Idő 
Értékelés 
Értékelés Leszek még álmaidban éjjel
a hőn áhított szerető,
ki nem vádolt. Szótlanul elment,
de vissza többé sose jő.
Leszek vágy, mikor az álom
kibontja kócos fonalát,
s álmodban oly mélyen várod,
ha szívedben lüktet a magány.
Leszek egy emlékkép a múltból,
mely kísér egy életen át,
s lehunyva szemed íriszében
játszin elilló délibáb.
Mely ott lebeg, míg tétovázol
álmok és ébrenlét között,
s vak tükör, mely az arcom rejti,
de nem látod jól, mert megtörött.
Leszek papírlap naplód mélyén,
mely megőrzi féltett titkaid,
vagy mécses, mely pislákol éppen,
s arcodra sápadt fényt vetít.
Leszek még szíved legmélyében
emlékkép, amely felsajog,
s álmodban százszor visszasírod
az elhibázott tegnapot.
Leszek csillag az éjszakában
mely holdvilág fénynél beköszön,
de elérni nem tudod mégsem,
S majd könnyeiddel küszködöl.
Hiába múlnak el az évek,
álmodban mindig ott leszek,
mert ily forrón, szelíden, féltőn,
soha senki sem szeretett.
a hőn áhított szerető,
ki nem vádolt. Szótlanul elment,
de vissza többé sose jő.
Leszek vágy, mikor az álom
kibontja kócos fonalát,
s álmodban oly mélyen várod,
ha szívedben lüktet a magány.
Leszek egy emlékkép a múltból,
mely kísér egy életen át,
s lehunyva szemed íriszében
játszin elilló délibáb.
Mely ott lebeg, míg tétovázol
álmok és ébrenlét között,
s vak tükör, mely az arcom rejti,
de nem látod jól, mert megtörött.
Leszek papírlap naplód mélyén,
mely megőrzi féltett titkaid,
vagy mécses, mely pislákol éppen,
s arcodra sápadt fényt vetít.
Leszek még szíved legmélyében
emlékkép, amely felsajog,
s álmodban százszor visszasírod
az elhibázott tegnapot.
Leszek csillag az éjszakában
mely holdvilág fénynél beköszön,
de elérni nem tudod mégsem,
S majd könnyeiddel küszködöl.
Hiába múlnak el az évek,
álmodban mindig ott leszek,
mert ily forrón, szelíden, féltőn,
soha senki sem szeretett.
Avagy rejtélyek és tán’ titkok a poéta körül…
Rejtélyek vannak mindenfelé?
Ettől az embert hideg lelé?
Rejtélyek vannak mindenfelé…
(sedoka)
Rejtélyek vannak,
Szerteszét, mindenfelé.
Az ember retteg tőlük.
Rejtély létezik
Mindenhol a földtekén.
A rejtélyek ijesztők.
*
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
A rejtélyt, ki kell nyomozni és föl kell fedni!
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
Keresd és kutasd,
Majd fedd is fel a rejtélyt.
Ne maradjon az titok.
Ha rátaláltál,
Fel kell fedned a rejtélyt.
Nem tarthatod titokban.
*
A rejtély, az maga a nagy titok?
Nem ismerik a földi halandók?
A rejtély, az maga a nagy titok…
Rejtély vagy titok,
Az embernek ugyanaz...
Nem tudhat róla soha.
A rejtély, titok…
A pórnép ne ismeri.
Az is marad örökre.
*
A rejtély, ha úgy alakul, akkor átváltozhat tabuvá?
Közben lehet, hogy így lett- lészen egy víz mosta homokvárrá?
Tabut is kezelni kell, de, átalakítani titokká…
Ha a rejtélyről
Nem beszélünk, tabu lesz.
A tabu sérthetetlen.
Ha már nagy titok
A rejtély, tabuvá lesz.
Azt megszegni nem szabad.
*
A rejtélyt, megfejtve felfedjük?
A rejtélyt felfedve megfejtjük?
Aztán ha, nem tetszik, elvetjük?
A rejtély addig
Rejtély, míg meg nem fejtjük.
