Idő 
Értékelés 
Értékelés Apevában és versben írt a szerzőpáros…
Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.
A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
**
Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…
Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
**
Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.
Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
**
Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.
Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
**
Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.
A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
**
Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek...
Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
Nyár,
Forró
Éjszaka.
Kandikáló
Hold, csillagos ég.
A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
**
Oly
Nyugodt
A tenger.
Hullámot csak
Kezünk korbácsol…
Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
**
Te
És én,
Egymáshoz
Közeledünk.
Kar, karba olvad.
Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
**
Mily
Csodás
Éjszaka!
Ölelkezni
Tengervizében.
Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
**
Fogd
Kezem,
Majd engedd,
Had lebegjek
Tengervíz szintjén.
A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
**
Csak
Vigyázz!
Hullámok
Közt ne vesszek,
Ha értem jönnek...
Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....
Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,
Mit ér az élet, ha nem is éled,
ha a sikereidet csak a pénzben éred
Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,
Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,
Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....
Avagy: tavasz a télben…
A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?
Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.
Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!
Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.
Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.
A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.
Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.
Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...
Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.
Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?
Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.
Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!
Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.
Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.
A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.
Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.
Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...
Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.
Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
Végigsüvölt…
Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn,
Dübörögve... mint lovas had a mezőn.
Engem üldözne, de én lekushadok,
Védelmet ellene, sehol nem kapok.
Elvagyok, mint cirkáló a tengeren
Egy csóró pórnép vagyok a végeken.
Én lennék más... pici szerencsém volna,
De nincs (!) csak a pech szól... utolsó szóra.
Már kitörnék, mint bika karámjából
Mert már elegem van az olcsóságból…
Én megtennék többet is, ha tudnám mit!
Fogadnám, bárki... őszinte segélyit….
Vecsés, 2002. december 20. – Kustra Ferenc József
Hangos szél... végigsüvölt a háztetőn,
Dübörögve... mint lovas had a mezőn.
Engem üldözne, de én lekushadok,
Védelmet ellene, sehol nem kapok.
Elvagyok, mint cirkáló a tengeren
Egy csóró pórnép vagyok a végeken.
Én lennék más... pici szerencsém volna,
De nincs (!) csak a pech szól... utolsó szóra.
Már kitörnék, mint bika karámjából
Mert már elegem van az olcsóságból…
Én megtennék többet is, ha tudnám mit!
Fogadnám, bárki... őszinte segélyit….
Vecsés, 2002. december 20. – Kustra Ferenc József
Te… álnok élet!
Hetvenegy évet megéltem már!
Volt szép is, de üres volt… határ.
Remény, még lelkemben buzog… és a balvégzet?
Te élet! Tudod, hogy embernek nincs így élet?
Te… galád élet!
Adtál sok változatosságot,
Kezelhetetlen marhaságot…
Reményem sok volt, de létem mégis mivé lett?
Ördög volt, ki mindig valamiért fékezett?
Te… pazar élet!
Te, merre jártál, hol császkáltál,
Velem, sehol nem találkoztál!
Reményem, mindig tűz közelbe emelkedett,
Ám, sose tudtam én lenni, az emelkedett...
Vecsés, 2019. október 16. – Kustra Ferenc – íródott; anaforás, „grádics” versformában, amit én fejlesztettem ki. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: ABBAA.
Hetvenegy évet megéltem már!
Volt szép is, de üres volt… határ.
Remény, még lelkemben buzog… és a balvégzet?
Te élet! Tudod, hogy embernek nincs így élet?
Te… galád élet!
Adtál sok változatosságot,
Kezelhetetlen marhaságot…
Reményem sok volt, de létem mégis mivé lett?
Ördög volt, ki mindig valamiért fékezett?
Te… pazar élet!
Te, merre jártál, hol császkáltál,
Velem, sehol nem találkoztál!
Reményem, mindig tűz közelbe emelkedett,
Ám, sose tudtam én lenni, az emelkedett...
Vecsés, 2019. október 16. – Kustra Ferenc – íródott; anaforás, „grádics” versformában, amit én fejlesztettem ki. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: ABBAA.
