Eddig azt sem tudtam, mi az a húsvét hétfő,
De mondták, ha elmúlik a hó, az is eljő.
Érzem a tavasz illatát… van itt hólapát!
Tegnap tavasz volt… ma még hallom a tél szavát.

Kölnim befagyott,
Nem kérek mustot,
Kellene meleg dzseki...
Szabad-e itt locsolni?

Vecsés, 2013. március 30. – Kustra Ferenc József

Hűvös a mai húsvét,
És hideg front van.
Megint egy húsvét,
De hidegfront van.

Régen jártam locsolkodni,
Akkor még nagyon vártak a lányok…
Már nem járok locsolkodni,
Ha mennék, látnám, macska kinyávog…

Hej! Öregfiúk, ezen ne búslakodjatok,
E korban, mások sem járnak locsolkodni…
Elég már házon belül, ott panaszkodjatok,
Hagyjátok a fiúkat, ezen kell elgondolkodni…

Parfümtartó kezed úgyis már reszketne
És kik látnák, nem tudnák mire vélni…
Parfümtartó kezed, jóra nem késztetne,
És kik várnák, nem tudnád locsolni…

Elég otthon, sonkát meg tömd a szádba,
És igyekezz jóféle teával meglocsolni…
Talán van otthon is, aki ezt várja,
És igyekezz, húsvétilag lelocsolni!

Vecsés, 2012. április 8. – Kustra Ferenc József

Finom, kellemes étek,
Ez az, mit róla vélek,
A húsvéti sonkáról.

Gyönyörű szép a látvány,
Vendégnek terít a lány,
A húsvéti sonkából.

Mi jó helyről szereztük,
Hozzáértőtől vettük,
A húsvéti sonkát.

Lajos apó ki levágta,
Pácolta és adjusztálta,
A húsvéti sonkát.

Tudja biz’ a páclékészítést,
Nagyon érti a füstölést,
A húsvéti sonkát.

Nejem volt ki megfőzte,
Nem teszi ki a szögre,
A húsvéti sonkát.

Én feladatom felvágni,
Emberesre szeletelni,
A húsvéti sonkát.

Nálunk mindenki szereti,
Kedveli, sőt megeszi,
A húsvéti sonkát.

Finom, füstölt az illata,
Ennivaló a disznó fara,
A húsvéti sonka.

Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc József

Visszajött a téli idő,
Borult az ég, ne, de minő
Dolog az, hogy tavasszal
Esik az eső, havasan.

Vártuk március idusát,
A nyíló tavasz hajnalát.
Biz’ a dátum megérkezett,
De a tavasz elkésett.

Unos már a télikabát,
A szép tavasz szebbik arcát,
Mint Messiást, úgy várjuk,
Karunkat vágyón kitárjuk.

Még fuj, a szél és hideg van,
Hallottam a Sztár rádióban.
Hideg, szeles lesz a húsvét,
A zord idő tarol ismét.

Pécsre megyünk kirándulni,
vagyis inkább háztűz nézni.
Vő jelöltem megszervezte,
Nem is tudtam, hogy ily’ beste.

No de nem baj, csak elmegyünk,
A piros OPEL elvisz bennünk.
Húsvét hétfőn felöltözünk,
Útközbe meg majd befűtünk.

Mit számít, milyen az idő,
Ez lesz az ideális miliő.
Bemutatkozni családoknak,
Kedvére tenni fiataloknak.

Én már várom, biztos jó lesz,
Bízok a fogadás is jó lesz.
Bizonysághoz eltöltjük e napot
És nyugtával dicsérjük a napot.

Budapest, 1997. március 27. – Kustra Ferenc József

Tetten értél a rózsakertben,
szemeid tükrében vesztegeltem,
rózsáid illata már az enyém.
Történeted része lettem, ha
olvasod pár sorom.

Ajkadon csillanó betűim nyelveden
ékeskedik, tündöklő szemeidben
reménykedik, rózsáid miatt jöttem,
kertészkedem…

Egy eltévedt szerelmes levél
időzik ajkadon, bűnösök
vagyunk mind, tudom.
Ajkadra csókolom vágyakozásom
betűit.

Csókjaidra várva rózsaszirmokon,
elrévedek némely szavadon,
ajkadon a legszebb szó:
Szeretlek… nagyon.