Idő 
Értékelés 
Értékelés Rácsosan úsznak
Csíkfelhők, égen furcsa.
Nem természetes.
A látvány már megszokott,
Nem firtatjuk az okot.
Gyárkémény füstje
Tornyos, kötél lég nyakán.
Jólét fontosabb!
Ember pusztít nagy hévvel,
Édent tapos erővel.
Elhízott beton,
Tápföld rég aszalódik.
Lét-tér kalitka!
Olaj ömlik naponta,
Életvíz már nem tiszta.
A Természet csonk,
Virtuális való...drog.
Jövő keserve!
Tanítás irányított,
I-gazság kuszálódott!
Látszat valóság
Kiváló, káprázatos.
Elrejt titkokat!
Pénz ma az elégtétel,
Utódoknak rossz vétel!
Tudás, vegyszer túsz
A lét. Föld jó áldozat.
Még facsarható!
Elit hiszi...túléli,
Sátán vihogva nézi.
2024. április 15.
A Föld napjára .
Csíkfelhők, égen furcsa.
Nem természetes.
A látvány már megszokott,
Nem firtatjuk az okot.
Gyárkémény füstje
Tornyos, kötél lég nyakán.
Jólét fontosabb!
Ember pusztít nagy hévvel,
Édent tapos erővel.
Elhízott beton,
Tápföld rég aszalódik.
Lét-tér kalitka!
Olaj ömlik naponta,
Életvíz már nem tiszta.
A Természet csonk,
Virtuális való...drog.
Jövő keserve!
Tanítás irányított,
I-gazság kuszálódott!
Látszat valóság
Kiváló, káprázatos.
Elrejt titkokat!
Pénz ma az elégtétel,
Utódoknak rossz vétel!
Tudás, vegyszer túsz
A lét. Föld jó áldozat.
Még facsarható!
Elit hiszi...túléli,
Sátán vihogva nézi.
2024. április 15.
A Föld napjára .
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.
Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.
Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
Monoton hangok kavalkádját zengi,
Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
Monoton hangok kavalkádját zengi,
Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
(3 soros-zárttükrös)
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő,
De mégis megmutattad, hogy elkerülendő…
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő.
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban,
Fejem benne volt a szőrkalapomban...
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban.
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók,
Mint a homokozóban a gyermek-csacsogók...
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók.
*
Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást.
(Septolet trió)
Jövendő!
Rettenthetetlenül érkező!
Te, Időtényező!
Újítással érkező
Faktoriális tényező.
Pillanatot ugorva átlépő,
Valójában meddő…
*
Te vagy kehes,
Nem kellemes,
Ráérősen vemhes?
Veled gyötrelmes,
Peches.
Nem zökkenésmentes,
Nem portómentes.
*
(Sedoka)
Most vajon mi lesz?
Mit kezdhetnénk, ily’ múlttal?
Ily’ bujkáló faktorral.
Vajon most mi lesz?
Régi jövendő múlt lett!
Lélekfaktort kikezdett…
*
(3 soros-zárttükrös)
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot,
Bőséggel ránk zúdítottál sok-sok, nagyon átélt búbánatot…
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot.
Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő,
De mégis megmutattad, hogy elkerülendő…
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő.
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban,
Fejem benne volt a szőrkalapomban...
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban.
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók,
Mint a homokozóban a gyermek-csacsogók...
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók.
*
Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást.
(Septolet trió)
Jövendő!
Rettenthetetlenül érkező!
Te, Időtényező!
Újítással érkező
Faktoriális tényező.
Pillanatot ugorva átlépő,
Valójában meddő…
*
Te vagy kehes,
Nem kellemes,
Ráérősen vemhes?
Veled gyötrelmes,
Peches.
Nem zökkenésmentes,
Nem portómentes.
*
(Sedoka)
Most vajon mi lesz?
Mit kezdhetnénk, ily’ múlttal?
Ily’ bujkáló faktorral.
Vajon most mi lesz?
Régi jövendő múlt lett!
Lélekfaktort kikezdett…
*
(3 soros-zárttükrös)
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot,
Bőséggel ránk zúdítottál sok-sok, nagyon átélt búbánatot…
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot.
Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
(Anaforás)
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.
Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…
(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.
(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…
Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.
Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
*
(Senrjú)
Nem is én döntök,
Körülményirányítás!
Sors, rég’ elhagyott…
*
Fekete fátyol
Megmaradt, csak az enyém!
Rég’ elhagyott sors…
*
Születésemkor
Borús égen, csillagok?
Elhagyott rég’… sors.
Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…
(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
*
Ó! Ha nem függnék
Mástól! Szeretet lengne…
Gonosz emberek!
*
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés.
*
Adjatok éltet,
Fekete nélkül békét!
Csillagfény magány.
*
Szél dalolása,
Elrepítheti rossza?
Ez felnőtt mese…
*
Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.
(Bokorrímes)
Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…
Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.
