Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne bánj sohasem rosszul azzal,
aki gyönge, és védtelen,
nem tudhatod, hogy mily törékeny
a lelke, és azt, hogy mily sebes.
Ne illesd soha durva szóval!
Gondolj arra, hogy meglehet,
Talán lehetsz még te is gyönge,
lelkedben kifosztott, nincstelen.
Szólítsd szelíden! Gondolj arra,
gyönge lelkének mit jelent
néhány nyugtató kedves szó, mely
átsuhan rajta hirtelen.
Neked is fájna minden szó,
mely durva hangokkal megsebez,
lelkedbe éles tőrként szúrva
hasít, s átjárja mindened.
Mint lágyan simító őszi szellő,
mely selymesen érinti bőrödet,
olyan jól esik minden szó, mely
neked szól. Halkan, kedvesen.
S talán, ha egyszer te is vágynál
pár kedves szóra, meglehet,
épp attól fogod visszakapni,
ki most gyönge, és védtelen.
aki gyönge, és védtelen,
nem tudhatod, hogy mily törékeny
a lelke, és azt, hogy mily sebes.
Ne illesd soha durva szóval!
Gondolj arra, hogy meglehet,
Talán lehetsz még te is gyönge,
lelkedben kifosztott, nincstelen.
Szólítsd szelíden! Gondolj arra,
gyönge lelkének mit jelent
néhány nyugtató kedves szó, mely
átsuhan rajta hirtelen.
Neked is fájna minden szó,
mely durva hangokkal megsebez,
lelkedbe éles tőrként szúrva
hasít, s átjárja mindened.
Mint lágyan simító őszi szellő,
mely selymesen érinti bőrödet,
olyan jól esik minden szó, mely
neked szól. Halkan, kedvesen.
S talán, ha egyszer te is vágynál
pár kedves szóra, meglehet,
épp attól fogod visszakapni,
ki most gyönge, és védtelen.
Anyámnak nem volt drága ruhája,
nem volt semmilyen ékszere,
mégis: azt mondta, olyan gazdag,
s több kincse van, mint bárkinek.
Emlékszem: milyen szép volt az arca!
Bármily fáradt volt, nem pihent,
s olyan szépet varrt szakadt ruhánkra,
néha szinte a dísze lett.
Amikor néha rosszak voltunk,
megdorgált. S mégis: úgy ölelt,
szinte éreztem, hogy sugárzik
belőle ránk a szeretet.
Mikor álmomból felriadtam,
nem szólt. Ölébe ültetett,
s úgy ringatott el édes dallal,
amíg rám szállt az éji csend.
Anyám hangja, mint csengő dallam,
ma is úgy hangzik fel nekem,
mint a legszebben szóló hang, mely
fülemben most is visszacseng.
Ma már nem dalol. De nekem mégis:
a hangja épp olyan kellemes,
bármily halkan szól, érzem benne,
hogy ma is ugyanúgy szeret.
Imádkozom. Kérem az Istent,
hogy még sokáig tartsa meg
köztünk, hisz tudom: nem lesz többé
senki más, aki így szeret.
nem volt semmilyen ékszere,
mégis: azt mondta, olyan gazdag,
s több kincse van, mint bárkinek.
Emlékszem: milyen szép volt az arca!
Bármily fáradt volt, nem pihent,
s olyan szépet varrt szakadt ruhánkra,
néha szinte a dísze lett.
Amikor néha rosszak voltunk,
megdorgált. S mégis: úgy ölelt,
szinte éreztem, hogy sugárzik
belőle ránk a szeretet.
Mikor álmomból felriadtam,
nem szólt. Ölébe ültetett,
s úgy ringatott el édes dallal,
amíg rám szállt az éji csend.
Anyám hangja, mint csengő dallam,
ma is úgy hangzik fel nekem,
mint a legszebben szóló hang, mely
fülemben most is visszacseng.
Ma már nem dalol. De nekem mégis:
a hangja épp olyan kellemes,
bármily halkan szól, érzem benne,
hogy ma is ugyanúgy szeret.
