Legutóbb amikor megláttalak
feltámadt érted újra a
vágyam
melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat
vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva
otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva
csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat
amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat
kitárt tenyerembe fogva
egész számmal
enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat
és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra
az ágyon
átringatnálak téged
egy másik világra
ahol
meztelen szép tested
fölém magasodna
s te lovasom
lennél újra és újra
s amíg lovagolnál
le és föl rajtam
gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad
én alattad feküdve
ágaskodnék benned
míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed
s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne
zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne
nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal
ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak
még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom
százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom
a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap
szeretni szeretnélek
feltámadt érted újra a
vágyam
melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat
vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva
otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva
csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat
amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat
kitárt tenyerembe fogva
egész számmal
enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat
és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra
az ágyon
átringatnálak téged
egy másik világra
ahol
meztelen szép tested
fölém magasodna
s te lovasom
lennél újra és újra
s amíg lovagolnál
le és föl rajtam
gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad
én alattad feküdve
ágaskodnék benned
míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed
s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne
zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne
nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal
ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak
még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom
százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom
a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap
szeretni szeretnélek
Merengő bolondság
Merengek az úton fázva,
S nem talál rám az árva.
Lépked a hó, lépked a tavasz,
Még is mit vár a kaland?
Vajon hová sodor a szél,
Mitévő legyen az éj?
Lépkedek a hóba, mint az elveszett,
S nem találom a jelmezem.
Lépek az útra, egyet, kettőt, s majd hármat is,
Melyik lesz a számom félve is?
Dacolva megmutatom,
Képes vagyok szeretni!
Küzdve, küzdeni,
Ha krémes a puszedli.
Hosszú még az út,
S lépkedek csupán,
A paródiának vége,
Köszönöm a dumát.
Merengek az úton fázva,
S nem talál rám az árva.
Lépked a hó, lépked a tavasz,
Még is mit vár a kaland?
Vajon hová sodor a szél,
Mitévő legyen az éj?
Lépkedek a hóba, mint az elveszett,
S nem találom a jelmezem.
Lépek az útra, egyet, kettőt, s majd hármat is,
Melyik lesz a számom félve is?
Dacolva megmutatom,
Képes vagyok szeretni!
Küzdve, küzdeni,
Ha krémes a puszedli.
Hosszú még az út,
S lépkedek csupán,
A paródiának vége,
Köszönöm a dumát.
Mint régi tévén az oszciloszkóp
ha szétszaladt s szétesett a kép,
úgy tűnök el én, kaleidoszkóp
bont színes kockákra, és miképp
egy mocsár böffen egyet a pokol
nyel nagyot, s már nem leszek sehol.
Két kézzel szórtam szerte napjaim,
eljátszottam létem, talmi fény
volt reflektor rajtam, az álmaim
nem ébredtek, vágy vitt, a törvény
nem nekem íródott, lelkem, szívem
szabad maradt, hát én így éltem.
Nevetve búcsúztam, hittem vége,
könnyű volt, magamra maradtam,
mert éltem, talán már ezer éve,
lángolva égtem - elfáradtam,
és jöttél, Isten újat teremtett,
más lett a világ, értelme lett.
Élni akarok, érted, miattad,
szeretni, mint még soha-soha,
veled élni, látni mosolyodat,
és ölelni minden éjszaka,
vedd hát két kezedbe létezésem,
szeress - és fogadd el szerelmem.
ha szétszaladt s szétesett a kép,
úgy tűnök el én, kaleidoszkóp
bont színes kockákra, és miképp
egy mocsár böffen egyet a pokol
nyel nagyot, s már nem leszek sehol.
Két kézzel szórtam szerte napjaim,
eljátszottam létem, talmi fény
volt reflektor rajtam, az álmaim
nem ébredtek, vágy vitt, a törvény
nem nekem íródott, lelkem, szívem
szabad maradt, hát én így éltem.
Nevetve búcsúztam, hittem vége,
könnyű volt, magamra maradtam,
mert éltem, talán már ezer éve,
lángolva égtem - elfáradtam,
és jöttél, Isten újat teremtett,
más lett a világ, értelme lett.
Élni akarok, érted, miattad,
szeretni, mint még soha-soha,
veled élni, látni mosolyodat,
és ölelni minden éjszaka,
vedd hát két kezedbe létezésem,
szeress - és fogadd el szerelmem.
Horvát Jánosné
Óh... be szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,
Halkan suttogó széllel szobádba repülni,
Gyönyörű szemedbe nézni, csókolni a szádat,
Veled tölteni hosszú-hosszú éjszakákat.
Szeretnélek szeretni,
Karjaimmal lágyan átölelni,
Odabújni hozzád a csendes félhomályban,
Szeretni téged a végtelen éjszakában.
Álomba ringatnálak ölelő karommal,
Altatnálak halk, suttogó szavakkal,
Nézném álmodó, csodaszép arcodat,
Simogatnám szép selymes hajadat.
Óh... be szeretnék sokszor vándorfelhő lenni,
Halkan suttogó széllel szobádba repülni,
Gyönyörű szemedbe nézni, csókolni a szádat,
Veled tölteni hosszú-hosszú éjszakákat.
Szeretnélek szeretni,
Karjaimmal lágyan átölelni,
Odabújni hozzád a csendes félhomályban,
Szeretni téged a végtelen éjszakában.
Álomba ringatnálak ölelő karommal,
Altatnálak halk, suttogó szavakkal,
Nézném álmodó, csodaszép arcodat,
Simogatnám szép selymes hajadat.
Várj, ne menj el még, egy csókkal tartozol nekem.
Várj... ne menj, ne legyen itt vége, még nem lehet.
Ne törd össze a szívemet, ne kavard fel a lelkem.
Kellesz nekem, te hozzám tartozol, kedvesem.
A csókod elvesztettem, szívem most nagyon fáj.
Hibám mint dühös tenger hulláma most arcomba vág.
De higgy nekem, kellesz nekem, kell a vágy, és kell a szerelem.
Kell a csókod, lelkünk vad tánca, illatod magával ragadó bája.
Míg az álmos hajnalt nem váltja a hűvös, mély sötét, és
ringat minket nappal és éj, én szeretni foglak ,ne félj.
Várj... ne menj, ne legyen itt vége, még nem lehet.
Ne törd össze a szívemet, ne kavard fel a lelkem.
Kellesz nekem, te hozzám tartozol, kedvesem.
A csókod elvesztettem, szívem most nagyon fáj.
Hibám mint dühös tenger hulláma most arcomba vág.
De higgy nekem, kellesz nekem, kell a vágy, és kell a szerelem.
Kell a csókod, lelkünk vad tánca, illatod magával ragadó bája.
Míg az álmos hajnalt nem váltja a hűvös, mély sötét, és
ringat minket nappal és éj, én szeretni foglak ,ne félj.