Szófelhő » R » 844. oldal
Idő    Értékelés
r> Nézem a képet, olyan ismerős.r> Ódon kapu, kikezdte az idő.r> Egyik szárnya sarkig ki van tárva,r> Szinte hív,: térj be járókelő.r> Mit rejteget a régi ház?r> A sötét , hideg lépcsőházba lépek,r> Rám zúdulnak a szunnyadó emlékek.r>r>r> Nézem a képet, hol a tízes házszám?r> Az is ilyen volt, száz éves talán.r> Kopott falak, az udvaron leander,r> Végig gang futott a ház oldalán.r> Mit rejtett az a régi ház?r> Az ifjúságot! Csupán az volt a titka,r> Fürgén szaladtam fel a harmadikra.r>r>r> A vén ház már csak emlékekben él,r> Lebontották és új nő a helyében.r> Vele tűntek el sorsok, életek,r> Új álmok szállnak a budai szélben.r> Kik akkor futva koptattuk a lépcsőt,r> Ma tán csoszogva járjuk a világot.r> Emlékezünk egy régi kapu láttánr> Egy másikra, mely minket ifjan látott.r>
Beküldő: Csók Ilona
Olvasták: 1357
r>r>Néha még álmodom fehér karácsonyról.r>Csilingelő szánkó, hulló puha hó,r>Konduló harangszó s a meleg szobábanr>Illatos fenyőfa, aranyos dió.r>r>Szép magyaros ünnep, betlehemes énekr>Csak távoli emlék, nosztalgia már.r>Új élet, új világ. Más itt a karácsonyr>Fehér hó helyett az arany napsugár.r>r>Dél keresztje itt a karácsonyi csillag.r>Soknyelvü az ének, mégis egy a szív.r>Karácsonyfa alatt Jézusváró dallalr>Gyertyafényes estén, új csodára hív.r>r>Mindegy, hogy hol élünk, merre vetett sorsunk,r>Betlehemes ének egymáshoz vezet.r>Szeretünk mindenkit, mindent megbocsájtunkr>És szívből kivánunk boldog ünnepet.r>
Beküldő: Csók Ilona
Olvasták: 3566
Szálltam az ismeretlenbenr>kerestelek,kerestem arcod ívétr>leány alakod ifjú báját,hangod finomr>rezdülését,de te már nem voltál sehol.r>Találtam egy csokor szegfűt,r>fehéret,sárgát egyszerű papírbanr>becsomagolva.r>Láttam a régen hordott ruháidatr>kicsit megnyugodtam és megsimogattam őket .r>Itt vagy ismét ,láttam a fényképedr>ismeretlen nőkkel voltál együtt-kiabáltamr>Hívtalak,de elmondták hagyjalak mert te már mássalr>élsz ismét boldog vagy és szerelmesnek látnak.r>Megtudtam hogy gyermeket vársz, és már vasalodr>a kis jövevény ingeit,pontosan egymásrar>hajtva a ruhák részeit,foltos volt némelyikr>rejtegetted is előlem.r>Majd megtaláltam az irataidat,kis fecniket,r>semmit sem értettem.r>s ahogyan haladtam a nemlét hálójábanr>verekednem kellett,hogy élhessek,r>ekkorr nem számított veszítek e.r>Amikorr azt gondoltam sosem látlakr>érezlek többé,gyengéden befűzted vékony ujjaidr>az enyéim közé,illettek egymáshoz mintr>amikor igazán szerettél.r>Látod? Mit tehetnék?Itt vagy velem, s bennem.r>Betöltöd életemr>minden apró pillanatát.r>Velem vagy nappal,s velem vagy éjjelr>amikor egymagam fekszem és álmodom.
Beküldő: Korponai István
Olvasták: 1503
Velem szemben sétálsz utcán,r>Földre tekint szemem némán,r>Fölemelem a szemem bénán,r>Arcot adna szavam már.r>r>Velem szebben sétálhatsz utcán,r>Földre léphetek azonnal bénán,r>Fölemelhetem tekinteted, Ég már, r>Szemem szólhat, nézz Rám.r>r>Velem sétálsz el, utcán.r>Földre tűz a télláng,r>Fölemelem lábam, lépj már!r>Szóló szemem néz Rád.r>r>Velem sem sétálsz utcán,r>Földre sem űz nyárláng,r>Fölemelném szárnyam szép árny,r>Álmom sem szól hozzád. r>
Beküldő: Császár Zoltán
Olvasták: 1766
Érzések, mik nemes bársonyba öltöztetett szavak dísz serege sem fejt ki.r>A szívem, mit érez, hogy mondjam el Ő neki?r>Miként, s tán a lényeget.r>Hisz igazakat ejt minden lélegzetem.r>Emberöltőnyi szeretettet oda adom A Nőnek.r>Nála gyönyörű, harang szón zeng.r>S ha zeng !r>Ó, ha dalra fakad,r>Őt dicsőíti minden akkord dallam.r>A dalnál nem áll meg, annál hatalmasabb erő ez.r>Hisz ha vele lehetek, egész ember lesz e test.r>S ha egészé válik, egészé teszlek,r>Együtt minden valóság lehet.
Beküldő: Osztotics Richárd
Olvasták: 1993