Az Úristen őriz engem,
mert az Ő zászlaját zengem.

Ő az áldás, Ő a Béke,
nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten,
az a véres Isten nincsen.

Kard, ha csörren, vér, ha csobban,
csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma,
háborúnkat meg se hallja.

Csöndes Ő, míg mi viharzunk,
békéjét nem bántja harcunk.

Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom,
de Ő így szól: Nem haragszom!

Néha rángatom, cibálom:
-tudja, csak Őt kívánom!

Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem,
mert az Ő zászlaját zengem.

Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.

S, kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke!

Mint kínzón sóvárgó,
Egyre csak Feléd rohanó,
Medrét nem találó, de
Szakadatlan kutató, megáradt folyó,
Vagy csöndes víztározó,
Holdjárással váltakozó,
Szívem a térden álló megtört reménnyel
Mégis konokul s keményen
Tudja, hogy lehetetlen,
De el nem fogadja, hogy elérhetetlen

Hömpölygő viharnak hulláma,
Sziklát érintő gyilkos árja
Magasságba vágva, mielőtt a mélységből látja,
Hogy nem lehet, de akkor miért nem enged?
Pusztítsa, oltsa ki a gyomot,
Mossa el a romot,
Maradjon csak kopár a szikla,
Virág ne teremjen rajta,
Ha az nem tiszta,
És csak pusztulás az útja,
A közöny táplálja, míg éltető napsugarát várja hiába,
Szüntesse a hullám, és maradjon kopár,
Ha reménytelen légvár

A virágok a réten szabadok, fű terem,
Virágzik minden, ha itt vagy velem
Mindez csak képzelet, mikor boldog vagyok veled
Álomvilág martaléka, amit Rólad szövök, hogy
Odajövök, hol bőröd és illatod őrzöm,
Érintetlenül, csak szívem zugán belül
Ekkor feltűnnek a fények,
A sötétség eltéved
Gyertyalángot nézve
Tűnnek egy percnek az évek,
Vártam rád, és elértelek
Nincs hiány és nincs több könny
Mesevilági köd, cukormázas csönd,
Ez a gyógyszer, ha keserű a Föld

Reményvesztett és reményteli
Saját szívét láncra veri,
Ki így szeret téged...

Hallom a fülemben azt kis dallamot,
mit ajándékba Tőled a szívem kapott.
Üteme adja a szívem dobbanását,
e dallam nem találja sehol a párját.

Melódiája máshol fel nem lelhető,
szíved az adója, s én vagyok a vevő.
Andalító muzsika, párját ritkító,
csakis a szerető szívedből hallható.

Fejemet csendesen a kebledre hajtom,
szíved muzsikáját a szívemmel hallom.

Te lettél életem értelme
Szerelem gyúlt a szívemben.
Te vagy minden óhajom,
Hozzád száll minden sóhajom.

Szemedben millió csillag fénye ragyog,
Ha velem vagy én boldog vagyok.
Nem vágytam én semmi másra,
Csak sírig tartó boldogságra.

Te vagy a lombok susogása,
A lehullott avar halk nesze.
Te vagy a patak csobogása,
Fodrozó habok hűs vize.

Te vagy minden sóhajomban,
Ott vagy minden gondolatban.
Benne vagy a gyertya fényben,
Csillagok közt sötét éjben.

Bús a szívem, fáj a lelkem,
Tenélküled miért éljek?
Te vagy lelkem kívánsága,
Te vagy testem forrósága.

Ez a világ már nem kell nékem,
Nélküled én nem élek!
Te álltál énmellettem,
Két kezem el miért engedted?

Sírod mellett csendben állok,
Kezemben kedvenc virágod.
Emlékek járnak a fejemben,
Mondd Kedvesem! - Nélküled most mihez kezdjek?

Út mentén a büszke platán,
Mely minden vihart kiállt,
Úgy álltál Te is mellettem,
A bajban fogtad a két kezem.

Hálát adok az égnek,
Hogy megismerhettelek Téged.
Ezerszer köszönöm a szépet és a jót,
Minden igaz és őszinte szót.

Boldog voltam, hogy Veled lehettem,
Boldogságom immáron odalett.
Nélküled az élet már nem menne,
Mert Te voltál életem nagy szerelme!

Apró kis kezek,formás kis ujjak
melyet kezemben tartok boldogan
tétován,lágyan simogatva
megszorítják az ujjamat.

Formás kis száját igazgatva
mintha mondaná! Itt vagyok mama!
S csöppnyi száján mint ezüstszínű hajnal
átsuhan boldog mosolya.

Selymes kis arcát megérintve
úgy érzem most értem haza,
s mint lágy szellő ,szelíden suhanva
járja át szívem mosolya.

Lehet -e boldogabb az ember?
Mint mikor azt mondják mama?
Mindennap új csodákat őriz,
hisz csak most lettem nagymama.