Szőke hajam már kibontom a szélnek <br>De arcomat mosolyba takarom <br>A hiába várt csókok igazát <br>Elbocsátja az asszony-hatalom. <br><br>Rózsákból rakni mindig-égő máglyát <br>Jól csókos tűzimádó tudna csak <br>Hát elbocsátlak csókos csóktalan, <br>Már lángot hívőbb kezek gyujtsanak. <br><br>Megosztozunk most iker életünkön <br>Tiéd a vágy, enyém a szerelem <br>S kihullsz belőlem, mint az üstökös, <br>De emlékcsillag száz marad velem.

Visszaadok én mindent, <br>Ha visszaadni lehet, <br>De nem adom vissza <br>A szemed. <br><br>Belőlem fognak nézni <br>Téged és egy kék tavat <br>S mit a földön nézni <br>Még szabad. <br><br>Visszaadok én mindent, <br>Ha visszaadni lehet, <br>De nem adom vissza <br>A szemed.

Éjjelenként sokszor rajtam üt a gond, <br>hogy messzebb vagy, mint valaha remélted, <br>és szívem elszorul, <br>hogy olyan nagyon hiába szeretlek, <br>és lassan, lassan meg kell halnom érted. <br><br>Mikor remegő árnyak elsusogják: <br>lehet, hogy szemem többé sohse láthat, <br>hogy minden elmulik, <br>szerelem, hűség: te is elfelejtesz - <br>akkor úgy elfog, úgy elfog a bánat. <br><br>Sajnállak akkor Téged s magamat, <br>sajnálom akkor szép gyermeki múltam, <br>s szeretnék édesen <br>átsimulni egy naiv imádságba, <br>mit hajdan, titkon anyámtól tanultam. <br><br>Akkor borzongva, kábult félelemmel, <br>összetett kezű imára térdelten <br>zokogok, zokogok, <br>s kisikoltam a néma éjszakából: <br>Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben!

Nehéz, nehéz a szivem, <br>Rajta csügg a szerelem, <br>A szerelem bánata, <br>Roskadozok alatta. <br><br>Sem éjem, sem nappalom, <br>Egyre csak gondolkodom, <br>Csak arról gondolkodom: <br>Gondolsz-e rám, angyalom? <br><br>Hogyha neked nem kellek, <br>Ne kelljek én senkinek; <br>Ha te nem szeretsz engem, <br>Az isten se szeressen!

A szív érez, a szem kutat, <br>Szép lány szerelméhez utat. <br>A szív dobog, a szív sóhajt <br>Ha a lány távol nincsen, <br>A szem ellesi az óhajt: <br>-Mit kívánsz édes kincsem? <br><br>Ha eltűnik a szerelem, <br>A szív kérdi: - Mi lesz velem? <br>Önző szív! magára gondol <br>S csakhamar életre kel. <br>S nem gyötrődik semmi gondtól, <br>Hisz gond nélkül válik el. <br><br>A szem, ha nincs vis-a-vis-ja, <br>Rejtett kincsét előhíjja, <br>S mosogatja gyötört lényét, <br>De ez már mit sem segít, <br>Vissza nem kapja a fényét, <br>Ha elsírta könnyeit.