Idő 
Értékelés 
Értékelés Anaforás 3 soros-zárttükrös)
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen,
Majd megláttam a patak túloldalán… ott állt kedvesem kedvesen...
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen.
*
(Anaforás hiaku trió, félhaiku láncszerűen)
Nem tudtam dönteni,
Rosszul látok, vagy micsoda…
Szemem csak… kiguvadt.
Néztelek, aztán meg
Meg mereven bámultalak…
Szemem csak… kiguvadt.
Nem is értettem, hogy
Valóság vagy-e vagy álom…
Szemem csak… kiguvadt.
*
(Anaforás senrjú trió, félhaiku láncszerűen)
Partok csendesek,
Fű zizegése sincsen.
Gondolásom zaj…
Parton ücsörög
A zaj, oly’ heves csendben.
Gondolásom zaj…
Parton látomás
Izgatja kedélyemet.
Gondolásom zaj…
*
(Anaforás, 10 szavas)
Magamban lett csüccs, víz partján.
Meglepetés engem letarolt… víz partján.
*
(Anaforás sedoka)
Csak úgy eldőltem…
Buzgóság, jól elnyomott,
Szívem, légért kapkodott.
Csak úgy eldőltem…
Majd felugrottam, nem sok
Alvásom volt. Kicsi sok?
*
Anaforás, önrímes leoninus)
Túloldalra néztem ott-e a kedvesem, de már üres volt a part kedvesen.
Túloldalon volt-e itt a kedvesem, vagy csak álomkép üldözött kedvesen?
*
(15 szavas, 6 sorban)
Magamban állok,
de
mit várok?
Jobb, ha hazamegyek,
Elgurultak már álomkerekek,
Lefekszek… Holnap megbeszélem veletek.
Vecsés, 2022. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus és alloiostrofikus vers-formában.
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen,
Majd megláttam a patak túloldalán… ott állt kedvesem kedvesen...
Magamban csak ácsorogtam túlpartot bámultam körbe csendesen.
*
(Anaforás hiaku trió, félhaiku láncszerűen)
Nem tudtam dönteni,
Rosszul látok, vagy micsoda…
Szemem csak… kiguvadt.
Néztelek, aztán meg
Meg mereven bámultalak…
Szemem csak… kiguvadt.
Nem is értettem, hogy
Valóság vagy-e vagy álom…
Szemem csak… kiguvadt.
*
(Anaforás senrjú trió, félhaiku láncszerűen)
Partok csendesek,
Fű zizegése sincsen.
Gondolásom zaj…
Parton ücsörög
A zaj, oly’ heves csendben.
Gondolásom zaj…
Parton látomás
Izgatja kedélyemet.
Gondolásom zaj…
*
(Anaforás, 10 szavas)
Magamban lett csüccs, víz partján.
Meglepetés engem letarolt… víz partján.
*
(Anaforás sedoka)
Csak úgy eldőltem…
Buzgóság, jól elnyomott,
Szívem, légért kapkodott.
Csak úgy eldőltem…
Majd felugrottam, nem sok
Alvásom volt. Kicsi sok?
*
Anaforás, önrímes leoninus)
Túloldalra néztem ott-e a kedvesem, de már üres volt a part kedvesen.
Túloldalon volt-e itt a kedvesem, vagy csak álomkép üldözött kedvesen?
*
(15 szavas, 6 sorban)
Magamban állok,
de
mit várok?
Jobb, ha hazamegyek,
Elgurultak már álomkerekek,
Lefekszek… Holnap megbeszélem veletek.
Vecsés, 2022. november 9. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus és alloiostrofikus vers-formában.
(anaforás, négyszeres belsőrímes)
Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?
(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!
(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!
(leoninus)
Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!
(TANQ)
Szerelmem töretlen,
Jössz és kimutatom Neked!
Szerelmünk végtelen!
Hívlak, várlak, hiányollak!
Szívem, lelkem... majd csókolnak!
Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?
(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!
(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!
(leoninus)
Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!
(TANQ)
Szerelmem töretlen,
Jössz és kimutatom Neked!
Szerelmünk végtelen!
Hívlak, várlak, hiányollak!
Szívem, lelkem... majd csókolnak!
Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
Viharos háborúban… és tengeren.