Felfedjük-e? Az kérdés...
Ha már felfedtük,
Nincs már mit fejtegetni.
Kiderül az igazság.
*
Rejtélyek mindig is voltak és mindig lesznek!
Tán’ kell agytorna a halandó embereknek...
Mindegy neked, hogy a rejtélyed személyes érintettséget fed?
Őszinteséged nem befolyásolja alkotóképességed?
Volt, van s lesz mindig
Titkod, gondolkozz ezen...!
Ám őszinte szívvel írj.
Titkod mindig lesz,
Mégis őszintén mondd el,
Azt, amit szíved diktál!
*
Vecsés, 2018. április 1. – Szabadka, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József – A 3 soros-zárttükrös –őket és a versszakokat én írtam, alá a sedoka-t szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ’Rejtély, titok tán’ tabu...?’
Rejtélyek vannak mindenfelé?
Ettől az embert hideg lelé?
Rejtélyek vannak mindenfelé…
(sedoka)
Rejtélyek vannak,
Szerteszét, mindenfelé.
Az ember retteg tőlük.
Rejtély létezik
Mindenhol a földtekén.
A rejtélyek ijesztők.
*
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
A rejtélyt, ki kell nyomozni és föl kell fedni!
A rejtély nem rejtvény, amit meg kell fejteni.
Keresd és kutasd,
Majd fedd is fel a rejtélyt.
Ne maradjon az titok.
Ha rátaláltál,
Fel kell fedned a rejtélyt.
Nem tarthatod titokban.
*
A rejtély, az maga a nagy titok?
Nem ismerik a földi halandók?
A rejtély, az maga a nagy titok…
Rejtély vagy titok,
Az embernek ugyanaz...
Nem tudhat róla soha.
A rejtély, titok…
A pórnép ne ismeri.
Az is marad örökre.
*
A rejtély, ha úgy alakul, akkor átváltozhat tabuvá?
Közben lehet, hogy így lett- lészen egy víz mosta homokvárrá?
Tabut is kezelni kell, de, átalakítani titokká…
Ha a rejtélyről
Nem beszélünk, tabu lesz.
A tabu sérthetetlen.
Ha már nagy titok
A rejtély, tabuvá lesz.
Azt megszegni nem szabad.
*
A rejtélyt, megfejtve felfedjük?
A rejtélyt felfedve megfejtjük?
Aztán ha, nem tetszik, elvetjük?
A rejtély addig
Rejtély, míg meg nem fejtjük.
Felfedjük-e? Az kérdés...
Ha már felfedtük,
Nincs már mit fejtegetni.
Kiderül az igazság.
*
Rejtélyek mindig is voltak és mindig lesznek!
Tán’ kell agytorna a halandó embereknek...
Mindegy neked, hogy a rejtélyed személyes érintettséget fed?
Őszinteséged nem befolyásolja alkotóképességed?
Volt, van s lesz mindig
Titkod, gondolkozz ezen...!
Ám őszinte szívvel írj.
Titkod mindig lesz,
Mégis őszintén mondd el,
Azt, amit szíved diktál!
*
Vecsés, 2018. április 1. – Szabadka, 2018. április 28. – Kustra Ferenc József – A 3 soros-zárttükrös –őket és a versszakokat én írtam, alá a sedoka-t szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A sedoka -k címe: ’Rejtély, titok tán’ tabu...?’
Eljöttem meglátogatni
rég látott édesanyám,
látom semmi nem változott
domboktól ölelt tanyán.
Csüngő fejű öreg kútunk
csorba vederből szürcsöl,
régen látott kedves kutyám
nagy örömében szűköl.
A moha korallszigetként
benőte a nádtetőt,
tyúkok járják torzsa körül
a bús magyar keringőt.
Csermely folyik az udvaron
mit az eső varázsolt,
sárhullámos partjainál
néhány kacsa bukdácsolt.
Nyikorogva nyílt az ajtó
anyám dugta ki fejét,
mikor meglátta, hogy jövök
könny borította szemét.
Kérges kézzel simította
végig könnyes arcomat,
szavakká vált köztünk sok száz
ki nem mondott gondolat.
