Karjaid között elfeledtem
mindent ,mi úgy fáj most nekem,
háborgó lelkem megnyugtattad
mely izzó szikrákat lövellt.
Szemednek fénylő sugarában
újra láttam az arcomat,
míg öleltél szelíden, némán,
s most gúzsba köt a gondolat.
Jobb volna tőled messze futni
s temetni mindent egymagam,
vad szelek szárnyán elsuhanni,
nem bírom már a láncokat.
Jobb volna temetni végleg
ami már régen elveszett,
Felejts el! Ne gyere többé!
Nem kell hogy itt maradj velem!
Életem !
Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,
s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.
Mindig látom arcodat akármerre nézek
és hidd el nem változott amit irántad érzek !
Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,
és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,
s ha esne eső talán velem sírna az ég .
De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,
az ébredő nap első sugarától reményt látok én .
Látom arcomat , szemed szép tükrében,
de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,
hisz az én szerelmem nem lehet velem .
Csak veled van értelme minden egyes jónak ,
s ha végre együtt leszünk ,
szép lesz majd a holnap .
Nagyon szeretlek !
Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,
s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.
Mindig látom arcodat akármerre nézek
és hidd el nem változott amit irántad érzek !
Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,
és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,
s ha esne eső talán velem sírna az ég .
De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,
az ébredő nap első sugarától reményt látok én .
Látom arcomat , szemed szép tükrében,
de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,
hisz az én szerelmem nem lehet velem .
Csak veled van értelme minden egyes jónak ,
s ha végre együtt leszünk ,
szép lesz majd a holnap .
Nagyon szeretlek !
Hosszú hónapok teltek el azóta
mióta téged nem láttalak,
hosszú hetek,és hosszú hosszú órák,
mióta nem hallom már a hangodat.
Hosszú hetek, s te nem is hívsz azóta
régen elfeledted már az arcomat,
hosszú hetek, s én őrlődöm azóta
Vajon jól vagy e ?S vajon merre vagy?
Hosszú hónapok ,mit feledni szeretnék,
mégis ,agyamban lázasan dobol,
hiába próbálom mégis elfeledni
szívemben érzem :sohasem tudom.
Oly messze tűntél akár az árnyék,
még fülemben hallom minden hangodat,
oly hirtelen,mint a futó nyári zápor,
még ajkamon érzem minden csókodat.
Oly sokat ígértél, s vakon hittem néked,
de oly kevés volt ,mit megadtál nekem,
mint egy tornádó, mindent felkavartál,
s aztán tova tűntél némán, hirtelen.
Még is úgy hiányzol mint a lenge szellő,
mely végigsimítja halvány arcomat,
s ha nem látlak többé, nem is kell a napfény,
inkább boruljon rám hűvös alkonyat!
Csak egyetlen csók, mit tőled kaptam
felgyújtotta a szívemet,
mint futótűz, amely lángra lobban
s azt hittem mindent elveszejt.
Azután jött egy kósza szellő
megsuhintva az arcomat,
s a szikrából mit te gyújtottál,
hirtelen semmi sem maradt.
Csak egyetlen önző, kósza mondat
amelytől minden megfagyott,
s egy pillanat alatt ráébredtem
jobb lesz ,ha egyedül vagyok.