Imádkozom. Kérem az Istent,
hogy még sokáig tartsa meg
köztünk, hisz tudom: nem lesz többé
senki más, aki így szeret.
Sosem szólt szebben semmilyen dallam,
mint akkor, azon az éjjelen,
amikor értem fakadtál dalra,
s éreztem azt, hogy mily heves
minden érzés, mit irántam érzel,
s mint egy bűvös kép úgy jön el
ma is, és szinte épp úgy hallom,
mint akkor, azon az éjjelen.
Csak álltam, s hallgattam meghatódva
oly szép volt az a lágy zene,
mintha valami angyal szólna,
s hárfa húrjain pengene.
Istenem! Milyen régen is volt!
Azóta deres tél lehel
fagycsókot forró ajkaimra,
s vállamra terít hűs lepelt.
Hideg csókjával rám lehelve
mindent fehérre permetez
leheletével, s elfeledtet
minden rosszat, mely megsebez.
Csak az a bűvös, tiszta dallam,
mely a fülemben ott rezeg,
az hangzik fel, és újra érzem:
milyen szép is volt ott, veled.
mint akkor, azon az éjjelen,
amikor értem fakadtál dalra,
s éreztem azt, hogy mily heves
minden érzés, mit irántam érzel,
s mint egy bűvös kép úgy jön el
ma is, és szinte épp úgy hallom,
mint akkor, azon az éjjelen.
Csak álltam, s hallgattam meghatódva
oly szép volt az a lágy zene,
mintha valami angyal szólna,
s hárfa húrjain pengene.
Istenem! Milyen régen is volt!
Azóta deres tél lehel
fagycsókot forró ajkaimra,
s vállamra terít hűs lepelt.
Hideg csókjával rám lehelve
mindent fehérre permetez
leheletével, s elfeledtet
minden rosszat, mely megsebez.
Csak az a bűvös, tiszta dallam,
mely a fülemben ott rezeg,
az hangzik fel, és újra érzem:
milyen szép is volt ott, veled.
Látunk egy közeli háborút, mert nagyon fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…
(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe.
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel,
De az emberi faj, föltehetőleg, erre nem szépel…
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel.
Hitemet
Akartam rakni
Eszükbe.
Csalódtam,
Mert nem gondoltam,
Mi lehet.
*
(HIAQ trió – félhaiku lánc szerűen)
Háború, az igen,
Békesség meg ugyan minek!
Bankszámla, csak nőjön…
Ember létezése
Úgy tűnik, hogy nem fenomén!
Bankszámla, csak nőjön…
Szeretet is, csakis
Álcázza magát. Halál győz!
Bankszámla, csak nőjön…
Kezdete,
Tudattalanul
Érkezett.
A halál
Területet nyer,
Tudattal.
*
(leoninus csokor)
Próbáltam hinni, hogy a háború már megszakad, halálsornak vége szakad…
De az én jóindulatom bizony olyan kevés… bezzeg lőni az biz’ tevés.
Aki sokat lövet, az sokat is keres, más gazdagok szemében emberes!
Katonák meg hullanak, mint a legyek, ehhez mit szólnak a gyerekek?
Katonák sorban halnak, milliárdosok tovább mégis gazdagodnak.
Katonák elesnek harc alatt, özvegyek nyögnek az örvegység alatt!
De ki tartja el a gyerekeket, ki olvas nekik esténként meséket?
De ki az, aki átnézi a leckéiket, ki az ki tanítja olvasni őket?
De ki az, akiért az anya és a gyerekek, napi vágyó életet élnek?
Lesz már itt nyugalom, ki ülnek kint majd: -mondják- kinn a padunkon?
Frontkatona mondja magában, huh, de nagyon hiszek magamban és hazában?
De hogyan, amikor mára már az ellenség kazettás bombákat dob le már?
Ha ellen rohamoz, fontkatonát bunker sem védi, kézigránát megöli!
