Gyáva<br>Bátorság,<br>Hajtja. Párbaj<br>Üres fegyverrel.<br>*<br>Borúra derű,<br>A léleknek nyugalom.<br>Vita, nem csitul.<br><br>Jó<br>reggelt!<br>Száll pofon.<br>Könnyes szemmel<br>Nevetve lelép...<br><br>*<br>Esti mindenség<br>Boldogságot sugároz.<br>Nagy veszekedés!<br><br>Szó,<br>Szót vált,<br>Derűt szít.<br>Egy-két pofon,<br>Családi idill...<br>*<br>Arcsimogató<br>A viharos széltömeg.<br>Kalapot sodor.<br><br>Mily<br>Kellem,<br>Hátba döf,<br>Majdhogy főllök,<br>Kisded szélvihar.<br>*<br>Új iskolaév.<br>Gyerek ezt nem szereti.<br>Menni de, muszáj.<br><br>Ha<br>Muszáj<br>Nem nehéz.<br>Öröm lesz a<br>Sok-sok csínytevés.<br>*<br>Csendben hallgatni<br>A jó és a halk zenét.<br>Diszkó dübörög.<br><br>Lét<br>Pihen,<br>Csendrobaj<br>Hallik. Csendben,<br>Zúzza vágy szívem.<br>*<br>Holnap? Utána?<br>Akkor is kell még élni<br>Ma, biztos kéne?<br><br>Mit<br>Számít,<br>Hogy halott<br>Vagy. Legyen még<br>Sok szülinapod!<br>*<br>Lelket roncsolja<br>Utolsó reményvesztés.<br>Őrült kacajok.<br><br>Egy<br>Pohár<br>Méreg, old<br>Lelki harcot.<br>Hisztis röhögés.<br>*<br>Lélekben, csendben,<br>Utolsó reményvesztés.<br>Hangos kacagás?<br><br>Csend<br>Honol<br>Lelkemben,<br>Mérget iszom,<br>Jó lét! Ha ha ha!!!<br><br>Vecsés, 2017. augusztus 15. ? Szabadka, 2017. augusztus 20. ? Kustra Ferenc ? Íródott: oximoronban. A haikukat én írtam, alá az apeva csokrot, szerző és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A csokor címe: ,,Gyönyörű élet? meghalni jobb!??

Az élet nehézségeiről, a családról, TANQ- ban írt a szerzőpáros?<br><br>Hóesésben mulat<br>A család apraja, nagyja?<br>Újabb születésnap.<br>Tél volt, esett és havazott,<br>Ő tartott, születésnapot.<br> *<br>Legény, ismeretlen,<br>De udvarias, jó táncos.<br>Kapcsolat indulhat?<br>Akkor még nem is ismertem,<br>Táncra kért és beszélt velem.<br>*<br>Kapcsolat elmélyült,<br>Szív, nagyon hallatta hangját.<br>Közös, időtöltés.<br>Így kezdődött a szerelem,<br>Együtt, nap, mint nap szüntelen.<br> *<br>Egész jól alakult,<br>Tudták, hogy egy egész? két fél.<br>Felek, egybeforrtak.<br>Más a vége nem lehetett,<br>Végül házasság köttetett.<br>*<br>A szív és a lélek<br>Is egybevágyott! Úgy is lett!<br>Életkötelék, kész!<br>Örök fogadalmat tettünk,<br>Igaz szerelembe hittünk.<br> *<br>Élettavasz bimbó<br>Kirügyezett, virággá lett!<br>Kezdő, szaporodás!<br>Évfordulóra ajándék,<br>Egy kislány, az már nem játék.<br>*<br>Gyermek nevelése,<br>Nagy feladat, sőt életcél.<br>Szépen cseperedett.<br>Szeretettel elhalmoztuk,<br>Az időt rá nem sajnáltuk.<br> *<br>Nehézségek folyton<br>Előkerülnek! Problémák?<br>Hit és a bizalom!<br>Nem volt túl pompás életünk,<br>Viszont a hit megvolt bennünk.<br>*<br>Újabb rügyfakadás?<br>Nő a második szirom is!<br>Már dupla boldogság.<br>Hét év után, jött a hatvány,<br>Született még egy kicsi lány.<br> *<br>Mélyült együttérzés<br>Segítette a napokat.<br>Hit, béke, szeretet.<br>Szeretet, boldogság s béke,<br>Volt minden napnak a vége.<br>*<br>Néha, leesett egy<br>Tányér és csúnyán összetört?<br>Reccsenés hang? elmúlt.<br>Szóváltás is előfordult,<br>De a tisztelet nem csorbult.<br> *<br>Virágkezdeményből<br>Nagyszerű, két virágszál lett!<br>Boldogság, mosolyog.<br>A két lány felcseperedett,<br>Büszkeségünk, növekedett.<br>*<br>Virágszál felnőtt már.<br>Jelezte, rügyet fakadna?<br>Új cserépbe vágyott.