Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz,
Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.

Néma, egyenes sorok,
A színkavalkád meg vigyázban!
Léleknek szépség.

Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.

Megálljt nem ismeri az
Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
Szép az enyészet?

Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.

Jégcsapok nem enyésznek,
Mint főúr, hasat növesztenek.
Lesz enyészetük…

A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.

Köd óvatos… sompolyog!
Mint egy lidércfény zárózóna!
Júj és őszinte!

Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban

(3 soros-zárttükrös)
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.

A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.

Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…

Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…

Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,

Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.

Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***

(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.

Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.


Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.

Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.

(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…

Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél

Nem vágysz egyébre
Csak vegyelek észre
Apró kis kedvességgel
Lehess figyelmem része.

Mosolyra szomjazva
Cseppnyi jókedv az álmod
Mindenkor maradjak
Őszinte párod.

Csillagok fénye
Utunk szegélyezi
Fogadalmunk súlya
Ma is a régi.

Élni a Csodát
Mindenki álma
Óhajunk vágya
A lélek harmóniája
Szívünk a vezérünk
Csillagokban fénylünk
Úgy teljes a létünk
Amíg Egymásban élünk.

Olyan mély csönd van
Ma éjjel a tizedik napon.
Még a fülem sem súg
Nagyon.
Lent a folyó vize csendesen zúg.
Alig hallom
Ahogy a kövekhez csapódik
A sekély parton.
Szinte mozdulatlan
A hónak meglehetősen
Langyos téli levegő,
És a szétszakadt felhők között
Álmokkal takaródznak a csillagok.
Olvad a fagyos paplan
És holnapra bizonyára
Jócskán megcsappan.
Hangtalan oson az idő
Megnyúlt árnyéka
És a sötétben megveti ágyát
A fogyadozó hold.
Takaródzik mint a csillagok.

Ma egyedül vagyok.

A falon csüngő
Ásítozó lámpa
Lágy fénye vissza verődik
A zsugorodó fehér kristályokról,
És a csönd egyre csak hízik.

Haszontalan volt a napi hólapátolás.
Bár az időt is
Valamelyest tovább dobáltam.
Az is egyre csak olvad.
Apad mint a hó.
Elszivárog lassan.
Beleivódik a múltba.

Divatcikk lett egy időben
Kacér mosoly
A hölgy szemében
Aki látta
Irigy tekintettel szaporázta
Lépteit
Hogy birtokolhassa kegyeit

Lila posztóban üldögélve
Ráérősen
Erdőszéli fa tövében
Kecses kezében gólyahírrel
Ragyogóbb mint
Bármely ékszer
Könnyed eleganciával
Pózolva
Vágyva
Hogy a vászon vissza adja
Töredékét a virágzó tavasznak
Szinte hallani
Ahogy a pacsitrák dalolnak
Míg a színek
Összeolvadnak
A fényben
A világ varázstükrében
Egy cseppnyi inpresszió

Színei java replikálva
Mert se Pál
Se más nem állhatta
Hogy a dáma vidámsága
Szeliden csüngjön egymagába