Gyerekek,
Lelkük nyugalma,
Veszélyben.
Katonák,
Ország védői,
Ellenség.
*
(Senrjon csokor – félhaiku lánc szerűen)
Ez kell a gazdagoknak,
Bombát, gránátot gyárt… katonát!
Fegyvergyárosok!
Új katonáknak sok új,
Fegyver, ruha, bakancs, sisak kell!
Fegyvergyárosok!
Élet nem válogat, mert
Csak elvesz! Család és nép elvesz!
Fegyvergyárosok!
Gazdagok,
Vesztesség gyártók,
Kegyetlen.
Fegyverek,
Sebesült ember
Élete.
*
(leoninus)
Kik lesznek a jövőben a kicsi gyerekek és az iskolás gyerekek?
Kik lesznek a jövőben anyukák, akik szülnek és gyermeket gondozzák?
Kik lesznek a jövőben az apukák, voltak, de mára halott katonák?
Kik lesznek a jövőben az állampolgárok, ki alkotják lakosságot?
A jövő
Állampolgára,
Csapdában.
Anyukák,
Gyerekeikkel,
Rossz helyen.
*
(Bokorrímes duó)
Az emberiség még a háborút befejezni is léha,
Szeret szinte már, sincsen már, bár fel-fel tűnik… úgy tán' néha!
Katona legyen erős, lőnek rá és bizony… nem csak néha!
Anyuka legyen erős, ő, ha él még, családfő… nem néha!
Gyermek legyen erős, állandó gyötrés alatt áll… nem néha!
Hinni akartam én, ó a magasztos, szerető emberiségbe,
De nem sikerült, mert belebuktunk a "gazdag" szeretetlenségbe…
Hittem is,
Csak reménykedtem,
Hiába.
Sikere,
Kérdőjel alatt,
Mert rossz lesz.
*
(Senrjon trió – félhaikulánc szerűen)
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Gazdag gazdagszik!
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Mi nem számítunk?
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Semmi nem számít!
Vecsés, 2023. július 29. – Arad, 2023. augusztus 17. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videó-kat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az alapokat én írtam, a szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina a HIQ -t.
(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe.
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel,
De az emberi faj, föltehetőleg, erre nem szépel…
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel.
Hitemet
Akartam rakni
Eszükbe.
Csalódtam,
Mert nem gondoltam,
Mi lehet.
*
(HIAQ trió – félhaiku lánc szerűen)
Háború, az igen,
Békesség meg ugyan minek!
Bankszámla, csak nőjön…
Ember létezése
Úgy tűnik, hogy nem fenomén!
Bankszámla, csak nőjön…
Szeretet is, csakis
Álcázza magát. Halál győz!
Bankszámla, csak nőjön…
Kezdete,
Tudattalanul
Érkezett.
A halál
Területet nyer,
Tudattal.
*
(leoninus csokor)
Próbáltam hinni, hogy a háború már megszakad, halálsornak vége szakad…
De az én jóindulatom bizony olyan kevés… bezzeg lőni az biz’ tevés.
Aki sokat lövet, az sokat is keres, más gazdagok szemében emberes!
Katonák meg hullanak, mint a legyek, ehhez mit szólnak a gyerekek?
Katonák sorban halnak, milliárdosok tovább mégis gazdagodnak.
Katonák elesnek harc alatt, özvegyek nyögnek az örvegység alatt!
De ki tartja el a gyerekeket, ki olvas nekik esténként meséket?
De ki az, aki átnézi a leckéiket, ki az ki tanítja olvasni őket?
De ki az, akiért az anya és a gyerekek, napi vágyó életet élnek?
Lesz már itt nyugalom, ki ülnek kint majd: -mondják- kinn a padunkon?
Frontkatona mondja magában, huh, de nagyon hiszek magamban és hazában?
De hogyan, amikor mára már az ellenség kazettás bombákat dob le már?
Ha ellen rohamoz, fontkatonát bunker sem védi, kézigránát megöli!
