Az állatkerti elefánt
nem vett fel ma kardigánt.
Tél van ezért nagyon fázik,
no de nincsen semmi pánik.

A lábaira zokni kell,
bár igaz, hogy csak félsiker.
A füle attól még fázik,
széllel szemben vitorlázik.

Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.

Esőfelhők csak
Vonulnak… jönnek újak.
Ködfolt, baljós jel.
Kiskertben rózsák nyílnak,
Naptól levelek híznak.

Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
*
Eső meg a köd,
Meg... múlt kísértetei.
Mindenhol avar.
Verőfényes nyári nap,
Elkel a szalmakalap.

Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
*
Erdő felett ül
A vastag esőfelhő.
Sűrű, mint a köd.
Napsugara szikrázik,
Szellő levéllel játszik.

Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
*
Utolsó villám
Lecsap, már itt van a köd.
Hideg az eső.
Lemenőnap integet,
Ám áraszt még meleget.

Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
*
Csücskös felhőkkel
Szemez, a kora hajnal.
Ködtől, alig lát!
Hajnali napfény villan,
Fűről harmat elillan.

Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”

Sorok az öregségről…

Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.

Nyár
Ősztől
Elköszön.
Őszi szellő,
Elmúlást jelez.

Ha volt még szép nyarad,
Elszállt hűvös szellő szárnyán.
Ősz-fejed gondterhelt.
*

Van, akinek még maradt egy kis madárdal
És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
Van, kinek az életében csak nő a fal,
És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.

Ősz
Nyújthat
Apró szép
Élményeket,
Enyészetet is.

Egy barát ki szeret,
Ha ősz is fejed, nagy érték.
Megért... mért fáj a lét.
*

A nyár elvonul a téli lakba...
A hideg, beköltözik sokakba…

Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”

Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban.

Van, hogy élet barátként öleli a fejedet,
A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet...
Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában,
Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában...
Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar,
Mért kevés, amikor az örömmámor elural?

Az
Élet
Ad és vesz,
Jót és rosszat.
Miért több a rossz?

Szép emlékek szívedben élnek,
Az nem biztosítéka a boldog öregségnek.
*
Valamiért van benned bűntudat?
És ez nagyon vissza-húzólag hat?
Ezért van, aki téged nem becsül többé?
Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé?
Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz?
Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz?

Rossz
Döntés.
Megbántad...
Nincs bocsájtás.
Van-e megoldás?

Egyszer tévedsz... senkinek nem kelessz.
Bűntudat emészt, most mihez kezdesz?
*
Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak,
Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak.
Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt,
Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt.
Gondolatod, ha beleesik a bombatölcséredbe...
Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe...

Nincs
Minden
Még veszve.
Tégy magadért,
Mássz ki kráterből!

Mentsd tönkretett életed,
Újjá már nem építheted,
Elviselhetővé még teheted.

Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Újjá már nem építheted...”

Gyere fussunk együtt az őszi széllel.
Fussunk, olvasszuk össze földet éggel.

Rohanjunk ketten egy szebb világ felé.
Legyen lelkünk fénye a csillagoké.