Az éjszaka elragadta az álmok magasztos árnyait,r> az idő árván nyögte az utolsó percet.r>r> Tékozló angyal a halállal dacol,r> a szerelem romjaiból kitörve szelíden dalol. r> Az érzés vágta sebek kifakadtak az arcán,r> de ő nem törődve ezzel, eltűrt mindent némán.r>r> Életre hívó lelkek kérlelik,r> bűnöktől átitattot mivoltát eressze el.r> Még egy ideig gyötrik az elveszett remények,r> közben búcsút intenek a keserves emlékek.r>r> A düh mint fájdalom, némán elvész a sötétség kijáratában.r> Elejtett könnyei lassan felszáradnak. r> A létezés öröme belemarkolt megsebzett szívébe,r> teret adva ezzel a tajtékzó boldogságnak. r> Mosolya elűzte lelke féltett titkait.r>r> Az öszeforrt szíve az élet dallamával egyre dobbant,r> gyógyító tüze benne újra lángra lobbant.r> Megszégyelte magát a bűntelen keserűség,r> és emlékké forrva, elhagyta a romok városát.r>r> Szabadsága újult erővel babonázta meg gondolatait.r>r> Szeretete átitatott minden folyót,r> öröme életre keltette a természet csodáit,r> reménye buzgón szárnyalt a horizont tetején,r> boldogsága együtt ünnepelt a világgal.r>
Éltem billenő penge, porhanyó.r>Lelkem mint odvas, korhadór>fának bele.r>Próbáltam tartalmat tölteni bele.r>Kukachadak dagonyázó testénr>átbotorkálva, átesvénr>sárban kúsztam, végtelen.r>Így indult az életem.r>Fájdogált a levegő, hasítottr>az elme, Földönr>tartott az anyagmegmaradás elve.r>Csúsztam, másztam, keltem én,r>s kapartam a létcsövet,r>mivel lógtam anyám köldökén.r>Ittam, ettem, mint más ki él,r>s volt a léthez kedvem,r>mert volt kiért. De...r>a lélekfolyam sodrásr>tengeremhez kiér,r>megszűnök, s ab ovor>éltem a semmiért.
Hullámzó tengeren ringatózom,r>szféráknak zenéje körülölel,r>égbe vágyó lelkem átkarolom,r>boldogság szigete visszaölel.r>r>Magasan repülök, égig érek,r>csillagok fényeit simogatom,r>peregnek előttem álomképek,r>boldogság színvarázsát láthatom.r>r>Lelkem szabad, fenséges az égbolt,r>Szeretet festi meg a színeit,r>sötétség rémisztőn már nem sikolt,r>Fény ijeszti surranó lépteit.r>r>Vakító Fény szívemet perzseli,r>lángját többé semmi sem olthatja,r>varázs ez, lelkem már nem terhelir>ködös, vijjogó rémképek múltja.
r>r>Hányszor kell még kibírni mindent,r>zokogva minden éjszakán?r>Hányszor kell még megbűnhődnöm?r>Mért nem hagysz végre élni már?r>r>Hányszor kell még feladni mindent,r>temetve minden álmomat?r>Hányszor kell még feláldoznomr>ami belőlem megmaradt?r>r>Hányszor kell még megbűnhődnömr>gyarló tettedért ostobán?r>Hisz nem volt,csak egyetlen bűnöm!r>Nem tűrtem el,hogy meggyalázz!r>r>
r>Mi kell még,hogy észre vedd végrer>nem maradt senkid,csak én vagyok,r>mi kell még,hogy megérezd végre,r>akire számíthatsz,csak én vagyok.r>r>Mi kell még,hogy megérezd végrer>nem fog védeni senki sem,r>ki most hízeleg hátat fordít,r>s ki veszteni fog,csak te lehetsz.r>r>Mért akarsz más helyett bűnhődni?r>Nem fog sajnálni senki sem!r>Csak porba zúzod minden álmod,r>s nem marad erőd élni sem.r>r>Kopár falak közt ülsz majd némán,r>nem fog szeretni senki sem,r>csak összetörnek,meggyaláznak,r>s nem tudsz még védekezni sem.r>r>Hiába sírsz! Akkor már késő!r>Nem tudod helyre hozni sem!r>Gondold meg!Holnap már késő!r>Nem fog siratni senki sem!r>r>

Értékelés 

