Ha volna alkalmas párom… Épp’ őt várom! <br>Jövök, talán már úton is vagyok... Szíved hívott, rohanok! <br> <br>Sorsom utamba irányítja? Odavagyok… várva! <br>Sorsod súg nekem, lépted irányt ad. Nem vagy már magad! <br> <br>Sorsom a párom várása! De nem küldi… fránya! <br>Várásod tüze, átível sok életen. Bennem is ég hiszen… <br> <br>Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: leoninus sorokban. A páratlanokat én, a párosakat Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta. <br>

Hódolnék <br>Nagy szerelemnek… <br>Hevenyül! <br> <br>Lángol a szívem, <br>vakmerő vágy hevenyül. <br>Sóhajom repked. <br>* <br>Hódolnék <br>Óh! Szerelemnek… <br>Hevenyül! <br> <br>Óh, szép szerelem! <br>Szív ajtaját döngeted. <br>Jöjj, ne késlekedj! <br>* <br>Hódolnék <br>Mély szerelemnek… <br>Veszettűl! <br> <br>Őrület határ, <br>mélységekbe zuhanok… <br>Vágyam tombolón… <br> <br>Gyál, 2025. április 4. - Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtam: HIQ- ban a páratlanokat. A párosakat meg írta senrjúban: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam. <br>

Hosszú lenne az én tirádám, <br>Ha minden búmat fölsorolnám… <br>Valóság is kicifráz engem, <br>Unom, hogy lét froclizik velem… <br> <br>Kérek türelmet, <br>könnyek között is születhet, <br>remény, öröm, új kezdet. <br>* <br> <br>Életemben nem létezik jó kellem. <br>Életemet ellenségnek tekintem. <br>Olykor hiszem Istent, de ő nincs velem… <br>Éltem nem hagytam… kellene kezdenem? <br> <br>Az életben, <br>nincsen véletlen, <br>benned élő fény, remény a sötétben. <br>* <br> <br>Köröttem szép a havas táj, bele bájolgok, <br>Negatív rezgéseitől nagyon viszolygok. <br>Fájó az élet, lehet, hogy el kéne tűnnöm? <br>Jelen komfortzónámból át kén’ lényegülnöm? <br> <br>Veled van az Isten! <br>Lélek alszik télen, <br>hogy tavasszal újjászülessen! <br>* <br> <br>Sorskönyvemben mindenestől írva, benne vagyok, <br>A baj azonban, hogy nem tehetem mit akarok. <br> <br>Adott a sorsod, <br>de te választod, <br>rabja vagy, vagy formálod. <br>* <br> <br>Hiába benne mindenem, vannak összeragadta lapok, de végén van lényegem… <br>Lapozni már nem lehet, a vég megérkezett rozsdállt kaszával, majdan suhint egyet. <br> <br>Múltad könyve zárt, <br>lelked ír még csodát, <br>túléled a suhintást. <br> <br>Vecsés, 2025. április 5. – Siófok. 2025. május 3. Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. A páros versszakokat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta! <br>

Csendes folyó,<br>Tengerekbe torkoló,<br>Életnek életet adó.<br>Aranyként ragyogó szép álom.<br><br>Fénylő éjjel,<br>Könnyen elfoszló kétely,<br>Örömhírt táncol a néppel.<br>Ezüstös csodaszép holdvilág.<br><br>Vörös égen,<br>Tulipánok a réten,<br>Csodás illatukkal éppen.<br>Rubintos aranyló napvilág.

Oh, emberi elégtelenség,<br>mely sokat kíván,<br>Miért? Mond, miért bántod Őt,<br>a természet csodás varázsát?<br>Mit ártott hát Ő neked,<br>hogy te mégis így kínzod!<br>Bőrét mocskolod,<br>húsába vasat szúrsz.<br>Vérét is te átkozod,<br>oh, emberi elégtelenség.<br>Miért? Mond, miért bántod Őt,<br>a természet teremtő gyönyörét?<br><br>Ő az ki életet biztosíd neked,<br>ő is az ki ezáltal gondviselőd lett.<br>S te, oh emberi telhetetlenség,<br>te mégis így bántod Őt?<br>Bár éltetőd, <br>s temetőd is Ő lesz majdan.<br>Neked rosszat nem kívánt soha,<br>Vérével is Ő mosdat,<br>s bűneid miatt neki soha,<br>Soha egy rossz szava nem volt,<br>mi ártott volna számodra.<br>Miért? Mond, miért bántod Őt?<br>Őt, ki még most is éltetőd.