Így egyszerűen, SZERETLEK!
Mindegy hol vagy, mit csinálsz,
Nem számít sem kor, sem foglalkozás.
Bár, tiszteletem irántad mélységes,
De személyedbe vagyok szerelmes!
Ismerem a lelked régóta már,
Lelkem, lelkedre oly sokat várt!
A sors életünk során,
Többször is segített,
De elmentünk egy más mellett,
Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!
Hidd, el nem tehetek róla,
Már az első kézfogás óta,
Csak rád gondolok, rólad álmodok!
Megtettem mindent a felejtés útján,
Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.
Könnyeim már elapadtak,
Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.
Szemed ragyogása számomra a fény,
Minden reggel köszöntelek én.
Látom arcod és mosolyod,
Lelkemben szól kedves hangod.
Estenkénti imám érted szól,
Nevedet szívembe véstem jól!
Álom nélküled soha sem jön szememre,
Lelked tüze örökké él lelkemben!
Mindegy hol vagy, mit csinálsz,
Nem számít sem kor, sem foglalkozás.
Bár, tiszteletem irántad mélységes,
De személyedbe vagyok szerelmes!
Ismerem a lelked régóta már,
Lelkem, lelkedre oly sokat várt!
A sors életünk során,
Többször is segített,
De elmentünk egy más mellett,
Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!
Hidd, el nem tehetek róla,
Már az első kézfogás óta,
Csak rád gondolok, rólad álmodok!
Megtettem mindent a felejtés útján,
Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.
Könnyeim már elapadtak,
Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.
Szemed ragyogása számomra a fény,
Minden reggel köszöntelek én.
Látom arcod és mosolyod,
Lelkemben szól kedves hangod.
Estenkénti imám érted szól,
Nevedet szívembe véstem jól!
Álom nélküled soha sem jön szememre,
Lelked tüze örökké él lelkemben!
Te vagy, kit így még soha nem szerettem,
Te vagy, kit majd sohasem feledek.
Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,
Te vagy, kihez sorosom küldött.
Váratlanul törtél életembe,
Egyedül Te vagy a szívemben!
Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,
Tiéd minden gondolatom!
Nem élhetek már nélküled,
Engedd, hát élhessek veled.
Boldog soha mással nem lehetek,
Engedd, hát boldoggá tehesselek.
Te vagy, számomra fény az éjben,
Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.
Te vagy, életem minden rezdülése,
Te vagy, sorsom beteljesülése.
Te vagy, kit majd sohasem feledek.
Te vagy, kihez lelkem szála örökre köt,
Te vagy, kihez sorosom küldött.
Váratlanul törtél életembe,
Egyedül Te vagy a szívemben!
Nincs azóta sem éjjelem, sem nappalom,
Tiéd minden gondolatom!
Nem élhetek már nélküled,
Engedd, hát élhessek veled.
Boldog soha mással nem lehetek,
Engedd, hát boldoggá tehesselek.
Te vagy, számomra fény az éjben,
Te vagy, kinek lelke reám talált a messzeségben.
Te vagy, életem minden rezdülése,
Te vagy, sorsom beteljesülése.
Érezni akarom
a testedet
szemeimmel inni a
látványt
a tested minden
gyönyörű hajlatát
ahonnan sugárzik
az asszonyi vágyad
ahová képzeletemben
most is rá forrasztom
a számat
ahol levetem rólad
minden ruhádat
ahol vad és szelíd
csókjaimmal
elhalmoználak
s ha csúcsra ér a lázunk
s ha számba veszem
szemérmes ajkaidat
csiklód keményedő
háromszögét
úgy csókolom majd
ezt a forróságod
hogy kéjed
a csúcsra érjen
a ott engem bevárjon
szerelmed síkos nedveit
ízlelni fogom öled
illatából
hogy újabb vágyat keltve
izzanak majd a számon !
És ha jő a szent
feloldozás amikor
nagy sóhajok
s halk sikolyok között
tövig benned lesz a vágyam
akkor szorosan
a kajaimba zárlak
s csípőm apró mozdulásaival
finoman löklek majd téged
Mozdulj te is ! Szeress !
míg betakarnak minket
s elaltatnak
százfokos esti fények
a testedet
szemeimmel inni a
látványt
a tested minden
gyönyörű hajlatát
ahonnan sugárzik
az asszonyi vágyad
ahová képzeletemben
most is rá forrasztom
a számat
ahol levetem rólad
minden ruhádat
ahol vad és szelíd
csókjaimmal
elhalmoználak
s ha csúcsra ér a lázunk
s ha számba veszem
szemérmes ajkaidat
csiklód keményedő
háromszögét
úgy csókolom majd
ezt a forróságod
hogy kéjed
a csúcsra érjen
a ott engem bevárjon
szerelmed síkos nedveit
ízlelni fogom öled
illatából
hogy újabb vágyat keltve
izzanak majd a számon !
