Érik már a kalász, szép kenyere sárgul,
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.

Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.

Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.

Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.

Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.

Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

Csillag csábos, szelíd éjjel,
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.

Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.

Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.

Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.

Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.

Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

A csúnya vihar elmúlik, te meg leszel a győztes,
Átívelsz az ég alatt, mint egy igazán győztes…
A csúnya vihar elmúlik, te meg leszel a győztes.

Hasznodnak biztos
Van filozófiája.
Most nem kérdezem…

Mert látom, érzékelem,
Hogyan segíted lelkeket mennybe…
Tudom, boldogok.

Vecsés, 2023, május 30. – Kustra Ferenc József – íródott; Thomas Campbell azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Szöllösi Dávid műfordító 2023. III. 30.]

Híg a fény erő,
Napnak búbja látszik csak.
Elkullog mára.
Sompolyog az éjszaka,
Nyugtat erdőnek szaga.

Erdő széli rét
Mesés történet szövő.
Vadvilág-mozi.
Csönd honol már vidéken,
Csoda villant... sebtében .

Rókát űz az őz.
Esti bátorság próba?
Anyai ösztön!
Létért folyik a csata,
Állatoknak naponta.

Nyúl résen kémlel.
Kivételes pillanat.
Hihetetlenség!
Nem hisz saját szemének,
Amazont vél egy őznek?

Dráma elillan,
Róka iszkol sebesen.
Gida öröme!
Vigadhat a csemete,
Nagy anyjának hőstette.

Kurta jelenet
Élet-próbatétel volt.
Élmény megmarad.
Állat tanul magától,
Ember ritkán...hibákból!

Dunatőkés, 2024. május 13.

Gyermekként láttam,
Hadsereg utcán vonult.
Hit szállt...de puffant!
Nem tárult ki az ajtó,
Benn maradt a sok jajszó!

Lánctalp útba vájt
Félelmet, és reményt.
Jósolhatatlant!
Reszketett a vasárnap,
Miként jön el a holnap?

Rettegett család...
Féltő búcsú rokontól.
Bizonytalan út!
Senki sem lát a könnytől,
Elszakítnak örömtől.

Határon gyalog
Gyors menekülés...haza.
Híd reményt nyitott.
Néném ott-hon sürgönyt ír,
Hozzánk érkezik jó hír.

Isten kegyelmes,
Rendszer és út...emlék.
Szabad határ van.
Vér-kapocs és szeretet,
Korlátba nem ütközhet.

Jó néném Pécsett,
Szerette felvidéket.
Megboldogult már.
Utódokban szeretet;
Őriz hitet, emléket!