Idő 
Értékelés 
Értékelés Valami nagy csínytett után
Megvertem vidám kiskutyám.
Rámnézett mint síró gyerek,
De hűek ezek a szemek.
Szinte mondta: ne bánts többé
Veled leszek mindörökké.
Most már öreg. Sok év után
Mintha nem nézne már úgy rám.
Úgy néz, mint beteg emberek:
De hűek ezek a szemek.
Megvertem vidám kiskutyám.
Rámnézett mint síró gyerek,
De hűek ezek a szemek.
Szinte mondta: ne bánts többé
Veled leszek mindörökké.
Most már öreg. Sok év után
Mintha nem nézne már úgy rám.
Úgy néz, mint beteg emberek:
De hűek ezek a szemek.
Szegény kis gyerek,
Futott az úton, elesett.
Piszkos lett tiszta új ruhája,
Sírásra görbedt kicsi szája.
Egy öreg néni,
Nem bírta a sírót nézni,
Odament hozzá, s mosolyogva
A piszkos ruhát leporolta.
Szegény kis gyerek,
Vidáman felé nevetett
S aki búsan pityergett nem rég
A nénire nyújtotta nyelvét.
Futott az úton, elesett.
Piszkos lett tiszta új ruhája,
Sírásra görbedt kicsi szája.
Egy öreg néni,
Nem bírta a sírót nézni,
Odament hozzá, s mosolyogva
A piszkos ruhát leporolta.
Szegény kis gyerek,
Vidáman felé nevetett
S aki búsan pityergett nem rég
A nénire nyújtotta nyelvét.
Hallod kedves! A szürke égen
A buta kakas vígan átrikolt
Hallod? Valami jótét lélek
A torkára folytotta a sikolyt.
Szegény kakas, hogy fulladozik
Krákog, prüszköl, és nyög keservesen,
Nem baj, legalább nálam maradsz
Még egy rövid órára kedvesem.
A buta kakas vígan átrikolt
Hallod? Valami jótét lélek
A torkára folytotta a sikolyt.
Szegény kakas, hogy fulladozik
Krákog, prüszköl, és nyög keservesen,
Nem baj, legalább nálam maradsz
Még egy rövid órára kedvesem.
Valamikor Istent láttam
Fűben, fában és bokorban,
Kedves, vidám gyermek voltam.
Valamikor a tavasszal
Én is újra felvidultam,
Most a vágyam sír fel bennem:
Milyen jó, hogy gyermek voltam . . .
Fűben, fában és bokorban,
Kedves, vidám gyermek voltam.
Valamikor a tavasszal
Én is újra felvidultam,
Most a vágyam sír fel bennem:
Milyen jó, hogy gyermek voltam . . .
Én látlak jönni . . .
Fejed körül koszorúval,
Szemedben a régi búval.
Piros virágok intenek,
Vidám tündérek szállnak,
S a földre rózsát hintenek,
Én itt, az éjben várlak;
Én látlak menni . . .
Eltűnik a tündér, a virág,
S nem történt semmi.
Fejed körül koszorúval,
Szemedben a régi búval.
Piros virágok intenek,
Vidám tündérek szállnak,
S a földre rózsát hintenek,
Én itt, az éjben várlak;
Én látlak menni . . .
Eltűnik a tündér, a virág,
S nem történt semmi.
