Reményeim mezején egy földbe vájt ásó. Elutasítás, ó miért jöttél át határomon? Ott álló határőr mire jó, ha jön az ár? Te zúgó habok közt behajóztál, s mosolyom száraz farönkként csapódott partnak. Valahol boldogságot aratnak, itt kiázott mederben csak csupasz magon matatnak. S, ha e föld volt is művelhető, most a sok száz hold csak madáretető. E tető csak feledhető emlékek tárházának takarója. Miért oly kevés az, ki másnak jóakarója? Bágyadt madárijesztőként húzom magam karóba, karomból kiálló tű, csak széna.r>Özönvíz után lángörvény, düh az, mi földemet pusztítja, s fent gyűlő füstfelhőből nem jön csillapító eső. S ő végignézi. A hullámok sodrója, tűz csiholója.r> r>Csak az idő képez termékeny humuszt, ott hol ezelőtt szerelem írt pusztító himnuszt. S én várok. Várok új hangra, hogy megváltást hozzon! Lelkesítsen! Művelésre bírjon!r>Haragot oldó óda sózza élettelen telkem. Hangszeretetem ment meg, s nem a kábszerelmem! Búsan virágzó stróFáim növik körbe akkordpalotám. Egy-egy bund a bundám, ám nem öltöztet úgy, mint a jól csengő szinkópa. Reményeim rétjén újra lehet színpompa, boldogsággal szinkronban, ha már bánattá vált öröm nem szárad ár söpörte kövön, a sok magánnyal táplált madár nem más csak árny már, ha dühtől perzselő tűzvész végső szikrája is elvész. Ekkor lesz a föld termékeny, szorgos a rest, új hajnalba így fordul az utolsó könnyes est. r>

r>r>Mama hol vagy ? Hűvös az este,r>nem süt be fény az ablakon,r>félek és fázom ,ha nem vagy mellettem,r>nélküled védtelen vagyok.r>r>Mama hol vagy?Bújj hozzám kérlek!r>Hadd fogjam meg a két kezed!r>Maradj itt hozzám simulva,r>amíg még el szenderem.r>r>Mama hol vagy?mTéged kereslek!r>feléd nyúl csöppnyi kis kezem!r>Fáradt arcodon végigszántvar>megsimítva őszülő fejed.

r>r>Ami nem öl meg erőssé tesz.r>Ne add fel könnyen, ostobán!r>Ne hidd hogy mindent elvesztettél,r>néked is nyílik még virág!r>r>Most a sors térdre kényszerített,r>de harcolj hogy újra talpra állj!r>Söpörd el azt aki bántott,r>s szeresd ki melletted ki áll!r>