Gyerekek,
Lelkük nyugalma,
Veszélyben.
Katonák,
Ország védői,
Ellenség.
*
(Senrjon csokor – félhaiku lánc szerűen)
Ez kell a gazdagoknak,
Bombát, gránátot gyárt… katonát!
Fegyvergyárosok!
Új katonáknak sok új,
Fegyver, ruha, bakancs, sisak kell!
Fegyvergyárosok!
Élet nem válogat, mert
Csak elvesz! Család és nép elvesz!
Fegyvergyárosok!
Gazdagok,
Vesztesség gyártók,
Kegyetlen.
Fegyverek,
Sebesült ember
Élete.
*
(leoninus)
Kik lesznek a jövőben a kicsi gyerekek és az iskolás gyerekek?
Kik lesznek a jövőben anyukák, akik szülnek és gyermeket gondozzák?
Kik lesznek a jövőben az apukák, voltak, de mára halott katonák?
Kik lesznek a jövőben az állampolgárok, ki alkotják lakosságot?
A jövő
Állampolgára,
Csapdában.
Anyukák,
Gyerekeikkel,
Rossz helyen.
*
(Bokorrímes duó)
Az emberiség még a háborút befejezni is léha,
Szeret szinte már, sincsen már, bár fel-fel tűnik… úgy tán' néha!
Katona legyen erős, lőnek rá és bizony… nem csak néha!
Anyuka legyen erős, ő, ha él még, családfő… nem néha!
Gyermek legyen erős, állandó gyötrés alatt áll… nem néha!
Hinni akartam én, ó a magasztos, szerető emberiségbe,
De nem sikerült, mert belebuktunk a "gazdag" szeretetlenségbe…
Hittem is,
Csak reménykedtem,
Hiába.
Sikere,
Kérdőjel alatt,
Mert rossz lesz.
*
(Senrjon trió – félhaikulánc szerűen)
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Gazdag gazdagszik!
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Mi nem számítunk?
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Semmi nem számít!
Vecsés, 2023. július 29. – Arad, 2023. augusztus 17. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videó-kat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az alapokat én írtam, a szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina a HIQ -t.
(senrjú duó)
Időrabló múlt
Szégyentelen és gonosz.
Szépet is beszív…
A múltam, folyton
Belém köt, mint agresszor!
Homokóra áll!
*
(sedoka duó csokor)
Idővesztő múlt,
Csak rossz hatásaival,
Öl a haragjaival.
Idővesztő múlt,
Hibáimmal belém köt,
Bántalmaz minden mögött.
*
(Bokorrímes duó)
A múltad, a saját világod teteje, ott sírsz vagy nevetsz,
Lehet ezt egyszerre, majd a ma mámorában ön -feledsz…
Görcsök, és a kínok kínja, azonos platformon vannak,
Meleg, jégeső, sár, szélvihar, mind csak betakarnak…
*
Saját múltamon,
Sírhatnák csak örökké,
Változhatnak méreggé...
Saját múltamon,
Szórakozás végtelen,
Csak a mosolyom minden.
*
Hallódó sóhajok közt, múlt időben kutatva-keresni,
Merj csak néha megállni, és ottan kicsit pihenni
A ridegen modern divatot nem kell folyton követni,
A régi, bevált, emberi dolgokat felrúgni, elfeledni…
*
Hiba teli múlt,
Mernék csendet kívánni,
Mindennel boldogulni.
Hiba teli múlt,
Divatosan hallgatni,
Ember tudjon szenvedni.
*
(3 soros-zárttükrös)
Addig élvezzük a jelent, amig nem rugaszkodik neki és elszalad,
Mi pár perce még az élt jelen volt, olybá tűnik most épp beleragad…
Addig élvezzük a jelent, amig nem rugaszkodik neki és elszalad.
*
Múltban hagyott múlt,
Örömömet fizettem,
A jelenért jeleztem.
Múltban hagyott múlt,
Csak nyugalmat akartam,
Másba bele fáradtam.
