Választ keresel?
Megleled, ha igyekszel,
Saját utadon.
*
Okos az ember,
Bölcsességgel szívében.
Döntés mindig kell.
*
Vágyak szívedben,
Mik vezetnek életben?
Sok nem teljesül.
*
Imához térdelsz,
És benne Istent kérlelsz?
De Te mit teszel?
*
A remény éled,
Tétovácskán felébred;
Megy tovább élet.
*
Szemeddel is láss!
Mert szíved, bizonytalan,
Döntése téves?
*
Fuldokló sóhaj
A végzetek porában;
Már nincs új óhaj.
*
A sötétkamra
Kiolt a végtelenből,
Az üdvösségből?
*
Mikor minden rossz,
Te legyél más, ne légy rossz!
Mássz ki? gödörből!
*
Egy jó barátnak
Soha ne fordíts hátat,
Mert nem tudhatod...
*
Ha süt rád a Nap
Akkor Te légy boldogabb,
Hithű borúsként.
*
Vágy villamosa
Néha bizony, kisiklik;
Tedd újra sínre?
*
Az észjárásod
Legyen gyors és furfangos,
Lész? eredményes.
*
Ha sarkallnak az
Érzelmek, tévúton vagy!
Élet, úgy marad!
*
Dönteni pedig
Mindig muszáj, de hogyan?
Élet elrontás?
*
A fájó döntés
Is döntés. Meghozandó!
Élet kegyetlen?
*
Minden döntésed
Először gondold végig.
Helyes döntés jó!
*
A döntéseknél
Összes körülményt vizsgáld.
Ne üsd ki magad.
*
Ha halogatod
Döntést, becsapod magad.
Légy ön őszinte!
*
Nagy döntésekkel
Irányítod életed!
Sorsod kovácsold.
*
Bíz? jó a döntés,
Ha a jövőd, így jobb lesz.
Eredményfüggő!
*
Az okos döntés,
Ha attól boldog leszel?
Élet végéig.
*
Ha használod az
Intuíciót, bölcs vagy!
Ész és megérzés!
*
A bölcsesség a
Mindig jó döntés vége!
Ezt az utat járd!

Vecsés, 2013. október 11. ?Kustra Ferenc ? íródott: senrjú csokorban.

Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről?

A szeretet ünnepe a karácsony, de oly' sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okos telefonnal, röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.

Szeretteink ölelő karjai, szavai, lelki eledel.
A telefon csak csevetel...
*

Pedig az idő eljár mindenki felett és a karácsony, még a szeretet ünnepe,
Összejönni, jókat enni, nagyokat beszélgetni, mesés... maga a lélek ünnepe.
Modern ember, már nem kívánja a látogatást, un mindenkit, nem megy,
Neki több ember és a beszélgetés velük, nemkívánatos elegy.
*
Míg teheted, gyűjtsd össze családod,
Ünnepeld velük a szép karácsonyt.

Szeretet melegétől áradó kis szoba,
Ott igazi, a karácsonyi lakoma.
*

Pedig milyen jó az, ha áll ott egy, nagyon szépen díszített karácsonyfa.
Rajta a gyertyák és a csillagszóró a feltétlen szeretet szórója!
Nagyot és finomakat enni, ez karácsonyi étek,
Ezt a szeretet ünnepén kihagyni, nagyon nagy vétek.
*
Szeretettől ragyogó arcok, szemek,
Minden fenyő dísznél szebben ragyognak, fényesebbek.

Oszd meg e ritka ünnepedet valakivel!
Szeretet, nem pótolható semmivel...
*

Így elmarad az ajándékozás, elmarad a csomagok bontása
És elmarad a kisebbek, a gyermekek, meg felnőttek ujjongása!
Vissza kéne térni a réghez, nem jó a világ e puritánsága!

Vecsés, 2017. szeptember 4. ? Szabadka, 2017. december 9. ? Kustra Ferenc- a verset én írtam, hozzá a 10 szavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe: ,,Karácsonyi gondolatok??

Te jelented

Hogy mi végre vagyok még ezen a világon?
S mi tartja még bennem a világot?
Honnan az erő, mi felkelni sarkall?
S mi késztet túlélni egy újabb nappal?

Oly sok a kérdés, mi felötlik bennem?
Mért kéne mindig, még tovább mennem?
Sokszor a választ én magam sem tudom,
Csak súgja valami: Ki kell még tartanom!

