Szófelhő » Tov » 101. oldal
Idő    Értékelés

Sikíts csak ,ha már nem bírod többé
elviselni a terhedet !
Sikíts csak ,ha már nem bírsz el többet,
s millió súly nyomja lelkedet !

Sikíts csak !Tombold ki magadból
ami belülről mardos szüntelen !
Sikíts csak !Engedd ki magadból
ami viharként tépi a lelkedet !

Sikíts csak , ha nem bírod tovább
magadba fojtani könnyedet ,
sikíts csak !Engedd ki magadból
mi béklyóba szorít teljesen !

Sikíts csak !Bár nem fog változni
hirtelen talán semmi sem,
de megnyugszik tőle csapongó lelked ,
s nem fog úgy fájni semmi sem !
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1338
Elektromágneses sugárzás
illetve hullámzás
Az elektromos töltésről
leszakadó
a térben tova terjedő
Rövidrezárt emberek...
Beküldő: Antoine Almásy
Olvasták: 1519
A matematika az élet.
Silány, szürke
unott és öreg.
A világ ahol kettő meg kettő
négy,
és ez több
mint az Egy,
nekem nem kell!

Ha B vektor
mutat a lélekbe,
ott az á négyzet
csak ún. szerelem,
gyököt kell
vonni és
kész
Az egyenlet!

Kikötés az életre
Ütközik ezzel
Megoldás nincs.
Csak további feladat,
Legyen szorzat
Szorozd meg magad,
Velem!
Beküldő: Antoine Almásy
Olvasták: 1238

Ezerszer megbűnhődtem érte
amiért akkor elhagytalak,
elvettél tőlem már mindent,
s nekem már semmim sem maradt.

Ezerszer megfizettem érte,
ne büntess engem már tovább!
Nem kérek semmit sem tőled,
csak hagyj engem végre élni már !

Ezerszer megbűnhődtem érte,
de megbánni sosem fogom,
az egyetlen ,amit örökké bánok,
hogy több esélyt adtam mit gondolod !
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 2979


Oly messze tűntél akár az árnyék,
még fülemben hallom minden hangodat,
oly hirtelen,mint a futó nyári zápor,
még ajkamon érzem minden csókodat.

Oly sokat ígértél, s vakon hittem néked,
de oly kevés volt ,mit megadtál nekem,
mint egy tornádó, mindent felkavartál,
s aztán tova tűntél némán, hirtelen.

Még is úgy hiányzol mint a lenge szellő,
mely végigsimítja halvány arcomat,
s ha nem látlak többé, nem is kell a napfény,
inkább boruljon rám hűvös alkonyat!

Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 2543