Cinkék éneke<br>Túrára hívogató.<br>Kedv teremtő dal.<br>Nem költözik...jó neki,<br>Van ki télen eteti.<br><br>Kis rozsdafarkú, <br>Bozótban mint víg gyümölcs.<br>Daloló bokor.<br>Kedves hanggal énekel,<br>Kitüntetést érdemel.<br><br>Csuszka, és harkály<br>Fáknak törzsén kutatók.<br>Nagy rovarírtók.<br>Vérükben a gyógyítás,<br>Egyik sem volt iskolás.<br><br>Alj-bozót ága <br>Lombok alatt megnyúló.<br>Árnyék szabály! <br>Alant rigó kapirgál,<br>Kukacokat huzigál.<br><br>Veréb sokaság,<br>Mindenütt élelmesek.<br>Csipogó banda.<br>Városban vagy erdőben,<br>Otthonra lel ügyesen.<br><br>Szelíd gerle pár,<br>Fészke ügyetlen kosár.<br>Fióka félhet.<br>Szeretetnek jelképe,<br>Turbékol a szívekbe.<br><br>Kis-Duna mentén<br>Madaraknak édene-<br>Érint a béke.<br>Akad itt bőven termés,<br>Bús léleknek menekvés.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 11.

Lágy bársony kehely,<br>Reményt parázsló szépség.<br>Piros-pozsgás lét.<br><br>Nyári csókot küld,<br>Ábrándos gyönyörűség.<br>Pipacs-szerelem.<br><br>Kalászban parázs,<br>Tüzel a naplemente.<br>Pipacs szirom ég.<br><br>Mezei álom<br>Ringató bíbor tenger.<br>Hullám-ölelés.<br><br>Kigyulladó est<br>Pipacsrengeteg felett.<br>Virág-lángolás.<br><br>Mint isten lelke,<br>Selymes pipacsok felett...<br>Béke-galamb száll!<br><br>Dunatőkés, 2024. június 18. - íródott haiku csokorban.

Angyalok dala<br>Madarak torkából zeng.<br>Mennyei kórus.<br><br>Égi áldás száll,<br>Madarak énekével.<br>Angyal-közelség.<br><br>Énekes madár<br>Angyal hangjával szólal.<br>Léleknek manna.<br><br>Mennyei dalok, <br>Angyali érintések.<br>Madárcsacsogás.<br><br>Angyalok szállnak,<br>Simogató csicsergés.<br>Szívfeloldozás.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 14.- íródott: senrjú csokorban.

Régen indult a menet.<br>Már évtizedek óta<br>Váltottunk jegyet.<br>A sors menetel,<br>És tetteink nyomát <br>A múlt fátyla lepi el.<br><br>Elsuhant növekvő fák alatt<br>Az évekbe tömörödött <br>Egyedi pillanat.<br>Tartósított emlék megmaradt.<br>A végtelenség kapujában,<br>Kapaszkodva egymásban<br>Őrizzük a másikat...<br><br>És nem is olyan fontos,<br>A szó mennyire folytonos.<br>Elég a gondolat!<br>A lelkünk összeér,<br>Hittel idéz múltat.<br>Egybeolvad mával -<br>Tudjuk...egymásnak <br>Tartozunk hálával.

Kérdezhetném, voltam-e én himpellér? <br>Nem, mint ahogy nem voltam én vincellér. <br> <br>Vagyok-e én egy kiöregedett huligán? <br>Nem, mert gyermekként másképpen nevelt az anyám. <br> <br>A kulisszák mögött voltam-e gigoló? <br>Voltam e én sármos, mert, ha nem, úgyis jó? <br> <br>Nem voltam pernahajder nem volt rajtam bajusz... <br>Miért lettem volna… no, egy kicsit gézengúz... <br> <br>Nem voltam satnya lókötő, <br>Pikírt és piperkőcködő <br>De voltam én kévekötő. <br> <br>Jampi sem voltam, ez bíz' nem az én életstílusom, <br>A kérdés csak az: voltam-e kakas a szemétdombon? <br> <br>Vecsés, 2014. március 1. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>