Csendesülj el,
halld meg szavad,
múljon a zaj,
maradj magad.

Hívd a lelked,
légy csak Vele,
félálomba
szenderülve.

Ne szólj Hozzá,
épp csak érezd,
ne is firtasd,
ne is kérdezd.

Lelked lelke
hőn szeretve,
Veled marad
mindörökre.

Minden,mit ígértél nékem
csak hazug szavak,
lopott percek és órák,
eltűnt pillanat.

Mindent ami szép volt,
tönkretetted rég,
mért is küzdjek érte?
Úgysem értenéd!

Azt mondod szerettél?
Hazug szavak!
Eltapostál mindent,
hol virág fakadt.

tagadtad merre jársz
s észre sem veszed,
csalárd ,hazug szavad
szívem tépi meg.

Nem sírok már többé,
könnyem elfogyott,
kinek lelke fáj
szíve is halott.

Robert Rush - Kimondhatatlanul:

A pillanat, feltámasztotta bennem a rég kiölt vágyat.
Az érzést! Minek szikrájától ismét lángra lobban, reményt vesztett szívemben a szerelem tüze.
Úgy ég! Úgy tombol! Szilaj, pajkos lángjai felemésztik a múlt, kínzó gyötrelmét.
Nincs kontrol! Nincs már az, rég, minek kellene?!!
Hiszen EGY valaki számít és az nagyon, mert ő neked él.
Csókjaitól a szívedben a tűz szüntelen, kiolthatatlanul ég.
Érintéseitől a tested, remeg, földön állva a világ érzi át.
Vonzalom ez?! Vad szenvedély, forrón izzó tested, verítékeinek kábán áradó hada hűti le.
Vele lenni, neki élni! Csak ez számít még, még és még ezerszer még.
Akarni őt! Megálmodott határokon túl és még azon is túl! Mindenen át!
Szívedben lángot vető tűz, mellkasodba fájdalmat űz, szerelemtől fáj az? hát kit érdekel?
Boldogságtól némán, ülsz, vele szemben?
Szemében a láng, ami szívedben beforratlan hegként mély utakat hág, örökre, kitörölhetetlenül, magyarázat nélkül... ez a szerelem?ha ezt nem érzed át, nem az...

Mi ez a szenvedély? Ami gátlásoktól mentes, mélyen a szívünkben él!

Kemény,küzdő, vad kutyákkal táncoló,
morcos öreg vagy magány.
A gyengét bántod,ostorcsapással méred,
nem kíméled a keményet magány.
Éhes farkasokkal üvöltő,
zord hidegben táncoló vagy magány.
Megtaláltál engem,és
messzire elűztél magány.
De a gonosz élettel,és betegséggel
szívemből elűztelek,te kegyetlen magány.

Keresd a FÉNYT, biztos, hogy megtalálod,
megtalálod, ha Ő az igaz álmod.
Imára kulcsolt dolgos két kezeddel
kérj segítséget szívvel, szeretettel.

Hívó szavad az angyalok meghallják,
jöttödet régóta epedve várják..
Imád fénye az ajtókat kinyitja,
Mennynek a kapuját szélesre tárja.

Lelkedig hatol a FÉNYNEK ereje,
aurádat simítja égi zene.
Vakító FÉNYBEN a szemed becsukod,
hála erejétől könnyed hullatod.

Fejedet hajtod Istened ölébe,
végtelen nyugalom költözik szívedbe.