És ha jő a szent
feloldozás amikor
nagy sóhajok
s halk sikolyok között
tövig benned lesz a vágyam
akkor szorosan
a kajaimba zárlak
s csípőm apró mozdulásaival
finoman löklek majd téged
Mozdulj te is ! Szeress !
míg betakarnak minket
s elaltatnak
százfokos esti fények
Legutóbb amikor megláttalak
feltámadt érted újra a
vágyam
melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat
vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva
otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva
csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat
amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat
kitárt tenyerembe fogva
egész számmal
enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat
és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra
az ágyon
átringatnálak téged
egy másik világra
ahol
meztelen szép tested
fölém magasodna
s te lovasom
lennél újra és újra
s amíg lovagolnál
le és föl rajtam
gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad
én alattad feküdve
ágaskodnék benned
míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed
s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne
zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne
nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal
ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak
még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom
százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom
a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap
szeretni szeretnélek
feltámadt érted újra a
vágyam
melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat
vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva
otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva
csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat
amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat
kitárt tenyerembe fogva
egész számmal
enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat
és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra
az ágyon
átringatnálak téged
egy másik világra
ahol
meztelen szép tested
fölém magasodna
s te lovasom
lennél újra és újra
s amíg lovagolnál
le és föl rajtam
gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad
én alattad feküdve
ágaskodnék benned
míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed
s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne
zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne
nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal
ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak
még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom
százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom
a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap
szeretni szeretnélek
Már csak emlék, ami kis történet volt,
De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!
Feledés homálya rá sohasem borul,
Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.
Szívemben, míg élek megőrizlek téged,
Lelkem tüze örökké éltet téged.
Nem tehetek róla, hogy így alakult,
Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!
Megértem én az idők szavát,
Nem is akartam semmi mást,
Csak annyi figyelmet, fénysugarat,
Meg ne zavarjunk vele senki mást.
Emberi szeretet és barátság,
Őszinteség, nyíltság és szabadság.
Az én életem már nem fontos,
Te légy nagyon boldog!
Ha láthatlak, én már boldog vagyok,
S ha köszöntesz, attól elolvadok.
Ily kevéssel is beérem tőled,
Lelkemig ér köszöntésed!
Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,
Mindig fénysugárként övez körül téged.
Most búcsúzom, de soha ne feledd,
Amíg élek nagyon szeretlek téged!
Cserébe semmit sem kérek érte,
Megismerhettelek, nekem már ez megérte!
Most fájdalomtól meggyötört lelkem,
Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!
Bezárom hát szívemet, lelkemet,
De hívem megőrzöm emlékedet.
Egyszer, én is az idők múltán,
Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!
De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!
Feledés homálya rá sohasem borul,
Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.
Szívemben, míg élek megőrizlek téged,
Lelkem tüze örökké éltet téged.
Nem tehetek róla, hogy így alakult,
Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!
Megértem én az idők szavát,
Nem is akartam semmi mást,
Csak annyi figyelmet, fénysugarat,
Meg ne zavarjunk vele senki mást.
Emberi szeretet és barátság,
Őszinteség, nyíltság és szabadság.
Az én életem már nem fontos,
Te légy nagyon boldog!
Ha láthatlak, én már boldog vagyok,
S ha köszöntesz, attól elolvadok.
Ily kevéssel is beérem tőled,
Lelkemig ér köszöntésed!
Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,
Mindig fénysugárként övez körül téged.
Most búcsúzom, de soha ne feledd,
Amíg élek nagyon szeretlek téged!
Cserébe semmit sem kérek érte,
Megismerhettelek, nekem már ez megérte!
Most fájdalomtól meggyötört lelkem,
Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!
Bezárom hát szívemet, lelkemet,
De hívem megőrzöm emlékedet.
Egyszer, én is az idők múltán,
Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!

Értékelés 

