Magamra hagytál Szimonettám! <br>Bizony, Te elhagytál… régen ám. <br>Hazudtad, hogy szeretsz? <br>Nem mondtad, hogy etetsz… <br>Én meg szerettelek… ó, babám! <br> <br>Lassan belé tűnsz a múltunkba, <br>Beleveszel, nem sok harcunkba. <br>Már most sem emlékszem… <br>Mennyi volt, emlékem. <br>Én szeretettelek… ó babám. <br> <br>Sors, nem akart együtt, Szimókám! <br>Lehet… nem passzoltunk Szimókám? <br>Még van kevés emlék, <br>Ezek már tört mesék… <br>Még egy kissé, talán szeretlek… <br> <br>Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Ki mindent akar, annak van-e igaza? <br>Vagy ki földön marad, az a realista? <br>Ezt eldönteni nem elég a tudomány, <br>Saját képesség és készség a tudomány. <br> <br>A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy, <br>De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy. <br>Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse, <br>Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje. <br> <br>A sikeres, mind a sorsának kegyeltje, <br>Életében jelentős tény a szerencse. <br>Ha sikeres tagadja ennek szerepét, <br>Bőn kitágítja az önbecsapás terét. <br> <br>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József <br>

Ki mindent akar, annak van-e igaza? <br>Vagy ki földön marad, az a realista? <br>Ezt eldönteni nem elég a tudomány, <br>Saját képesség és készség a tudomány. <br> <br>A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy, <br>De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy. <br>Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse, <br>Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje. <br> <br>A sikeres, mind a sorsának kegyeltje, <br>Életében jelentős tény a szerencse. <br>Ha sikeres tagadja ennek szerepét, <br>Bőn kitágítja az önbecsapás terét. <br> <br>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József <br>

Ágas-bogas tilalomfák között bujdokolva csak futok, <br>Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok. <br>Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni <br>Vagy a futásommal… csak menekülni? <br> <br>Itt nincs indóház, bakter se… ki utat mutat, <br>Sínt is fölszedték... szemem a távolban kutat… <br> <br>Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként <br>

Levetette már az élet a ragyogását? <br>Mindenhol hallom; butítottak csoszogását… <br>Ki segít már nekünk, ilyen tán’ már nincs sehol… <br>Mi magunk vagyunk azok, segítsünk már ímhol! <br> <br>Csak Isten, Haza, Család, amiben bízhatunk, <br>Hit, Remény, Szeretet, a jövőnk, a mentsvárunk. <br>Most fogjunk össze, egyesüljünk a reményben, <br>Most fogjuk meg egymás kezét, hitben, reményben. <br> <br>Vecsés, 2009. augusztus 31. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>