Versben és senjúban…

Gránitból van, nagyon kemény a fekhelyetek.
Magamban idézem a szép emlékképeket.
Utamon néztem, hogy a sok, holt levél pereg,
Az árok partján a sok fa meg már didereg…
*
Kuporgás padon.
Düh és kétségbeesés…
Nincs hogyan tovább.
*
Monoton élet,
Lélek, meg csak sorvadó!
Gyötrő, vak remény.
*
Hervadó mosoly
Lelki mélyülés árka,
Elmúlás fátyol.
*
Hogy itt találkozunk ez ünnep, de enyém a bánat,
Közös múltunkon merengek… ébrednek, csitult vágyak.

Ma itt sokan, halottainkra emlékezünk.
Márvány sírjaiknál ülünk, és csak révedünk.

Én is meditálok, hogy milyen magányos is a jövendő,
Nem tudhatjuk, sorban ki lesz az elmenő, a következő,
Ki tudja, mit hoz még a hét szűk esztendő.... az eljövendő!

Tovább vivő erő nincs.
Testet vonszolni is kincs…
*
Sír gyertyafényben,
Vendégségben, sok rokon.
Ők hazamennek.
*
Sír gyertyafényben,
Vendégségben, sok rokon.
Ők hazamennek.
*
Sorsok sorsokba
Fonódva, élnek, halnak.
Temetés, eljő…
*
Koszorúk virágába beleheltem szeretetem,
Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem.
Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem…

Lassacskán ballagok hazafelé, szél fújja már lépteim nyomát,
Érzem sikerült magamra teríteni emlékezés bársonyát...

Vecsés, 2014. október 12. - Kustra Ferenc József

Versben és senrjúban…

Űr és sivárság!
Lélekben üresség él.
Közöny omlása…
*
Hervadó virág,
Emlékeztet a létre.
Utódok jönnek…
*
Égnek a gyertyák,
Lángolnak… emlék múltból.
Magány kilátás.
*
Monoton élet,
Lélek, meg csak sorvadó!
Gyötrő, vak remény.
*
Ma odamegyek hozzátok, már elindultam,
Gránit sírotokhoz egyenest vezet utam.
Utamon, oly' vastag avarban jár a lábam…
*
Remény érzése
Fényt és meleget nem ad…
Hamu is kihűl.
*
Emlékvarázslat.
Gyertyafény árnyjátékok.
Szép lángpillangók!
*
Emlék nem halott,
Élőnek lelkét vájja.
Múlt, már rég elmúlt.
*
Temetőben a szent zaj, a levél zizegtető csend!
A gyertyák vinklibe állnak a sírodon… oszloprend.
Hideg szél csak fúj, miért kesereg?
Megjött az ősz, már mindent belepett.

Vecsés, 2014. október 10. - Kustra Ferenc József

Fűszálak közt meglapul
a fény melege
Érződik lassú szuszogással
a föld lehellete
Csicsergő napsugár
vidítja a kedvet
Egy viruló csokor
ibolyaillat mellett
És az apróságoktól még
szép napunk is lehet.
Sok parányi hírnök
Már díszbe öltözöt
Haza tér lassan
Ki délre költözött
Fakad a zsenge rügy
Bár zuzmarás a reggel
Felfrissül a lelkünk
A varázs- kikelettel

Szélárnyékban a nap sugarai
Kigombolták kabátom
A sál lezseren lóg vállamon
Hol sosem volt vállapomon csillagom.

Már észrevehető
Pár ékesedő
Viruló korona.
Éledezik fű és fa
S az éj harmata
Még lebeg
Ízlelhető a táj zamata

Az idős fa bölcsen kivár
Bár a rügyekben mocorog a tavasz
A tapasztalat ravasz
Nem lesz koronája sivár
Mikor eljön a nyár

A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös)
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény,
Az átkozott front minden… csak nem nagy életlelemény…
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény.

Hosszúak és magányosak a lövés-hangos éjek,
A reggel megérem-e? Tobzódnak a remények…
Hosszúak és magányosak a lövés-hangos éjek.

Nincs pihenés és alig valamicske az alvás,
Életben maradást segíti állandó készenállás…
Nincs pihenés és alig valamicske az alvás.
*

(Bokorrímes)
Nincs a fronton, semminemű fű
Csak lelőtt drón, de nem újkeletű…
Érdekes a sárban és lőporfüstben megterem a gaz fű,
Van amelyik szép is, erőlködik, de ez csak nem virágfű…

Lehet, hogy nagy roham lesz, dübörögnek a lövések…
Drónok éjjel-nappal félóránkként hozzánk is érkeznek…
Így aztán frontkatonának nincsen éjszakai pihenése
Meg nincs családja, nincs polgári élete… semmije!
*

(3 soros-zárttükrös)
A frontkatona is fél és állandóan valami jobbat remél.
A frontkatona is fél mi tarthatatlan, de tovább remél.
A frontkatona is fél, gondolkodva hisz és tovább remél.

Tudjuk, az operában a táncosok balettcipőben járnak, a fronton meg bakancsba járnak.
Tudjuk, ha jön egy rettenetes eső, akkor befolyik a bakancsba és a víz merő!
Tudjuk, ilyenkor van a heves káromkodás, de katonának nincs segítsége más.
*

(Senrjon trió)
Frontkatona pária,
Nincs ki segítsen ottan rajta!
Fekete kosok?
*
Frontkatona drukkolhat,
Hogy kerülje kósza lövedék.
Fekete kosok?
*
Frontkatona oly’ peches:
Elkapták és az óta harcos…
Fekete kosok?
*

(HIQ trió)
Élete
Talán mit sem ér!
Gyors halál?
*
Élete,
Csak egy van neki…
Gyors halál?
*
Élte egy
Van, azonnal hal!
Gyors halál?

Vecsés, 2023. október 7. -Kustra Ferenc József – íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy műveltségben csak a pénz számít!

Ecset szőrén megelevenedik
Tubusokba relytett massza
S új életre indul
Vászonra tapadva
Kivirágzik a kéz
S az elme akarata
A színkavalkád terében
Fogantatás pillanatától
Az anyag-rezonancia összekeveredik
Festék s alany egyé válik
Ahogy a teremtés formája
Megszületik

Egy apró tovalépés
A megformált világ
Lét-harmóniájában