(10 szavas)
Ha nem inged, ne vedd magadra,
Tested, még végül elkoszolódna…

(Senrjon)
Emberben nincs szeretet?!
Borzalom, hogy fő-faj ilyen lett!
Vég előjele?
*
Emberben nincs szeretet?!
Oroszlánoknál van-e ilyen?
Kipusztulnának.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elefántoknál nincs hiánya.
Családszeretők.
*
Emberben nincs szeretet?!
Emberiség, modernség, kütyük.
Embertelen lét.
*
Emberben nincs szeretet?!
Okos telefon… Társak hiány.
Személytelenség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nőknek karrier! Férfi vemhes…
Kézen állva járj?
*
Emberben nincs szeretet?!
Női identitás kiveszős.
Legyőzni férfit…
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi identitás sincsen már.
Szűnő apaság.
*
Emberben nincs szeretet?
Apa, anyaminta kis is vész?
Más népeknél is?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyermeknevetés kihalóban…
Gumibaba nők!
*
Emberben nincs szeretet?!
Nők egyre férfi gyűlölőbbek…
Edzőteremben.
*
Emberben nincs szeretet?!
Főzni minek? Gyerek pizzát kér.
Gyomorbetegség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nő nem főz, mert mosogatni kell...
Körme letörik!
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi, telefont nem rakja le...
Hűtőben van sör?
*
Emberben nincs szeretet?!
Együttműködés nagy hiánycikk…
Magányos hősök?
*
Emberben nincs szeretet?!
Vasárnap. Család. Gyorsétterem.
SMS –eznek egymásnak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Normális a lét, ha van cola?
Gyümölcsteákat?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerekekkel, jó kirándulás…
Videó játék.
*
Emberben nincs szeretet?!
Kisbabanevelés TV –vel… Nézi!
„Neveletlen” lesz!
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek telefonja legdrágább!
Nevelés helyett…
*
Emberben nincs szeretet?!
Isiben is legyen, legmenőbb!
Csak drága legyen.
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek részeg? Most, gyomormosás…
Nem baj kicsikém...
*
Emberben nincs szeretet?!
Család nyelvezet: káromkodás!
Szülő a szidott…
*
Emberben nincs szeretet?!
Szülő, biz’ nem együttműködő.
Honnan is tudná?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mint tűzvihar terjed butaság!
Nem szok’ olvasni.
*
Emberben nincs szeretet?!
Más nációknál nyolc gyerek van…
Erős hitűek.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elbutuló sok társadalom!
De majd megszűnnek!
*
Emberben nincs szeretet?!
Egyes népek már eltűnőben…
Tudatlan ragály.
*
Emberben nincs szeretet?!
Honnan, mitől lenne szeretet?
Sok a bunkócska!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember jó dolgában meghülyült!
Tűnő visszaút!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember a kifinomult agyú!
Felsőbbrendű lény…?
*
Emberben nincs szeretet?!
Szép-fontos szeretet, de nincsen…
Sötétség, mint köd!
*
Emberben nincs szeretet?!
Szeretet szépsége kellene!
Az munkával jár…
*

(Bokorrímes)
Fél a pár, több gyerek sokkal többet eszik, az sokba kerül.
Pedig egész évben spórolni kell. Balira elmenekül,
Nyaralás okán és ott pénzt szórja. Szegényen hazakerül.

(3 soros-zárttükrös)
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!
Közben meg csak diónyi az agyuk. Identitás megtartók…
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!

Emberben nincs szeretet?!
Aki nem tud szeretni, hogy él?
Jó sokan vannak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Csak szabadsága, joga legyen…
Lelkének ez kell!
*
Emberben nincs szeretet?!
Azt talán tudja hol a helye?
Templomba nem jár.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nem tud szeretni, nem is hívő…
Más népek meg, hogy?
*
Emberben nincs szeretet?!
Igénytelen, identitás sincs…
Uri ön-buta...
*
Emberben nincs szeretet?!
Külön lakás, okos telefon…
Cehet ki állja?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mi lesz velünk, csak úgy eltűnünk?
Ez Istennek útja?

(Senrjú)
Gonosz butaság.
Azt állítják ez-az... jó!
Ember lesz vesztes.
*
Szeretetlenség,
Együttműködés hiány.
Önfeloldás gyors…
*
Életerős faj
Saját módszerrel legyőz!
Gyengék pusztulnak.
*
Nekik oly’ fontos:
Majd elköltözünk Marsra!
Szeretetlenül.
*
A krokodilok?
Értik élet lényegét.
Igazi siker.

(10 szavas)
Ha nem inged, minek vennéd magadra?
Tested, koszba bele ragadna…

Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc – Íródott fél-haiku lánc-szerű senrjon versformában és Alloiostrofikus versformában.

Vágyakozás; versben, apevában, haikuban…

Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk,
Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk!
*
Csak
Messzi
Távolból
Vagy Te velem!
De, szívem Tied!
*
Itt
Van még
Illatod,
Rám ölelted!
Vágylak, de nagyon!
*
Juj, de szeretnélek szeretni,
Könnyes szemeidet csókolni!
Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidet
Én így nem áztatnád el szépséges fuszeklidet…

Már, hónapok óta csak lőnek ránk,
Nem számít, hogy otthon vár a babánk!

