Láttam már embert<br>Ki éberen<br>Nyögte kínjait keservesen. <br>Vagy ki zavart elmével<br>Üvöltözött eufóriás képzeletével, <br>És még sokakat a végletek között<br>Kiknek teste s lelke kórba ütközött. <br><br>Volt olyan is ki kómában<br>Lebegett felettünk, <br>Elmondta: vele mit tettünk. <br>És azt is elmesélte-<br>Már úton volt, -fény ölelte<br>Míg a defibrillátor <br>Vissza nem lökte-<br><br>Ebbe az életbe. <br>Hol sok a titok, a rejtelem<br>Amivel az elme képtelen<br>Megbírkózni<br>.... Talán a hit s a bizalom<br>Ha elfogadom<br>S lelkemet kitárom... <br>Esetleg megtalálom.

Lazítani-<br>Hátra dőlve <br>A karos székben<br>Lágy zene szó kíséretében<br>Gyakran járok <br>Felfedezésre<br>A versek kiállító termébe.<br><br>Arra amerre-<br>Ízes szavak, <br>Finom falat<br>Közben okít a tapasztalat.<br>Öröm óda cseng, <br>És fájó sorsok,<br>Szépre festett letűnt korok. <br>Jó emberek, <br>Tiszta lelkek;<br>Így boldogítva üldögélek.<br><br>Ilyenkor-<br>Két strófa közt <br>Mélyen elmerülve<br>Megtisztulok a szívembe. <br>Béke honol <br>Körülöttem, <br>Dalos madár szól kertemben. <br><br>Itt nincs-<br>Szószátyár felesleg<br>Csak a precízen írt lényeg.<br>Minden egyes <br>Történetben<br>Poéták szelleme ölel engem. <br><br>Így aztán<br>Megpihenve<br>Öröm kedvvel <br>Felvértezve<br>Kiléphetek az életbe.

Ez a fészek csuda kerek<br>Örömömben kelepelek<br>Mert befogadott Kelep Elek<br>Szétkürtölöm az embereknek.<br><br>Tudják meg hogy gólyalábon<br>Fészket rakott a garázson.<br>Tavasszal ott várt a padláson-<br>Szavakkal ezt ki sem mondhatom.<br><br>Ezért már csak kelepelek<br>Remek ember Kelep Elek.

Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye, <br>Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e? <br>Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova… <br>Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora. <br> <br>Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak, <br>Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak. <br>Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő, <br>Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő! <br> <br>A szilveszter, ha megjön, az egy nagy változás varázs, <br>Mert eltűnik az óév! Az újév olyan zúzmarás… <br>No, mi majd koccintunk jövőre, mindannyiunk egészségére <br>És élvezzük az évváltást, mindenki olyan nagy örömére. <br> <br>Vecsés, 2013. december 20. – Kustra Ferenc József <br>

Szilveszterek az <br>Évek kis-nagy kapui! <br>Erre koccintsunk. <br>* <br>Megyünk és mindent <br>Magunkkal viszünk, tovább. <br>Év kapuján át. <br>* <br>Szabadulunk és <br>Hisszük, hogy jövő jobb lesz! <br>Percnyi boldogság. <br>* <br>Üres a világ? <br>De mitől lenne tele? <br>Jövőre, tele! <br>* <br>Látvány, már rozsdás. <br>Milyen lesz majd, rút vagy szép? <br>Pokol tüze ég? <br>* <br>Semmi nem marad <br>Itt. Hitetek vezessen. <br>Pezsgő előtte! <br>* <br>Az óév kapu <br>Csikorogva csukódik! <br>Azért, korty egyet. <br>* <br>Az újév kapu <br>Félszegen kinyitódik! <br>Erre koccintsunk. <br>* <br>Induljunk, menjünk! <br>Idő van, új élet jő! <br>Múlt hátizsákban. <br>* <br>Ettünk jó virslit, <br>Ittunk jó pezsgőt! Nyomás! <br>Jő már… jobb jövő? <br>* <br>Kárhozat múlik! <br>Élet megy tovább! Újév… <br>Új mindenség vár! <br>* <br>Óév, már foszlik… <br>Újévi szellő, égen… <br>Jövő, morzsányi… <br>* <br>Bevégeztetett. <br>Jó, hogy volt, de jobb, hogy megy… <br>Köbe lesz lélek… <br>* <br>Emberek! Idő <br>Nem állt meg, óév elmúlt. <br>Jő nekünk jövő! <br> <br>Vecsés, 2015. január 2. - Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban. <br>