(anaforás, belsőrímes, önrímes)
Áldott és békés ünnep a karácsony, legyen ez mindenkinek szívében is.
Áldott legyen a karácsony és szívetek, itt nem fér el kicsinyeskedés is.
Áldott, békés legyen a lelketek, ebbe férjen bele a nagy szeretet is.

(anaforás, kétszeres belsőrímes, 3 soros-zárttükrös)
Karácsonykor jönnek bizony a várt angyalok és megerősítik a szív ünnepét,
Karácsonykor a látogató angyalok meg tudják erősíteni szív ünnepét…
Karácsonykor jönnek bizony a várt angyalok és megerősítik a szív ünnepét,
*
(Septolet)
Vidám kis angyalok
Jöjjetek, cukik vagytok.

Várunk benneteket!
Hozzatok szeretet,
Szórjátok szeretetet…
Jöjjetek,
Jertek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Angyaloknak is gyújtsunk meg egy csillagszórót,
Énekeljünk dalokat, karácsonyra valót…
Angyaloknak is gyújtsunk meg egy csillagszórót.

Karácsonykor van, hogy összejön a család,
Ki meg nem jelenik meg, az lehet csalárd…
Karácsonykor van, hogy összejön a család.

Szenteste egymás szívébe kell költöznünk,
Bár szeretet, igy maradna mind-közöttünk…
Szenteste egymás szívébe kell költöznünk.

Lesz a fán lógó szaloncukor és csillagszóró
Fa alatt, ajándék, felnőttnek-gyereknek való…
Lesz a fán lógó szaloncukor és csillagszóró.
*
(Senrjú)
Szeretet ünnep,
Szívet -lelket melegít.
Maradjunk is így.

Vecsés, 2021. december 1. – Kustra Ferenc József

Igen fáj sikertelenségem,
De tudom, rossz korban születtem.
Bízok, majd lesz valahogy.

Születhettem volna ez előtt,
Pont száz évvel… sokkal ez előtt.
Bízok, majd lesz valahogy.

Úri világ volt... és kellemes,
Magamfajta benne sikeres.
Bízok, majd lesz valahogy.

Ott számított ész, úri modor,
Ki lehetett ugrani sorból.
Bízok, majd lesz valahogy.

Ma társadalom csak széthullik,
Emberi érték végleg kopik.
Bízok, majd lesz valahogy.

Eldurvult, gépies lett élet,
Megszűnt minden, mi meghitt szeglet.
Bízok, majd lesz valahogy.

Mi tartja össze embereket?
Nem értékeli értékeket!
Bízok, majd lesz valahogy.

Életem igen sikertelen,
PLB, de folyvást rágódók életen.
Bízok, majd lesz valahogy.

Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József

Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.

A sírok éje, már akár le is szállhat reám,
A legszebb versem, már azonnal meg is írhatnám…
A sírok éje, már akár le is szállhat reám.

Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva,
Pedig van papirom, mi témát várja… tenta, írást várja…
Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva.

Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki,
Pedig e költeményem olyan-búsan csodaszép. Versem lelki…
Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki.

Vecsés, 2023. december 9. - Kustra Ferenc József

A mű mikor terem
A kiállítóterem
Még csak nem is sejti
Mi fán terem
A jövedelem
Gyümölcse.

Szegény Vincent
Néha egy cent
Is jót tett
Volna vele
A jótett
De semmi kiállítás
Nem teremtett
Sem termet
Sem hajlandóság-tettet
Így szegénységben
Lett
Eltemetett.

Bezzeg Dalí
A vagány deli
Tudta
Hogy megteremti
Művészi profitját
És ezért is
Volt zseni.
Vagy picasso...
Aki cascó
Nélkül is biztosította
Hogy képei frankó
És sokáig időtálló
Legyen
Egyszerűen - perfectó.

Van aki korát
Hosszan megelőzi
Van aki csak mellőzi
Akad aki egyedien egyéni
És van aki
Saját korát
Sem tudja utolérni.

Az egyenes mezsgyéjén
Ott lappang a görbület
Lehetősége
Minden atom-pontban
Az abszolút
Irányvonal hajlatán.

Elmék közt
A gondolat-komunikáció
Érzelemtöltéssel
Arányosan finomul
A precizitás skáláján
A szeretet minőségétől
Függően.

Mikor Rád gondolok...
A Te jeled veszem
S így képzeletem
Valós időben
Lelked sugallatára
Alkotott képem.

És hiába kételkedem
Működésében.
Érzelemhullámaink
Attól még
Egy-síkon keveredve
Eljutnak
Szellemünk mélyére.

Akár a térképezett hormonok
Beleszólnak döntések
Végkimenetelébe.

A lényeg belül mélyen lakozik
Ahonnan a jelek
Útjukra erednek
Hogy töltésük párjával
Egyesüljenek.

S a Történetek beteljesedjenek.

Tudom
Ha rám gondolsz
Elküldöd nekem
Szívedből felszálló
Érzelem vegyületed.
Az alkotott kép
Aszociáció
Vetülete tükörként
Veri vissza fényét
Bennem.