<br>Idősebb lányunk meglepett,<br>Mert esküvőt rebesgetett.<br>*<br>Új cserép elkészült,<br>Átköltözés-munka indult.<br>Családi intézés.<br>Készen állt a menyegzőre,<br>Apjával ment esküvőre.<br>*<br>Időjárás, másul?<br>Egyszer, mindennek vége van!<br>Még békés létnek is.<br>Béke s nyugalom, elvesztek,<br>Szüleim lebetegedtek.<br>*<br>Változnak az idők<br>És változnak a helyzetek.<br>Nagy átvariálás!<br>Hozzánk költöztek mindketten,<br>Így könnyebben segíthettem.<br>*<br>Már minden feléled,<br>Új reményben, új az öröm.<br>Gólya már kelepel.<br>Gólyahírt hozott a vejünk,<br>Jókedvtől tágra nyílt szemünk.<br>*<br>Azúrkék odafönt<br>A kék ég! Madárcsicsergés?<br>Rügyek, pattanóak.<br>Mindannyiunk örömére,<br>Ami nőt ötszörösére.<br>*<br>A papuska gólya<br>Fönt kelepel a kéményen.<br>Új híreket ad le.<br>Fiú unokánk született,<br>Kapott is sok szeretetet.<br> *<br>Gólyapár már megjött,<br>Régi fészkét felújítja.<br>Újulás a kezdet.<br>Apja, anyja szeme fénye,<br>A mi szívünk tüneménye.<br>*<br>Idő, lassan elment,<br>Változás kitört, mint vihar?<br>Nem minden új, jó is?<br>Mint perc, hat év tovasuhant,<br>Egy pillanat...sorsfordulat.<br> *<br>Baj, csak úgy történik!<br>Segítségkérés folyamat.<br>Rikoltó sziréna.<br>A mentőkocsi vijjogott...<br>Orvos tudomány megbukott.<br>*<br>A csendet megtörő<br>Villámlás, a réten lecsap.<br>Egy kiégett fűfolt?<br>Mint villám a derűs égből,<br>Csapás hullott rám az égből.<br> *<br>A napfénynek tánca,<br>Tó tükrén? megszűnt csillogni!<br>Felhő, szomorún sír?<br>Szívem párját elvesztettem,<br>Gyászba borult az életem.<br><br>Szabadka, 2017. április 13. - Jurisin (Szőke) Margit --- Vecsés, 2017. április 22. - A vers, az én önéletrajzi írásom! A HIAQ -kat elé, szerző- és poétatársam Kustra Ferenc írta.

(Bokorrím)<br>Egyszer majd, én is átélem a halál titkát?<br>Ember, mikor elfoglalja az örök sírját.<br>Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát.<br><br> A<br>Halál<br>Értem is<br>Eljön egyszer.<br>Megfejtem titkát...?<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>Bizony van, hogy fránya halál a legszebb,<br>Ha körülmény lehető legelegebb?<br>Bizony van, hogy fránya halál a legszebb.<br><br>A<br>Halál<br>Megváltó,<br>Ha az élet<br>Már élhetetlen.<br>*<br><br>(10 szavas)<br>Halál van, hogy szenvedés, a kínok kínja!<br>Kinek ily? sorsa?<br><br>Van<br>Kinek<br>Kivárni<br>Kín a halált.<br>Kinek mi sorsa...<br>*<br><br>Életemben mindig lánglelkű zápor verte a hátam,<br>A bársony finom éjszaka, csendben kerülte a házam?<br>Életemben a vágyam, vad vörös lánggal folyvást látszott,<br>De a teljesületlenül üres ágyban, mállás látszott.<br><br>Sok<br>Vágyam<br>Bennszorult.<br>Átvirrasztott,<br>Magányos éjben.<br>*<br><br>Életem, tüzesen forró életcsókkal soha nem lepett meg,<br>Gyötrő vihara, folyvást tarolta létem, nem átmenetileg.<br><br>Mit<br>Vágytam,<br>Híján volt.<br>Létem silány,<br>Csupasz virágszál. <br>*<br><br>(3 soros-zárttükrős)<br>Ezüstös mosollyal kacsint, felhősödött hold matt-fényes udvara,<br>Semmivé tűnik, ha felhő eltakarja, szép ezüstős alakja?<br>Ezüstös mosollyal kacsint, felhősödött hold matt-fényes udvara,<br><br>Vecsés, 2010. június 1. ? Szabadka, 2018. július 16. ?Kustra Ferenc ? Az alapokat én írtam, alájuk az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe: ??Kinek mi a sorsa...??

