A haláltól sosem féltem
önmagamtól, önmagamig
menekültem. Reménytelenül. Hiába.

Sorsomat el nem fogadhattam
pusztító szenvedély lettem akaratlan
Elégtem lassan. Visszavonhatatlan.

Reményül sokszor hívtam Istent
Láztól csillagos nyári esten
de nekem meg nem jelent
S elvesztem végleg. Végleg elvesztem.

Utamon igaz embert nem találtam
Aki igazán szeret, s átöleli vállam
Hiába vártam. Szerelmet nem találtam.

A haláltól sosem féltem
önmagamtól, önmagamig menekültem.
Reménytelenül.Hiába

Új sírok, koszorúk
Virágok csokorba.
Akik köztünk éltek,
Akiket szerettünk
Elköltöznek sorba.

Őszi levélhullás
Életünk estéje.
Egyre hull a levél,
Elsiratunk egyet,
Új hull a helyébe.

Sokszor felidézzük
Emlékeink sorát,.
Hosszú körmenetben
Jönnek kedveseink:
Szülő, rokon, barát.

Szívünkre szorítjuk
Gondolatban őket,
Aztán fájó szivvel
Útjukra bocsájtjuk
A ködbe veszőket.

Telnek a temetők,
Lobognak a mécsek.
Itt a naplemente?
Körmenetben állunk,
Halkulnak a léptek.

Az én anyám úgy szeretett engem,
ahogy csak gyermeket szeretni lehet,
az én anyám úgy őrizett engem,
mint hűs tengerben egy apró gyöngyszemet.

Az én anyám oly szelíden óvott,
bár sokszor rossz voltam talán,
számára mi voltunk mindig
a napfény a dombok oldalán.

Az én anyám nem vádol most sem,
csak őrlődik értem csendesen,
nem szól, de szemében látom
miattunk reszket két keze.

Az én anyám miattunk élt csak,
miattunk könnyes két szeme,
bár nem szól,de megtenne mindent,
hogy boldogabb legyen gyermeke.

Az én anyám sosem volt gazdag,
kincseket adni nem tudott,
de mindent feladna értünk
amiért eddig dolgozott.

Az én anyám sosem várt semmit,
csak arra kért,mindig jó legyek,
s jól tudom, bármi is történt,
mi vagyunk most is mindene!

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.


Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.

Nekem is nagyon jó melletted,
azóta a szívem gyengéd és meleg.
Vidám vagyok én is,ha velem vagy,
még télen sincs ilyenkor kemény fagy.
Igazad van:Tényleg sokan bántanak engem,
de van egy titkos fegyverem:A te kicsi szíved.
Ha felnézel az égre,én lehozom neked a Napot,
és hidd el kincsem,így szebb lesz a holnapod.
Te vagy az a férfi,akire mindig vágytam,
akit eddig csak az álmaiban láttam.
Már nem félek,bátor vagyok,
és amióta vagy nekem: A Nap mindig ragyog.
Kicsim!
Az ismeretlentől még mindig nagyon félek,
főleg,ha elnyomok valamit a fránya számítógépen.
A Put Lockertől meg egyenesen rettegek,
ezért kerülöm a drágát,ha tehetem.
Tudom szívem,hogy sokszor elgurul a gyógyszerem,
de álandóan keresem őket,hidd el nekem kedvesem.
Én nem csak látom a szépet,hanem érzem,
és ezt már veled élem át együtt édes.
Ha ezt a verset olvasod,legyél nagyon ragyogó,
és bevallom most neked:Nekem is te vagy a nagy Ó.