(3 soros-zárttükrös)
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba,
Szinte puhán, halkan koppan, mert nincs is benne semmi tinta…
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba.
*
(bokorrímes)
Mártsuk be a kalamárisba nagyon óvva -metszett- lúdtollat
Kétes jövő tintájába... írjuk az életszagú sorokat…
Hol van a gondolat, van-e valahol -ötletes- ég csak egypárleledző gondolat…
Mi egy lelket kivallat… Fehérlik a papír, tükrözi, poéta mit is írogat.
*
(Leoninus)
Talán én is embernek számítok, attól, hogy művészi verseket írok.
Hangnemem megjelenik a lélek falán, megy tovább az én szívem falán…
Poétaként írok, tisztelettel, az olvasó iránti szeretettel.

A múlt a történelem, ezt már tudjuk.
A jelen nincsen is, már ezt is tudjuk.
A jövő nagy rejtély, mi lesz, nem tudjuk.

Vecsés, 2015. március 2. - Kustra Ferenc József

(Bokorrímes)
Klassz-tetsző e farsangi zene, szinte búbánat bomlasztó!
A sok-sok szép maskara, biz' van, hogy nevetésre fakasztó.
Részvevők szép kivitelű ruhákban és vannak tetszetős álarcok,
Zabizásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
*
(senrjú)
Bőven fogyaszt nép,
Fogy is a fánk rendesen.
Izzadó táncos.
*
Mesés ez a vidámság és ajtófélfa fölé is felér mai pazar hangulat,
Hétköznapok gondjai mind-mind otthon maradtak… mind olyan utálatos gondolat.
Látni, többen próbálkoznak az álarcot eltolva csókot lopni,
Ők a vágy hevében hiszik, hogy maszkában úgysem látja meg senki.
*
(10 szavas duó)
Hajnalra van már kinek álarca leszakadt,
Részeg…asztal alatt ragadt.

Hajnalra maszkok zsírosak,
Lekvárosak.
Vannak… miért szakadtak?
Nem bírták, elmálltak?
*
Látni a lekvárral jól lefröccsent sipkát,
Meg csoszogós, túl nagy trágyahordó csizmát.
Vannak, rémisztők… látni sok, hu’ mily’ álcát.
*
(10 szavas)
Zsongó-bongó a nagy bálterem,
Zenekar éppen játssza nekem, a kedvencem.
*
(3 soros-zárttükrös)
E farsangi úri-muri bizony, tetszetős jelmezbál,
Persze inni, annyit kell, biztos legyen… majd hazatalál.
E farsangi úri-muri bizony, tetszetős jelmezbál.
*
(10 szavas)
Hajnalra, van, ki jól kiütötte magát,
Csak hazamenni… beágyazni magát…

Vecsés, 2022. január 16 – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.

Az ószövetség pátriárkái
jól átverték egymást.
Gondoljunk csak Jákobra,
amint Ézsauval elbánt.

Aztán Lábán szúrt ki Jákobbal,
mert hét évig megdolgoztatta,
de jutalomként Jákob Lábán
bágyadt szemű lányát kapta.

Hát még hét évet verejtékezett
mire Ráhel lett a felesége,
de az ide-oda csalásnak
még régen nem lett vége.

Lábán birka nyájával
szintén lehetett bűvészkedni,
és csalafinta tenyészettel
Lábán vagyonát elvenni.

Mert Jákob birkákkal spekulált,
és önhasznára manipulált.
Az apósát úgy átverte,
hogy Lábánt a frász kitörte.

Mulatságos oly szentírás,
melyben részletezett a csalás.
Épp oly jó mint modern krimi,
melyet ma is tudunk értékelni.

Naponta tisztán látni
Nehéz feladat - ellent állni.
Emóciókkal párhuzamosan
Sokszínű igazság verseng
Az értelem kegyeiért,
És amelyik győzedelmeskedik -
Az ésszel, s a tettel rendelkezik.
A háttérbe szorult érvek
Csak esetleges lehetőségek-
A tudat színterén, ha eldől a csata
Az a lélek akarata.

(3 soros-zárttükrös duó)
Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus.

Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon,
Sokan nem is vesszük észre, hogy létcsapdában vagyunk, alkonyon…
Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon.
*

(Senrjú trió)
Hiába van, hogy
Dolgozunk és fáradunk!
Útvesztő… munkás!
*
Nemes akarat,
Mint botor, csak lemarad!
Útvesztő… munkás!
*
Sok a borzalom,
Végét tudni akarom?
Útvesztő… munkás!
*

(senrjon csokor)
Van ezer ráeszmélő,
Igy nem érdemes… felismerés!
Útvesztő… munkás!
*
Ha lélekölő hajsza
Botor, mert csak fáradtság… Minek?
Útvesztő… munkás!
*
Szép cél, akarat-szándék!
A nemes szándék üldözendő?
Útvesztő… munkás!
*
A fehér angyalszárnyak,
Besározódnak, nem is látják.
Útvesztő… munkás!
*
Van ki iramban, szennyest
Jobb’ szereti… élet labirint!
Útvesztő… munkás!

Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József- íródott: F. Galambos Margit: {1892- Óbecse,} Évek útvesztője c. verse átirataként.