A gyűlölet szeme vörösen lángol,<br>Fémes körmével csapkodva karmol.<br>Vicsorgó agyarán már tetemek vére,<br>Hajlama duzzad sokak örömére.<br><br>Tüskéi nőnek szétágazó testén,<br>Fertőző kórként...telepszik elmén.<br>Nyálas kígyó-vigyor palástolt pofáján,<br>Behálóz kit lehet a pokol tornácán.<br><br>Nagy étvággyal habzsol zavaros időkben,<br>Szövetségesre lel hitvány emberekben.<br>Fék nélkül száguld bábuknak szekerén,<br>Dagad felhizlalva népeknek kenyerén.<br><br>Dunatőkés, 2024. május 24.

Gyötörnek a gondolatok,<br>Belakok ha haza jutok.<br><br>Napok óta csak koplalok,<br>Magyarosat álmodozok.<br>Bográcsban főtt jó gulyást,<br>Tejfölös csirke paprikást.<br>Mindenféle jó falatok...<br>Már csak erről álmodozok.<br><br>Mikor külföldön dolgoztam,<br>Biz ott én jól le is fogytam.<br><br>A magyar ész nem lekvártól vág,<br>És erőt is csak klassz kaja ád.<br>Bejgli, kalács csak desszertnek jó,<br>Szaftos étel után...vállalható.<br>Főmenünek gyenge fogás,<br>Az én honomban ez nem szokás.<br><br>Azóta ha messze megyek,<br>Csomagomba kolbászt teszek.<br><br>Dunatőkés, 2024. május 19.

Felhő szűri Hold<br>Sugarát tó tükrébe,<br>Lábát lógatja.<br>Hullám villan szemembe,<br>Emléket hoz szívembe.<br><br>Tó vizében ég<br>Szívem lángja...csepp emlék,<br>Szél szárít könnyet.<br>Vérünkben az őseink,<br>Lelkemben emlékeink.<br><br>Kapocs nem szakadt,<br>Közös élmény megmaradt.<br>Összekovácsolt.<br>Ifjúság szép emléke,<br>Kísér hozzád mennyekbe.<br><br>Unokatestvér,<br>És legjobb barát voltál.<br>Feledhetetlen.<br>Hiányod szívembe mar,<br>Bánat nem illan hamar.<br><br>Itt ülünk ketten...<br>Hisz veled beszélgettem.<br>Mécsesem úszik.<br>Láng, emlék ring tó tükrén,<br>Ide jártunk...te meg én.<br><br>Csendes az este,<br>Hold fürdik tó vizében.<br>Csobban a fénye.<br>Égbe száll sok gondolat,<br>Úr hallja csak hangodat!<br><br>Dunatőkés, 2024. május 21.

Vágyom közeled, édes Flórám! <br>Ölelve, hátad simogatnám… <br>Szerelmetes lelkem, <br>Kívánt egyetlenem. <br>Élvezném jelenléted, Flórám! <br> <br>Valahogy most szívemben érzem, <br>Elmerengek egy semmiségen, <br>Tán szerelmes vagyok? <br>És a hold fenn ragyog? <br>Furcsa, de újra, úgy, mint régen... <br> <br>Puszit nyomnék homlokodra; ám <br>Közben szép arcod simogatnám. <br>Karolva sétálnánk, <br>Egymást megpuszilnánk… <br>Élvezném jelenléted… úgy ám. <br> <br>Itt volna ő, hisz tudom, szeret, <br>Megfogná szorosan kezemet. <br>Tán szerelmes vagyok? <br>És a hold fenn ragyog... <br>Úgy volna, ahogy régen Veled. <br> <br>Lelkemben érezlek, én Flórám! <br>Ha itt lennél, becézne a szám… <br>Én üdvösségedet <br>Nyerhetem? Végletet… <br>Diadalmas kell legyek, Flórám! <br> <br>Sétálunk csak mi édes-ketten, <br>Szeme pajkos, vágyó e percben, <br>Én szerelmes vagyok! <br>És a hold fenn ragyog! <br>Senkit, soha így nem szerettem. <br> <br>Vecsés, 2019. március 10. – Mórahalom, 2020. január 12. - Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor, amiben a páratlanokat én írtam, a párosakat; szerző,- és poétatársam Farkas Tekla. <br>

Életkérdésekről, versben és apevában <br> <br>Molyrágta már ez az élet, <br>Molyirtótól büdössé lett. <br>A régi télikabátom is már moly járatokkal telt, <br>Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt… <br> <br>Kopott rongyos lét, <br>Nem épp nagy tét. <br>Élni még? <br>Csakis <br>Kín. <br> <br>Itt <br>A vég. <br>Miért bújsz? <br>Állj ki elé! <br>Úgyis rád talál. <br> <br>* <br>Én nem voltam és nem vagyok egy szekrényben, <br>Ha, akarhattam, kint lehettem a tűző napfényben… <br>így visszanézve, akkor miért volt életem idétlen? <br> <br>Fényt <br>Épphogy <br>Maroknyit <br>Kaptam sorstól, <br>Leégtem. Miért? <br> <br>Kiket szerettem, <br>Ők elmentek. <br>Maradtam. <br>Vétek <br>Ez? <br> <br>Vecsés, 2017. szeptember 30. – Szabadka, 2017. október 17.– Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. <br>