Most hát végleg hazatértem
nem megyek el már soha,
e kis tanya lesz már nekünk
a szeretet otthona.
rég látott édesanyám,
látom semmi nem változott
domboktól ölelt tanyán.
Csüngő fejű öreg kútunk
csorba vederből szürcsöl,
régen látott kedves kutyám
nagy örömében szűköl.
A moha korallszigetként
benőte a nádtetőt,
tyúkok járják torzsa körül
a bús magyar keringőt.
Csermely folyik az udvaron
mit az eső varázsolt,
sárhullámos partjainál
néhány kacsa bukdácsolt.
Nyikorogva nyílt az ajtó
anyám dugta ki fejét,
mikor meglátta, hogy jövök
könny borította szemét.
Kérges kézzel simította
végig könnyes arcomat,
szavakká vált köztünk sok száz
ki nem mondott gondolat.
Most hát végleg hazatértem
nem megyek el már soha,
e kis tanya lesz már nekünk
a szeretet otthona.
Az őszi kertben
Az őszi kertben már elnyíltak a rózsák,
csak a krizantém bontja szirmait,
borzas fejével hajlik a földre,
s az őszi faggyal lassan búcsút int.
Lassan felveszi dérezüst ruháját
a kert, s míg lehunyja álmos szemeit,
halk sóhaj száll a hűs éjszakában,
mint mikor valaki szépet álmodik.
Most csak pihen. Majd lassan újraébred,
mikor a tavasz újra élni hív,
felébresztve az alvó világot,
eléjük tárva földi kincseit.
Ő is úgy érez, akár az ember,
s ha bánat suhintja homlokráncait,
sűrű könnyeket hullajt a tájra,
siratva mások súlyos vétkeit.
Mert ők is érzik, e haldokló világban
mily kevés már a tiszta szeretet,
s színes virággal egyre csak hívnak,
ne állj a sorba! Te csak élj, s szeress.
Mert míg szeretet vezérel minket,
s ameddig győz a tiszta értelem,
addig tágul e csodás világ és
ezer szépsége tárul fel neked.
Az őszi kertben már elnyíltak a rózsák,
csak a krizantém bontja szirmait,
borzas fejével hajlik a földre,
s az őszi faggyal lassan búcsút int.
Lassan felveszi dérezüst ruháját
a kert, s míg lehunyja álmos szemeit,
halk sóhaj száll a hűs éjszakában,
mint mikor valaki szépet álmodik.
Most csak pihen. Majd lassan újraébred,
mikor a tavasz újra élni hív,
felébresztve az alvó világot,
eléjük tárva földi kincseit.
Ő is úgy érez, akár az ember,
s ha bánat suhintja homlokráncait,
sűrű könnyeket hullajt a tájra,
siratva mások súlyos vétkeit.
Mert ők is érzik, e haldokló világban
mily kevés már a tiszta szeretet,
s színes virággal egyre csak hívnak,
ne állj a sorba! Te csak élj, s szeress.
Mert míg szeretet vezérel minket,
s ameddig győz a tiszta értelem,
addig tágul e csodás világ és
ezer szépsége tárul fel neked.
Hétköznapi pszichológia…
Van-e még árny a falon és mekkora?
Mint a kiváltója, van-e akkora?
Az árny-kiváltója mozdulatlan,
Maga az árny, több mint nyughatatlan…
Ha mulasztasz, és valami későn jut az eszedbe,
Akkor a problémák elő is jönnek, nagy hegyekbe.
De ami már elmúlt, azt biz' visszahozni nem lehet,
Ezért inkább korán tedd, azokat, amiket lehet!
Ha ébredek, mert nyakamba csókolt a hajnal,
Az villan be, friss pirítóst eszek pudginggal.
De aztán az villan be, a „hajnal” csókja tőled ered,
A vágy rögvest föltolul, lehet, hogy engem vár az öled?
Maradjak? Ki tudja, hogy jobb-e későn kelni, mint korán?
Hajnalpirkadatot elmulasztani, veszett… vágy okán?