Hisz az új napon arcod tán újra láthatom,
Tán fülembe susogsz még jövendő hajnalon?
Törékeny alkatod bár karomban tarthatom,
És ajkaid érezni vágyom az ajkamon!

Bár én lehelhetnék álmot a szemedre!
Tarthatnám kezedet többször a kezembe!
Ezért vagyok hát újra, nap-nap után,
Remélni, szeretni, vágyni valami után.

Szeretnélek magam mellett tudni Téged!
Hisz azt jelented nekem, mint másnak az élet.
Mint pacsirta madárnak az ébredő határ,
És mint határnak a pacsirta madár?

Nem lőn egymás nélkül sem éjjel és nappal,
Se vérvörös alkony, se mámoros hajnal.
Nincs tűz a füst nélkül és villám se hangtalan,
Mindennek párja van. Én mért lennék pártalan?

Te jelented nekem a napot az éjben,
Ahogy megmártózol velem a végtelen kéjben,
Te vagy a villám is, a te fényed tölti be az eget,
Te vagy a gyermek, ki oly vígan sárkányt ereget?

Tücsök vagy, a rét zöldjének hangja,
Maga vagy a boly. Egy szorgos, kicsi hangya.
Te vagy a szivárvány; szellő, tikkasztó napokon?
Mit jelentesz nekem? Tán el se mondhatom.

Tél előn?

Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem?
Tél előn, jólesett, melegedtem.
A nyár már jó régen eltávozott,
De jövőre ellep járdát, rolót.

(tanka)
Szemerkél a hó?
Szél fú, földre hull - fagyos -
Zizegő levél.
Röpke emlék - rég volt nyár -
Dalod, szerelmi zsoltár.
**

Az ősz közben eltemette a nagy holt levél, tömeget,
Isteni színesek voltak, de ez nem jelentett eleget?
Sparherd előtt ültem és raktam rá a sok német brikettet,
Amikor meg elfogyott, lapátoltam bele tojásszenet!

(septolet -ek)
Alélt avar
Fák alatt
Vadvirágot takar.

Bokor alatt
Sünlak.
- avarból készült -
Az egész családnak.
*
Ősz temet
Faleveleket,
Színkavalkád odaveszett.

Köd szitál,
Tücsök nem muzsikál.
Egyedül bandukolok,
Betakarnak ködgomolyok.

(3 soros, zárt tükrös)
Ajtódon bekopogok,
Nyílnak emlékdobozok?
Ajtódon bekopogok.
**

Nem volt más tennivalóm, csak ülve melegedtem,
Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem?

(senrjú)
Hideg szél süvít,
Kandallómban tűz serceg.
Mélán szendergek.

Vecsés, 2019. augusztus 7. ? Szabadka, 2020. szeptember 18. ? Kustra Ferenc ? Az alapokat én írtam, a kiegészítő tankát, septolet -eket, 3 soros-zárttükrös -t és a senrjú -t, szerző,- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A mű címe: Egyedül bandukolok

Nagy csend van az erdészlakban,
csak a kályha duruzsol,
ontja áldott melegét,
melegszik bent Elemér.

El nem mozdul ablak elől,
csodálja a szép tájat,
hófehérbe borult fákat,
fel - fel bukkanó vadat.

Zúzmara a fák ágain,
hintáznak most a szélben,
egyik - másik nagyot huppan,
földet ér nagy morcosan.

Kis kutyája izeg - mozog,
kimenne már szívesen,
felveszi hát nagy bundáját,
indulnak az erdőbe.

Szánkója már megpakolva,
vastag kötél, kis balta,
fenyőfáért indulnak ma,
mindjárt itt a Jézuska.

Játszanak ők kutyusával,
jókat nevet Elemér,
elvész a nagy hóbuckában,
kis kutyája, kis Csibész.

Nincs már messze kiszemelt fa,
hancúrozva érnek oda,
előkerül most a balta,
nekifognak a munkának.

Fenyő tőnél Csibész kutya,
hófelhőket kapargat,
Elemér a kis baltával,
jó nagyokat oda csap.

Hamar kint van a kis fenyő,
felkerül a szánkóra,
megkötözve fekszik rajta,
így bizony el nem marad.

Elindulnak a szánkóval,
sietnek ők most haza,
sötét felhők fenn az égen,
havazás már közeleg.