Idő 
Értékelés 
Értékelés Az erotika szárnyán…
Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
(10 szavas)
Csukott szemeid békét sugallnak…
Közben meg benned a vágyak tombolnak
*
Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
(3 soros-zárttükrős)
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
*
Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
(Limerick)
Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
Oldalt fekszek, Te meg előttem.
Kéj neszek... sóhajok,
Bizsergést átadok.
Vágy összeforraszt... téged, engem.
*
Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
*
Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
*
(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Jövők újra, nem kések,
Értelem?
Kéj-éjek
Elherdálva…?
Éjjel, kéj-fények,
Fognak világítani!
Kéj, repdes…
Kéj! Égek…
Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
(10 szavas)
Csukott szemeid békét sugallnak…
Közben meg benned a vágyak tombolnak
*
Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
(3 soros-zárttükrős)
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
*
Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
(Limerick)
Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
Oldalt fekszek, Te meg előttem.
Kéj neszek... sóhajok,
Bizsergést átadok.
Vágy összeforraszt... téged, engem.
*
Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
*
Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
*
(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Jövők újra, nem kések,
Értelem?
Kéj-éjek
Elherdálva…?
Éjjel, kéj-fények,
Fognak világítani!
Kéj, repdes…
Kéj! Égek…
Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
Hétköznapi pszichológia
(Bokorrímes)
Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei!
Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül,
Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül…
Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül.
Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik,
De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik…
Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik.
(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes)
Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli,
Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi…
Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli!
Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József
(Bokorrímes)
Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei!
Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül,
Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül…
Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül.
Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik,
De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik…
Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik.
(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes)
Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli,
Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi…
Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli!
Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József
Ennyi kell, kizárólag. Egy kávé ami forró.
Kilábalok az álomból s lefőzöm amint
Eszembe jut a tegnap, a sok üres korsó.
Izmok rándulnak, mosolygok. Kávé kell,
Meg bele tej. Magyar termék, az az olcsó.
Zimánkós az idő, vagy a véralkoholszint
Csappant meg, köntösöm felhúzom.
A cukor, tejpor meg nutella rámtekint,
Mindenből teszek, egyik se kell bele,
mellé kellene Ő, aki rám se legyint.
Asztal végében ülhetnél, vagy rajta
a terítőn, az ínyenc eledelek között.
Mesélhetnél vagy fakadhatnál dalra
Is rögtön, arról amit álmodtál, ami kell.
Csak szúró szemeid vesd erre az arcra.
Több kell, mint kávé. Jobb kell mint köntös.
Kívül-belül melegíts, érzékszerveim kösd
Le kérlek testeddel, érzem milyen bűvös.
Most nézem, a kávéspoharam még tele,
Kortyolom, most ez kell, ez a közömbös.
Kilábalok az álomból s lefőzöm amint
Eszembe jut a tegnap, a sok üres korsó.
Izmok rándulnak, mosolygok. Kávé kell,
Meg bele tej. Magyar termék, az az olcsó.
Zimánkós az idő, vagy a véralkoholszint
Csappant meg, köntösöm felhúzom.
A cukor, tejpor meg nutella rámtekint,
Mindenből teszek, egyik se kell bele,
mellé kellene Ő, aki rám se legyint.
Asztal végében ülhetnél, vagy rajta
a terítőn, az ínyenc eledelek között.
Mesélhetnél vagy fakadhatnál dalra
Is rögtön, arról amit álmodtál, ami kell.
Csak szúró szemeid vesd erre az arcra.
Több kell, mint kávé. Jobb kell mint köntös.
Kívül-belül melegíts, érzékszerveim kösd
Le kérlek testeddel, érzem milyen bűvös.
Most nézem, a kávéspoharam még tele,
Kortyolom, most ez kell, ez a közömbös.
Az áldott pillanatokból, fellélegzésekből
Nem maradt semmi.
Ez az emlegetésednek ára, két hányás
Közt újra elveszni.
Vad erjedésnek indult a legolcsóbb bor is.
Cseppek a vállamon. Csupán az időjárás, ami haláli szeszélyes.
Önmagam zivatarjait se lehet előre jelezni, Úgy nem lenne személyes.
Gondosan lekoptatott szívemben ragadok.
Igazán felszabadíthatna ez a dombtető,
Feküdnék itt dalolva veled.
Szorongató bájadból tákolnék akaraterőt,
Talán nem is nézném a kebled.
Szemem is megered, ömlik az életadó eső.
Innen fentről látom, ahogy elönti a dudvát.
Mind egy szálig elpusztul.
A pofátlanul nagy, mesélő ősfák sajnálják,
Miképp az ég elhalkul.
Gyökér kell, hogy hajtásaim ne mossák el.
Borosüveg tanúja, hogy végzek kettőnkkel.
Nem maradt semmi.
Ez az emlegetésednek ára, két hányás
Közt újra elveszni.
Vad erjedésnek indult a legolcsóbb bor is.
Cseppek a vállamon. Csupán az időjárás, ami haláli szeszélyes.
Önmagam zivatarjait se lehet előre jelezni, Úgy nem lenne személyes.
Gondosan lekoptatott szívemben ragadok.
Igazán felszabadíthatna ez a dombtető,
Feküdnék itt dalolva veled.
Szorongató bájadból tákolnék akaraterőt,
Talán nem is nézném a kebled.
Szemem is megered, ömlik az életadó eső.
Innen fentről látom, ahogy elönti a dudvát.
Mind egy szálig elpusztul.
A pofátlanul nagy, mesélő ősfák sajnálják,
Miképp az ég elhalkul.
Gyökér kell, hogy hajtásaim ne mossák el.
Borosüveg tanúja, hogy végzek kettőnkkel.
Harci ló vágtat,
Lovas szeme... könnyezik.
Sorsa… követi.
*
Harci ló nem társ!
Lovas... magányos lovas.
Sorsa… követi.
*
Harci ló segít,
Ha zablája jól kezelt…
Sorsa… követi.
*
Harci ló párja,
De sorsa zablát rángat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló is sír,
Közben, erőből vágtat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló érti,
Menekvés nincs gazdinak…
Sorsa… követi.
Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban.
Lovas szeme... könnyezik.
Sorsa… követi.
*
Harci ló nem társ!
Lovas... magányos lovas.
Sorsa… követi.
*
Harci ló segít,
Ha zablája jól kezelt…
Sorsa… követi.
*
Harci ló párja,
De sorsa zablát rángat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló is sír,
Közben, erőből vágtat!
Sorsa… követi.
*
Harci ló érti,
Menekvés nincs gazdinak…
Sorsa… követi.
Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban.
