Anya hidd el ! Szeretlek téged !
bár tudom hogy sokszor rossz vagyok ,
megbántani sosem akarlak ,
csak önmagammal harcolok .

Anya hidd el ,én nem vagyok rossz !
Csak megtévedtem mint bárki más ,
sajnos ,mit édennek hittem ,
nem volt , csak csupasz délibáb .

Anya hidd el ,megbántam régen !
Bár helyrehozni már nem tudom,
s ha szemedben könnyeket látok ,
csak önmagamat vádolom .

Anya hidd el ,szeretlek téged !
Ezentúl sokkal jobb leszek !
Ölelj magadhoz !Had érezzem
vállamon vénülő kezed .

Hiába kérsz !Már nem tudok adni ,
hisz neked adtam már mindenem ,
de te könnyelműn félredobtad ,
s nem maradt belőle semmi sem.

Hiába vársz !Már nem megyek többé !
Így is túl sokat vártalak !
S hányszor volt hogy mind hiába ,
azt sem tudtam hogy merre vagy !

Hiába szólsz !Nem kapsz rá választ !
Mondhatsz már bármit is nekem !
Oly sokat hazudtál nékem ,
bármit is mondasz ,nem hiszem .

Hiába szeretsz !Nem vágyom rá !
Nem akartam hogy megszeress !
Már százezerszer megbántottál ,
nem tudok többé bízni sem !

Hiába jössz !Nem várlak többé !
Nem ígérem hogy itt leszek !
Mint a cikázó nyári villám ,
olyan messzire elmegyek !

Arra a napra várok,
mikor elfelejtelek,
mikor létezésed megszűnik
s a hangod eltűnik.
Mikor az 50 csepp könny
eltűnik két szememből,
s a szívem feledi szívedet,
kezem nem érzi kezedet,
s az ajkam nem érinti ajkadat!

Arra, hogy a napok
egyszerű napok legyenek,
s a nagy lépéseket
egyedül tegyem meg.

Feledni kívánlak
érezni, hogy már nem vagy velem,
nem fogod a két kezem.
Várni arra, hogy a sors irányítson,
arra, hogy nélküled ébredjek?
ÖRÖK VALÓSÁGNAK TŰNIK!

Elfeledni téged nem könnyű,
de éreztetni azt, hogy már nem létezel
nehezebb így hát elfeledlek!

Gyere velem kedves, kihűlt már a nap
Éjsötét az erdő, ne tévessz utat
Egyedül élek, én téged vártalak
Hozz magaddal lámpást, ne tévessz utat.

Züllött, rongy életem csendességbe hull
Dalos szívem lassan semmivé fakul
Csend jöjjön és álom romlást lát e szem
Kísérj el az úton és maradj velem.

A múló pillanat magához ölel,
Mint gyermekét az anyja ha harcba küldi el
Nincs már esély hinni, időm porlik el
Csókold meg az arcom, sírj együtt velem.

Betegségek ellen szerelmünk égjen
Karod ölelése oly könnyű nékem
Halált messze űző édes gyötrelem
Élni fogok újra csak te légy nekem.

Véres csúf szívemre tedd rá kezedet
Bánatom elmúljon lássad szememet
Élet pokla fut fényed megremeg
Halálomig kérlek ó maradj velem.

Úgy fáj a szó ,úgy fáj most minden,
annyi ki nem mondott fájó gondolat,
belülről váj , és egyre jobban éget,
s most kínzó sebektől gyógyítom magam.

Úgy fáj a szó ,mit nem tudok feledni,
úgy szóltál hozzám ,hogy most is felkavar,
ahogy a forgószél felsöpri a tájat
úgy söpörted el minden álmomat.

Úgy fáj a szó ,s én nem tudom feledni,
izzó parázsként éget szüntelen,
próbálom oltani hulló könnyeimmel,
mely a szememből lelkemig pereg.