Túlontúl későn „ébredni” jó hajnali szórakozás?
Jobb későn, mint soha, és még ez talán nem botorkodás.
Fiatalon voltam én fronton, szennyben és mocsokban,
Sokszor lőttek rám, nem gyönyörködtem barát-halottban…
Ott az élet, több mint rossz, egyenesen kegyetlen…
Ott csak parancs van, megváltoztatni lehetetlen.
Ott, ha későn van korán, akkor lehet az is, hogy mi meghalunk,
De lehet korán is késő, és dúdolhatjuk a végső dalunk!
Fronton a semmi, lehet, hogy a legjobb jó, az a valami!
Harcolni a halálért? Erre ad ki parancsot, valaki!
Nagy döntéseket is meglehet hozni későn,
A fronton, senki nem gondol rád, semmi-féltőn!
Ha, a komplikáció előtérbe kerül és túl korán,
Lehet, hogy "elaludtunk", nem is vettük észre, elég korán!
Ha, a komplikáció csak túl-későn, lassan kerül elő,
A vágyott sikert, te már ne várd, ő már nem lesz neked fedő!
Tested vágyón lüktet, eme testbe
Akarlak téged, most és egyszerre
Vagy túl későn jutott az eszembe?
Tán’ piszkálok a lehetetlenbe?
Már késő van, vagy még oly' korán?
Tán’ mindegy is… a semmi okán…
Az éjszaka összeszakad, ha a gyertyám leég, szinte hallhatón,
A spiccesen dülöngélő árny szétmállik, szinte… tűnik a falon.
Vecsés, 2013. november 9. – Kustra Ferenc József
Van-e még árny a falon és mekkora?
Mint a kiváltója, van-e akkora?
Az árny-kiváltója mozdulatlan,
Maga az árny, több mint nyughatatlan…
Ha mulasztasz, és valami későn jut az eszedbe,
Akkor a problémák elő is jönnek, nagy hegyekbe.
De ami már elmúlt, azt biz' visszahozni nem lehet,
Ezért inkább korán tedd, azokat, amiket lehet!
Ha ébredek, mert nyakamba csókolt a hajnal,
Az villan be, friss pirítóst eszek pudginggal.
De aztán az villan be, a „hajnal” csókja tőled ered,
A vágy rögvest föltolul, lehet, hogy engem vár az öled?
Maradjak? Ki tudja, hogy jobb-e későn kelni, mint korán?
Hajnalpirkadatot elmulasztani, veszett… vágy okán?
Túlontúl későn „ébredni” jó hajnali szórakozás?
Jobb későn, mint soha, és még ez talán nem botorkodás.
Fiatalon voltam én fronton, szennyben és mocsokban,
Sokszor lőttek rám, nem gyönyörködtem barát-halottban…
Ott az élet, több mint rossz, egyenesen kegyetlen…
Ott csak parancs van, megváltoztatni lehetetlen.
Ott, ha későn van korán, akkor lehet az is, hogy mi meghalunk,
De lehet korán is késő, és dúdolhatjuk a végső dalunk!
Fronton a semmi, lehet, hogy a legjobb jó, az a valami!
Harcolni a halálért? Erre ad ki parancsot, valaki!
Nagy döntéseket is meglehet hozni későn,
A fronton, senki nem gondol rád, semmi-féltőn!
Ha, a komplikáció előtérbe kerül és túl korán,
Lehet, hogy "elaludtunk", nem is vettük észre, elég korán!
Ha, a komplikáció csak túl-későn, lassan kerül elő,
A vágyott sikert, te már ne várd, ő már nem lesz neked fedő!
Tested vágyón lüktet, eme testbe
Akarlak téged, most és egyszerre
Vagy túl későn jutott az eszembe?
Tán’ piszkálok a lehetetlenbe?
Már késő van, vagy még oly' korán?
Tán’ mindegy is… a semmi okán…
Az éjszaka összeszakad, ha a gyertyám leég, szinte hallhatón,
A spiccesen dülöngélő árny szétmállik, szinte… tűnik a falon.
Vecsés, 2013. november 9. – Kustra Ferenc József