Zaj ömlik velem a sírkert a csöndjébe,<br>Kedvesem, jöttem, mert Te itt laksz örökre…<br>Anyám te is, távoztatok mindörökre.<br><br>Sírás, hüppögés, neszezés, halk mondatok,<br>Fütyülnek a közelben menő vonatok...<br>Valaki hangosan jajdult is, belerúgott a síremlékbe,<br>Fáj neki, de hangosan átkozódni nem mer… könny a szemébe…<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Halottak napján a kis gyertyafények, mint őrtüzek hajladoznak.<br>Körbenézek, mindenfelé ez van, földi-szép csillagnak látszanak.<br>Halottak napján a kis gyertyafények, mint őrtüzek hajladoznak.<br><br>Itt járok egyedül, a temetőben, kezemben gyertya és virág,<br>Messze vagy, ott nyugovóra tértél, elválaszt tőlem a másvilág.<br>Itt járok egyedül, a temetőben, kezemben gyertya és virág,<br><br>Látom a sírodnál már voltak és virágokat tettek,<br>De én nem tudom, a könnyei talán mind szívből jöttek?<br>Látom a sírodnál már voltak és virágokat tettek,<br>*<br><br>Megint eltelt egy év, nélküled voltam a földi létbe,<br>Emlékeim meg csak föltolulnak, de majd' egy végtébe.<br>Kezd csöpögni az eső, igen felhős az ég alja,<br>El is megyek haza, különben jön, ronggyá-ázása.<br><br>(Septolet)<br>Isten veletek,<br>Lassan hazamegyek,<br>Útközben merengek,<br>Egyedül ténfergek…<br>Célt, már nem érek!<br><br>Kérek,<br>Félek…<br><br>Vecsés, 2020. május 3. – Kustra Ferenc

A halottaink? ismeretlen ismerős? Versben és haikuban?<br><br>Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?<br>Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?<br>Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?<br>Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!<br><br>De nála van és ő borítja életre fekete leplet,<br>Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.<br><br>Az életben ne hagy nyomot, de kiléptet abból,<br>Nem lehet kilépni az állandó árnyékából.<br>Nem lehet menekülni kígyós pillantásától.<br><br>De jöhet, ha ideér, nincs tovább csak egy utazás,<br>Mint, egy régi ismerős. Akinek lesz megbocsátás?<br>És egy fázós hajnalon tiedé lesz a megnyugvás.<br><br>Biztosan tudom, a halál egy nagy kárörvendő,<br>Mert, ő aztán tudja, nem lesz munkanélküli ő?<br>Munkáját ellátja, nem rúgják ki, ő nagymenő.<br>*<br>Aratás folyvást.<br>Nem vár augusztusra!<br>Csak jön és kaszál.<br>*<br>Van, hogy mellévág,<br>Újra suhint? korrigál.<br>Munkát szereti.<br>*<br>Fölényeskedik?<br>Gyengül, kire szemet vet.<br>Út vége: gödör.<br>*<br>Ti régi őseink, ó, ti öregek,<br>Emlékszik rátok a család, a gyerek!<br>Voltak veletek oly' szép nyarak,<br>Nagy téli havak is akadtak.<br><br>Ó, ti régi öregek, ti hiányzó őseink,<br>A régen-múlt időktől Ti... a mi nagy titkaink.<br>Sokat szenvedhettetek, majd jött a halál,<br>És ha, az idő lejárt? ő csak jön? kaszál.<br><br>Ti valamiben biztos, hogy hittetek,<br>Nekünk olyan sokat teremtettetek.<br>Hogy mi legyünk, Ti, ezért is éltetek.<br>*<br>Szeretteimet<br>Is elérte suhintás.<br>Kispadon sírás.<br>*<br>Ülök a kispadon, nézem a gyertya, lanyhuló lángját,<br>Magamban felsorolom, cudar életem minden mocskát?<br>Fázok! Érzem ősznek erősödő, hűvös hozadékát...<br><br>Ők odaát, vajh? boldogok-e?<br>Rám, néha vajon, gondolnak-e?<br>Szeretem őket... ők érzik-e?<br><br>Most hazamegyek, és nem félek,<br>Bízok, hogy jövőre még élek.<br>Akkor megint kijövök, hozok szép koszorút,<br>Amivel kifejezem a bennem élő bút?<br><br>Vecsés, 2015. november 7. ? Kustra Ferenc