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg…
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye…
A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz…
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
Ki nem bújik időben… nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen… remények…
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
*
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava…
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják… hamar.
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar….
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
Kilövéskor is… a hörgő fém csak a véget sugallja…
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran… egymással vetekszik…
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
*
A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
És sokaknak becsukta életében az ablakot.
Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
Test béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
*
(senrjon)
A szellem is elillan,
Hold, határtalan vízen csillan,
Halál, hajnalban.
*
(HIAQ)
Reszketőket kaszált
A halál! Köd nincs, rád talált.
Test lejt' végső táncát…
Vecsés, 2017. július 31. -Kustra Ferenc József- íródott: egy megtörtént, II. világháborús Atlanti óceáni csatáról, a volt COMPASS ROSE nevű hadihajó végzetéről.
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik,
Vajon mennyire úszik, vagy csak épphogy bevizesedik?
Viharos hullámok hátán hadihajó csetlik-botlik.
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg,
Ök kezelik, ha közben meg üzemben van a sok löveg…
A legénység jó része, láthatóan tengeri beteg.
A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése,
Betanították, hogy ez bizony nekik meg hazafiúi ügye…
A legénység tán’ tudja, hogy egészen szent színű a küldetése.
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához,
Viharban, nagyon tengeri betegen állnak hozzá feladathoz…
Jól ki lettek képezve a feladatok precíz ellátásához.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja,
Ki nem bújik időben… nagy hajót azt heves víz végleg elsodorja.
Óriási a víz vihara, egy-egy hullám a hajót elborítja.
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek,
Kivétellel, mindök vágya, hogy végre otthon legyen… remények…
Mindannyian küldetést teljesítenek, közben vezekelnek.
*
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Beosztottaknak egynél több, békét szólító sikolyok szava…
Haláltusát irritálja a lövedékek bömbölő szava,
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar,
Őket is éri találat s vannak, kik ezt soha nem tudják… hamar.
Lő már az ellenség is, nem elég, hogy mindent taroló a vihar….
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa,
Kilövéskor is… a hörgő fém csak a véget sugallja…
Tíz méteres hullámhegy már magában is végső tusa.
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
Netán kettő... több emléke is lesz, amik páran… egymással vetekszik…
Aki túléli ezt a véghelyzetet, az majd otthon mire emlékszik?
*
A hajó vészjósló sötétben kapott találatot
És sokaknak becsukta életében az ablakot.
Hidegvízben már révetegek lettek tekintetek,
Itt már a fuldokolók süllyedtek, nem éledeztek.
Az élet szikrái lassan kihunytak a szemekben,
Az élet kihűlve megszűnt az elfáradt testekben.
Este még voltak vágyak... hajnalra messze tovaszálltak,
Test béli életek, hajnalra víz posványában áztak.
*
(senrjon)
A szellem is elillan,
Hold, határtalan vízen csillan,
Halál, hajnalban.
*
(HIAQ)
Reszketőket kaszált
A halál! Köd nincs, rád talált.
Test lejt' végső táncát…
Vecsés, 2017. július 31. -Kustra Ferenc József- íródott: egy megtörtént, II. világháborús Atlanti óceáni csatáról, a volt COMPASS ROSE nevű hadihajó végzetéről.
Az éjszaka halkan a szívemhez zenél, a város,
ahol élek, száz titkot mesél.
A ligetben a lombok álmodva súgnak, mi lehet
a titka szép otthonomnak.
Az utcák kövein épp itt jár a nyár,
piros selyemszalaggal átkötve vár.
Kék kút hűsítő vize csorog az ajkadon,
s én szép szemed, pillantásod epedve várom.
Ó, nyári éj, Holdnak udvara,
csillagok s örök álmaim hona.
ahol élek, száz titkot mesél.
A ligetben a lombok álmodva súgnak, mi lehet
a titka szép otthonomnak.
Az utcák kövein épp itt jár a nyár,
piros selyemszalaggal átkötve vár.
Kék kút hűsítő vize csorog az ajkadon,
s én szép szemed, pillantásod epedve várom.
Ó, nyári éj, Holdnak udvara,
csillagok s örök álmaim hona.
(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?
(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.
Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
