Estefelé hízik a sötét, pocakot ereszt, <br>Hogyha volna gyertyám küzdenék, de így nem ereszt. <br>Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni, <br>Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni… <br> <br>A szuszogó csend is eltette magát holnapra, <br>Zaj is csak reggel ébred, holnapra virradóra. <br>A csillagok is látom, álmosan pislákolnak, <br>De teli Hold vigyáz, ennyi kell a horkolóknak. <br> <br>Nem vagyok én az olyan nagy-nagy mondatok bajnoka, <br>De valós, sötét élményemnek igaz minden sora. <br>A tűz sürgetett, s már leégett, éjjelre kialszik. <br>De holnap velünk a szerelem, élet újra játszik. <br> <br>Lesz most majd időm, elleszek a kályha melege lebegésben… <br>Merengek vagy alszok a vaksötét, élő tunya létezésben… <br>Utolért az este oly’ lusták e sötét órák… <br>A reggellel meg elfutnak, mint üldözött hetérák… <br> <br>Ah, napszámra csak nézni fénytelen, kékes eget... <br>Bámulni könnyeivel küzdő esti felleget... <br>Tudva, hogy éjjel semmi vagyok álomnyi létbe... <br>Tudva, hogy senki nem vagyok a nagy sötétségbe… <br> <br>Vecsés, 2014. február 12. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Fintor arcomon, <br>Nem jól értem világot? <br>Lét egy nagy katyvasz! <br> <br>Finomság? Arc nincs! <br>Nem jól értem világot? <br>Élet egy katyvasz! <br> <br>Finom mosoly sincs! <br>Nem jól értem világot? <br>Életem katyvasz! <br> <br>Világ csak lődöz. <br>Nem jól értem világot? <br>Élet nagy katyvasz! <br> <br>Torz a mosolyom… <br>Nem jól értem világot? <br>Látomás? Katyvasz! <br> <br>Vasárnap: lőnek! <br>Nem jól értem világot? <br>Aknácska! Katyvasz! <br> <br>Forrón süt a nap. <br>Nem jól értem világot? <br>A hőség katyvasz! <br> <br>Próba-szerencse? <br>Nem jól értem világot? <br>Legyőzet katyvasz? <br> <br>Nőnap: liliom? <br>Nem jól értem világot? <br>Köszöntés… katyvasz? <br> <br>Fénylő szeretet… <br>Nem jól értem világot? <br>Szeretet katyvasz? <br> <br>Angyal is leszáll! <br>Nem jól értem világot? <br>Érthető… katyvasz? <br> <br>Lesz feltámadás? <br>Nem jól értem világot? <br>Új lét, új katyvasz? <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 1. – Kustra Ferenc József- íródott: életismertető senrjú csokorban! <br>

Az alkotás lázában érzem, hogy lüktet a halánték, <br>Mint ahogy a jó izgalmában izzad az ágyék-tájék… <br>Kezembe fogom, régi, jó lúdtollamat, <br>Magamban meg makogom az új sorokat. <br> <br>Izzad a kezem is és a lúd volt tollát leejtem, <br>Tenta is repül a végéből, sokfelé szétfreccsen… <br>Kutyabőrre írok, az feketésen foltos lesz, <br>Nyár van, hajnali harmat nincs, de majd új ősszel lesz. <br> <br>Előkapom az itatósom, teregetem mindenfelé, <br>De ami nagyon gyorsan beivódott, ő azt már nem lelé… <br>Előveszek egy tépett pergamen darabot, tán’ jó az is, <br>De előbb iszok egy feketét, attól megnyugszom magam is. <br>* <br>Tenta, csak fröccsen, <br>Papír meg nagy-foltos lesz. <br>Miért ügyetlen? <br>* <br>A tintapacát, <br>Radírozni, nem lehet… <br>Emlékeztető! <br>* <br>Sebaj, új papír van, jönnek az új gondolatok… <br>Nem baj, leírom, és nem vesznek el a mondatok! <br>* <br>Régi gondolat <br>Is megvan, nem feledem… <br>Mindent leírni! <br> <br>Vecsés, 2016. június 12. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban… <br>

Drága föld éjjel <br>Takaródzik kéjjel,<br>Csillagos éggel, <br>Ezüstös holdfénnyel.<br>Elszunnyad mára, <br>Békesség a párna,<br>Szellős a sátra, <br>Illatos az álma.<br><br>Könnyed a lelke, <br>Csend honol ma este,<br>Pár cseppet ejtve, <br>Párát szitál szerte.<br>Elolvadt árnya <br>Erdőt mezőt szánja,<br>Reggelig várva <br>Nedves lesz bokája.<br><br>Narancs hajnal fényben felsóhajt jó nagyot,<br>Örömmel köszönti az éltető Napot.<br>Emlékében él még milyen volt az éden,<br>Palástja fent ragyog azúrt fénylő kékben.

Sík határban ringatózva forr a száraz levegő,<br>Széna lett a zamatos rét, korcsosult a legelő.<br>Szántóföldnek poros kérge parázslóan égető,<br>Tüzet okád felhőtlen ég mikor a Nap delelő.<br><br>Remélem, hogy elmondhatom - túléltem a hőséget,<br>Forróságból adott a nyár jól eltúlzott bőséget.<br><br>Rozsdásodik már az évszak, nyikorog a kereke,<br>Lejtőn gurul arany nyárnak gyümölccsel telt szekere.<br>A dús lombok megritkulnak, hull a fáknak levele,<br>Ismét hosszú útra kelnek madaraknak serege.<br><br>Közelg az ősz tarka bája, nektár nedű beérik,<br>Bármilyen is lesz az idő, a naptárban nem késik.<br><br>Kellemesebb már az este, hűvösebb a levegő,<br>Híg felhőktől a holdsugár búcsút intve remegő.<br>Fenn az égen száll a hattyú, csillagokban őserő,<br>Lenn a földön új díszletet vezényel a rendező.