Szófelhő » R » 907. oldal
Idő    Értékelés
Tűzön vizen át vigyázok rád bármi bánt, elestem te felvettél leugrottam elkeltél.r>Felébredt az álomból, elejtették a zángorból.r>Feldühödt erre-e borús bika, hátnem fellökte őt a galiba?r>Sokszor volt már ilyen, de már nem bírta-e bika.r>Ezért hát elindult felém a liga.r>Elindultál te felém, szívem számon te lettél.r>Megkérdeztem szabad-e, erre a válasz, persze.r>Hát megtettem-e kérést, megcsókoltam elnézést.r>Sokszor álmodtam már ilyen kapcsolatról.r>De vajon tényleg valóság a mostani?r>Meg is kérdeztem tőle, de hát a válasz mért ne?r>Ha már megtetted-e cselekvést, mit vársz legyen csak enyelgés?
Beküldő: Gabulya Fatima
Olvasták: 1186
Szereted a testedet,r>Őt minden nap táplálod,r>kényezteted, babusgatod,r>mindennel ellátod.r>r>Étterembe hívod, r>mindig vele vacsorázol,r>ernyőt tartasz feje fölé,r>ha esetleg ázol.r>r>Adsz rá díszes kelméket,r>mindig divatosakat,r>büszkén hordja, viselir>ezeket a ruhákat.r>r>Észre vetted, hogy Veledr>mindig ott van valaki?r>Aki folyton szomorú,r>s magát egyedül érzi!r>r>Nem kapott még törődést,r>jó bánásmódot Tőled,r>pedig a te hű barátodr>az Egyetlen Lelked!r>r>Ne rekeszd ki életedből,r>ne gondolj csak a MA-ra,r>még nem késő, hívd meg Őt isr>egy Szeretet Vacsorára.
Beküldő: Schmidt Károly
Olvasták: 1246
Sétáltam a folyó parton, hol Veled jártam még,r>most egyedül jöttem meggyőződjek, r>hogy mily emléket idéz.r>Leültem a kopott padra, hol fogtad a kezem,r>oly szerelmesen súgtad, hogy nem engedsz el sosem.r>Jártunk térdig érő fűben,r>jártunk hóban és fagyban.r>Most egyedül járom az utunkat,r>a lehullott száraz avarban.r>Lábam alatt megannyi emlék,r>mi szívemet mardossa,r>bár láthatnád Kedvesem a bevésett nevünketr>hűen őrzi a pad.r>Minden egyes száraz levél emléket őriz mirólunk,r>hangtalan hullik alá, mégis a fülembe valamit súg.r>Olyan mesét, mi valóság volt nem is tudja, látta más,r>csak az öreg tölgy, ami ott áll a folyó túlpartján.r>Levetette szép ruháját, ágai mint csupasz kar,r>úgy nyújtja az ég felé, mintha csak imát mondana.r>Lágy szellő lengedez, a hajamba is belekap.r>Tündöklő kék tükrében, andalogni még,r>nézem a lángvörös leveleket, amiket kerget a szél.r>Hosszú úton végigmentem, s rád gondoltam én.r>Minden fa és bokor, búcsút intett rég.r>Mintha tudták volna hajdan, r>nem látnak minket együtt már,r>hogy egyedül sétálok tovább,r>s azt, hogy szívem nagyon fáj.r>Összesúgnak fák és bokrok.r>Vérrös falevél zizegve száll, mellettem földre hull,r>elhalkult a nesz is már.r>Csend! - Oly fájó és rideg!r>Nyugovóra tér a nap!r>Nem takarja szemem elől, a fák koronáin is átvillan.r>Szürkület ül a tájra,sötétedik az ég alja.r>Lassan ballagok a hosszú úton,r>nyirkos pára szállt a padra.r>Gondolatok járnak a fejemben,r>miért nem lehetsz mellettem?r>Lágy szellő érinti arcomat, r>lelked a lelkem ölelve csókolja.r>Megborzongok a gondolattól, ölelném a világot.r>Ott lennél Te is Kedvesem, ölelő karomat kitárom.r>- Nincs itt senki! - Nem is lehet!r>- Messze vitte a szél a neved!r>- Kiáltom, hátha hallod, de csak a zúgó szélr>válaszát hallom!r>- S azt, hogy ég áldjon Kedvesem!r>r>r>
Beküldő: Babicz Mária
Olvasták: 1754
Ha Te vagy a test, én lennék a lélek.r>Ha Te lennél jó, én lennék a vétked.r>r>Ha Te vagy a ház, én lennék az ablak,r>Ha benéznél rajta, láthatnád mennyire akarlak.r>r>Ha lennél a folyó, én lennék az ér.r>És én lennék az, ki szívedig elér.r>r>Ha fa akarsz lenni, én lennék az ágad,r>És, ha éj akarsz lenni, én lennék a vágyad.r>r>Ha Te lennél a tűz, én is tűz lennék.r>Egymásba olvadva mindent felégetnénk.r>r>Ha Te vagy a fény, én lennék az árnyék,r>Nem mozdulnék mellőled, midig veled járnék.r>r>Ha gyermek lennél, én lennék a játék.r>Ha bűnös lennél, én a vétked lennék.r>r>Ha éhes lennél, én lennék az étked.r>Ha lennél a felhő, én lennék az eső.r>r>Ha Te vagy a mag, benned én lennék az élet.r>Ha Te vagy a vég, én lennék a végzet.r>r>Ha Te vagy a sír, én lennék a lélek.r>Ha Te vagy a hant, én lennék, ki betakar Téged.r>
Beküldő: Babicz Mária
Olvasták: 2033
r>r>Mint kínzón sóvárgó,r>Egyre csak Feléd rohanó,r>Medrét nem találó, der>Szakadatlan kutató, megáradt folyó,r>Vagy csöndes víztározó,r>Holdjárással váltakozó,r>Szívem a térden álló megtört reménnyelr>Mégis konokul s keményenr>Tudja, hogy lehetetlen,r>De el nem fogadja, hogy elérhetetlenr>r>Hömpölygő viharnak hulláma,r>Sziklát érintő gyilkos árjar>Magasságba vágva, mielőtt a mélységből látja,r>Hogy nem lehet, de akkor miért nem enged?r>Pusztítsa, oltsa ki a gyomot, r>Mossa el a romot,r>Maradjon csak kopár a szikla,r>Virág ne teremjen rajta, r>Ha az nem tiszta,r>És csak pusztulás az útja, r>A közöny táplálja, míg éltető napsugarát várja hiába,r>Szüntesse a hullám, és maradjon kopár,r>Ha reménytelen légvárr>r>A virágok a réten szabadok, fű terem,r>Virágzik minden, ha itt vagy velemr>Mindez csak képzelet, mikor boldog vagyok veledr>Álomvilág martaléka, amit Rólad szövök, hogyr>Odajövök, hol bőröd és illatod őrzöm,r>Érintetlenül, csak szívem zugán belülr>Ekkor feltűnnek a fények, r>A sötétség eltéved r>Gyertyalángot nézver>Tűnnek egy percnek az évek,r>Vártam rád, és elértelekr>Nincs hiány és nincs több könnyr>Mesevilági köd, cukormázas csönd,r>Ez a gyógyszer, ha keserű a Földr>r>Reményvesztett és reménytelir>Saját szívét láncra veri, r>Ki így szeret téged...r> r>r>
Beküldő: Gergely Krisztina
Olvasták: 3397