Itt az élet, roppantul kemény,
Itt nem ismerik, mi az erény!
Itt nincsen más, csak pokol-fény…

Itt olyan nem létezik, hogy otthoni lényed…
De telik a képzeletbeli vér-edényed…
Egyre fáj a léted, mint, fájó kelevényed…

Hiányom van a szépséges mosolyodban,
Nagyon vágynék bele az ölelő karodban
Ellenni, esti szélcsendes pirkadatban…

Itt sokszor indul a roham, táltos dobpergésre,
Orosz táltos dob, a katyusájuk tüzelése.
Nálunk meg sorban szakadnak meg élte… mi végre?

Jaj, egészen közel jó, nagy akna robbant,
Majdnem oly’ közel, hogy a fejemen koppant.
A szomszéd szakasz bunkerét, telibe találta,
Az otthoniaknak már nem teljesül a vágya….

Ez a környék, bíz’ a holtak vidéke,
Imához, folyton csak leesni térdre?
Keresnék én valami mosolyt,
De, nincs! Legalább egy félmosolyt!

Itt az egyetlen emberi, a pára, mit kilehelek,
Amíg lehelek, addig élek és magamban ölellek.

Félek a megfagyástól,
Félek egy robbanástól,
Félek a saját, kihűlőben lévő porcikámtól,
Félek a ködtől, jégtől, a hótól, az elmúlástól,
*
Emlékszem, még rád,
Illatod, még orromban.
Lőporfüst szaga.
*
Mosolyod, veszett
Emlék, Felidézni, hogy?
Sebesült arcok.
*
Hóember van itt!
Katonák építették.
Halál, erre járt.
*
Már,
Nagyon
Vágyok én
Hozzád, haza.
Úgy ölelnélek.
*
Mosolyod újra
Tanulnám rögvest, legott!
Ölelő karok.
*
Közös fényképünk
Már, gyűrött, töredezett!
Nekem, drága kincs!
*
Üvöltenék én
Feléd, de Te nem hallod;
Névtelen vagyok?
*
Itt a Don-kanyarban, nincsenek saját tettek a történések útján,
Ülhetek én a hóban hajnalig, de mi lesz velem megfagyás után?

Jaj! Ez egy nagyméretű akna volt,
A szomszéd bunkerben tarolt
És immár egy, közeli barátommal kevesebb van velem,
Az emléked nagyon előjött, sőt, részletesen, azt ölelem.

Jézusom, riadó van
A közelben halál van.
Orosz támadás van!

Gyorsan mennem kell, ordít az őrmester,
Majd folytatom folytonos szeretettel…

Vecsés, 2017. április 12. Kustra Ferenc - a Don-kanyarban 1943. január 12.-n indult meg a végzetes -orosz- ellentámadás.

Te jelented

Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?

Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!

Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!

Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.

Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?

Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?

Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?

Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.

BÁRKI, BÁRMIKOR

Nekem nem volt elrendelve semmi,
nem tudtam kit kell gyűlölni, szeretni.
Szellentésnyi létem törvénye is olyan,
mint bankoknak a fedduoczhetetlen hozam.

Én csak kukáztam magamban másokért,
míg futóbolonddá tett a sok-sok érv.
Most futkoshatok le-föl, mint a fény
magamra zárt cellám összes szögletén.

Megvallattak, hogy vérzett már a szívem.
Erkölcs és törvényem mindenemből kitett.
Most húzhatok minden köré falat,
mert nem engedtem kibeszélni magam.

Talán ostobán lettem, ami lettem,
de nem azért mert másképp nem tehettem.
Mert jól tudom, hogy lenne olyan élet,
melyhez bárki, bármikor visszatérhet.

Én, e rohanó világnak rabja,
Én, egy fel nem fedett világ apja,
Én, kinek ereiben ott van az alkotás,
Miért érzem úgy, hogy a világ csak egy látomás?

Miért érzem úgy hogy engem valamire teremtettek,
Mikor én is csak egy porszem vagyok egy aprócska gépezetben?
Miért van az hogy az emberek csak látnak,
De mégsem figyelik maguk körül a tájat?

Miért van az hogy a világ mindig fejlődik,
De mégsem fog mást sem csak összedőlni?
Miért van az hogy az eszmék elgyengülnek,
Mikor testünkben egyre inkább lázad a lélek?

Miért van az hogy a világban a rossz az úr,
Mikor a jó minden rosszat eltipor
Miért mondd ó miért vagyok e világon
És miért fogok törleszteni a túlvilágon?

Mondd miért ettek a tiltott gyümölcsből
És miért nem lehettek hűségesek legbelül
Mondd meg miért nem lehet gondtalan élni
Mikor csak az lenne a kulcs hogy tudni kéne SZERETNI

Szeretni a családod aki sok mindenen átsegít
És szeretni a barátod aki lélekben megerősít
Szeretni a természetet és nem pedig megölni,
És ha azt hiszed ez megy, újra átgondolni

Hogy vajon mennyiszer hibáztál hatalmasat
És mégis felálltál és úgy döntöttél továbbhaladsz
Nem kell most sem máshogyan tenni
Csak felállni és azt mondani: ENNYI

De ez nem azt jelenti hogy egyből minden jó lesz
Csak azt hogy az életed egy fordulatot vesz
Nem lesz már soha minden olyan mint régen
De nem is baj mert ezért van az élet

Hogy mindig megújúljunk, változ
zunk és fejlődjünk
Hogy új emberek legyünk akár hányszor elesünk
És hogy miért mondom ezt mikor 'úgysem tudok semmit'
Pontosan ezért mert senki nem tud semmit.

Írta: Hunyady Levente (15 éves)