r>r>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,r>ha elvesztem, mielőtt még akarom?r>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,r>mikor szeretem és ő csak átkarol?r>r>Bár tudhatnám mi az a fájdalom,r>egy kínos mosoly a hangomon?r>Bár tudhatnám mi az a fájdalomr>és végre kiülhetne az arcomon,r>r>Nem kéne mindig egy olyan lepel,r>ami az örök boldogságba visz el,r>Furcsa érzés képzelt maszkban élni,r>De szükség van rá, hiánya meg tudna ölni,r>r>Így csodálatosnak tartom a rothadó világot,r>és mindenhol csak boldog családokat látok,r>Minden férfi ember teljes szívből szeret,r>Mi mást mondhatna egy nő,hát boldogító Igent,r>r>De nem lehet időtlen időkig álarcban élni, r>Ha kinyitom a szemem elkezdhetek félni,r>Nincsenek olyan családok, amiket én látok, r>Csak erkölcstelen férfiak, és kegyetlen lányok.r>r>Mit is tehetnék,ha ez így van megírva,r>Boldognak lenni, ááá az csak egy tréfa.r>De vajon mi lehet az igazi fájdalom?r>Nem tudom, de amit gondolok átadomr>r>Szükség van egy vágyakozó személyre,r>és attól függ milyen a lány kedélye,r>Van amikor szereti, de van úgyhogy kerülir>A erősebb nemet ez néha mélyen szíven üti.r>r>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom,r>Mintha egy éles kést szúrna át a hátamon?r>Ekkor jön egy röpke kérdés, mi bajod?r>Mondjam azt, hogy az egész szívem sajog?r>r>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom,r>Mintha egy kicsi harkály ülne a vállamon?r>és csak kopog, kopog, van itthon valaki?r>szavak nem, csak pár könnycsepp csordul ki.r>r>Ez lenne hát az a bizonyos fájdalom?r>Vagy ez az egész egy mocskos rágalom?
Van olyan, amikor te nem tehetsz semmit.r>Bízhatsz, remélhetsz , de az úgyse segít.r>Néha tudni és érezni kell hogy nem sokára vége,r>boldog s vidám voltál, de nem úgy szeret téged.r>r>Előbb-utóbb neked is rá kell erre jönni,r>örökre elszakad tőled úgy, mint a többi.r>Lehet a sors akarata,de a búcsú nehéz,r>sosem feledheted, de egy próbát megér.r>r>Minden percben zaklatnak a régi emlékek,r>hiányzik, hozzá bújnál,de ennek már vége.r>Sosem lesz már nélküle semmi sem tökéletes,r>rájössz hogy újra minden porcikád törékenyebb.r>
r>Csak egyetlen csók, mit tőled kaptamr>felgyújtotta a szívemet,r>mint futótűz, amely lángra lobbanr>s azt hittem mindent elveszejt.r>r>Azután jött egy kósza szellőr>megsuhintva az arcomat,r>s a szikrából mit te gyújtottál,r>hirtelen semmi sem maradt.r>r>Csak egyetlen önző, kósza mondatr>amelytől minden megfagyott,r>s egy pillanat alatt ráébredtemr>jobb lesz ,ha egyedül vagyok.r>r>r>r>
r>r>Otthon,hol kékebb az ég isr>otthon,hol zöldebb a fűr>otthon, mi vigaszt nyújt nékem,r>amikor sorsom keserű.r>r>Otthon,hol nem bánthat senkir>amikor néha rossz vagyok,r>otthon,hol lágyabbak az esték,r>s melegebbek a hajnalok.r>r>Otthon,hol kiöntöm bátranr>minden fájdalmam,haragom,r>otthon,hol szerettem élni,r>s most fájó szívvel,de itt hagyom.r>r>Nem viszek magammal semmit,r>koncokként másokra hagyom,r>de álmomban mindig visszatérek,r>hisz a szívemet itt hagyom.r>r>
r>r>Nem kérdem tőled honnan jöttél,r>nem kérdem tőled mért vagy itt,r>hiszen szemednek csillogása,r>perzselő fénye elvakít.r>r>Nem várok tőled hazug bókotr>nem várok hazug csókokat,r>csak annyit mit magadnak kívánsz,r>s mit szeretnél hogy visszakapj.r>r>Lehetsz fény,amely rám világítr>csak ne takard tőlem a napot,r>csak annyit kérj,mit én is várok,r>Fogadj el úgy,ahogy vagyok.r>r> r>