*
(Senrjú csokor)
Múlttal, békében
Kell élni a jelenben.
Beletörődés.
Tétován élek,
Jövőt várva remegek.
Tétován lépek.
Múlt már hasztalan,
Életakol romba dől…
Jövő, milyen lesz!
Vágyam lekötöz,
Múltam még folyvást üldöz!
Múlt már nem előz!
*
Békével élni,
Egészen a jelennel,
Jövő felé menetel.
Békével élni,
Felejteni a múltat,
Maradjon az akarat.
*
(3 soros-zárttükrös)
Múlttól várjuk, amikor velünk elszalad,
Lesz ilyen, ha jobb dolga nem akad…
Múlttól várjuk, amikor velünk elszalad.
Az elvárásom,
Ha már velünk haladna,
Messzire is mozogna.
Az elvárásom,
Jobb dolga is lehetne,
Jó messze is mehetne.
Vecsés, 2019. július 3. – Arad, 2023. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. A sedokák: szerző-, és poétatársam Ghica Izabella Iasmina munkája!
Időrabló múlt
Szégyentelen és gonosz.
Szépet is beszív…
A múltam, folyton
Belém köt, mint agresszor!
Homokóra áll!
*
(sedoka duó csokor)
Idővesztő múlt,
Csak rossz hatásaival,
Öl a haragjaival.
Idővesztő múlt,
Hibáimmal belém köt,
Bántalmaz minden mögött.
*
(Bokorrímes duó)
A múltad, a saját világod teteje, ott sírsz vagy nevetsz,
Lehet ezt egyszerre, majd a ma mámorában ön -feledsz…
Görcsök, és a kínok kínja, azonos platformon vannak,
Meleg, jégeső, sár, szélvihar, mind csak betakarnak…
*
Saját múltamon,
Sírhatnák csak örökké,
Változhatnak méreggé...
Saját múltamon,
Szórakozás végtelen,
Csak a mosolyom minden.
*
Hallódó sóhajok közt, múlt időben kutatva-keresni,
Merj csak néha megállni, és ottan kicsit pihenni
A ridegen modern divatot nem kell folyton követni,
A régi, bevált, emberi dolgokat felrúgni, elfeledni…
*
Hiba teli múlt,
Mernék csendet kívánni,
Mindennel boldogulni.
Hiba teli múlt,
Divatosan hallgatni,
Ember tudjon szenvedni.
*
(3 soros-zárttükrös)
Addig élvezzük a jelent, amig nem rugaszkodik neki és elszalad,
Mi pár perce még az élt jelen volt, olybá tűnik most épp beleragad…
Addig élvezzük a jelent, amig nem rugaszkodik neki és elszalad.
*
Múltban hagyott múlt,
Örömömet fizettem,
A jelenért jeleztem.
Múltban hagyott múlt,
Csak nyugalmat akartam,
Másba bele fáradtam.
*
(Senrjú csokor)
Múlttal, békében
Kell élni a jelenben.
Beletörődés.
Tétován élek,
Jövőt várva remegek.
Tétován lépek.
Múlt már hasztalan,
Életakol romba dől…
Jövő, milyen lesz!
Vágyam lekötöz,
Múltam még folyvást üldöz!
Múlt már nem előz!
*
Békével élni,
Egészen a jelennel,
Jövő felé menetel.
Békével élni,
Felejteni a múltat,
Maradjon az akarat.
*
(3 soros-zárttükrös)
Múlttól várjuk, amikor velünk elszalad,
Lesz ilyen, ha jobb dolga nem akad…
Múlttól várjuk, amikor velünk elszalad.
Az elvárásom,
Ha már velünk haladna,
Messzire is mozogna.
Az elvárásom,
Jobb dolga is lehetne,
Jó messze is mehetne.
Vecsés, 2019. július 3. – Arad, 2023. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. A sedokák: szerző-, és poétatársam Ghica Izabella Iasmina munkája!
