Idő 
Értékelés 
Értékelés Legutóbb amikor megláttalakr>feltámadt érted újra ar>vágyamr>r>melleid csodái hódítanakr>és száz csókkalr>csókolnám a szádatr>r>vad harapásokkalr>és puha érintésekkelr>csípődet magamhoz vonvar>r>otromba szerszámomr>ezt a meredt forróságotr>finom tenyeredbe advar>r>csókolnám selymes r>csodádat dús r>bozontjaidatr>r>amíg kéjes sóhajaidr>betöltenék a szobánkatr>r>kitárt tenyerembe fogvar>egész számmalr>r>enném nedvesedőr>bársonyos ajkaidatr>r>és ha rázuhannánkr>összefonódva az ágyrar>r>az ágyonr>átringatnálak tégedr>r>egy másik világrar>aholr>r>meztelen szép testedr>fölém magasodnar>r>s te lovasomr>lennél újra és újrar>r>s amíg lovagolnálr>le és föl rajtamr>r>gyönyöröd sóhajaitr>suttogná az ajkad r>r>én alattad feküdve r>ágaskodnék bennedr>r>míg te a gyönyörtőlr>ujjonganál és ar>kibuggyanna a könnyedr>r>s ha forró testedr>valahogy r>fölém keveredner>r>zsarátnok nyelvem r>öledbenr>vad vágyat verner>r>nagy melleid gyönyörétr>szolgálnám markommalr>a számmal r>r>ha eljönne az ester>szelíd csillagfénnyekkelr>betakarnálak r>r>még nem tudom r>hogy ez valóság lesz -er>vagy csak álomr>r>százfokos láz jár át érted r>térdrehullva vágyomr>r>a te megváltó ölelésed r>a amíg lesz holnapr>r>szeretni szeretnélek
Szeretsz-e majdr>ha hozzád érekr>ha megérint lázas gyönyörűségemr>r>ha csókjaim vadul küzdenekr>a száddalr>ha harapsz ha haraplakr>r>har>szenvedélyes vággyalr>tenyeremben tartalakr>r>har>forró ujjaimmalr>öled dús moháját markolomr>r>ésr>öled édes háromszögétr>csókolgatomr>r>ha zsarátnok nyelvemr>finomanr>izgatr>r>majdr>nedves ajkaidatr>forró számba adjar>r>hogy élvezzr>minden nyelvcsapástr>minden csókotr>r>hogy gyönyörű csípődr>önkéntelen mozdulatávalr>a számra szorítsonr>r>szeretsz-e majdr>ha rád borulokr>lázas lüktetésedre várvar>r>nagy csókokat csókolvar>édes szádrar>r>s viszonzod-e az akarásomr>r>még titok vagy nekemr>akiről csak álmodozomr>r>akiért csak virrasztokr>akit várokr>mindenr>r>vágyakozó álmatlanr>éjszakámonr>r>ne tétovázz ! ne késlekedj !r>hisz oly rövid ez a tékozló életr>fogadj karjaidbar>r>ölelj megr>térdre hullva mondomr>ezt a fohászt érted
Oly távol vagy most tőlemr>s oly elérhetetlen mint életemr>messzi csillagai csak a képzeletr>vetít ki falaim négyszögérer>hol szabályosan s józanul futr>a festékcsík a mennyezet alattr>s hiányod keserű ízeit nem oldja felr>az alkohol íze, sem a vágy hidegr>márványharangja , kondulór>óraütése az éjben ! Íme virrasztalakr>mindig megújulva s kifulladásigr>a dolgok néma önkívületébenr>s őrizlek mint hajnalok a törékenyr>csendet Kutattalak már százszor isr>asszonyokban akik szembejöttekr>s újra hasztalan kereslekr>Ólom súlyával görnyeszt az időnkr>hiába kiáltok , halk szókkalr>hiába kérlek már nem vagy itt !r>Nincsen menedékem kívüled !r>Térj vissza ! Kinyújtott kezemmelr>könyörgök érted
Nem vagyok más, és nem vagyok rosszabb,r>mint bárhol máshol az emberek,r>ember vagyok csak. Oly sok hibával,r>fogadj el így, és így szeress.r>r>Ezernyi seb, mi úgy ég most bennem,r>mint a láng, amely megsebez,r>vöröslő nyelvét rám öltögetve,r>összeégetve mindenem.r>r>Mégsem az fáj. Most te fájsz úgy nékem.r>Hiszen te voltál mindenem!r>Hozzád szólt minden imádságom,r>minden felvirradt reggelen.r>r>Szerettem volna tenéked adnir>mindent, de nem volt semmi sem,r>amit adhatnék, csak a szívem,r>azt törted össze teljesen.r>r>Nem volt kincsem. A gazdagságomr>szívemben hordtam, bár nekedr>kevés volt. Ma már én sem kellek.r>Mért is kéne egy nincstelen?r>r>Mért olyan bűn? Hisz te is hibás vagy!r>Nem tökéletes senki sem.r>Megbocsátottam minden bűnöd,r>mégsem akarsz most látni sem.r>r>Majd keresnél. Talán még sírsz is,r>de már késő lesz, elmegyek,r>megdermedt ködbe burkolózva,r>akár a kóbor fellegek.r>r>S akkor, mikor majd nem találsz már,r>akkor érzed majd, mit jelent,r>s mennyire fáj, hogy eldobtad magadtólr>az egyetlen embert, ki szeretett.
Már csak emlék, ami kis történet volt,r>De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!r>Feledés homálya rá sohasem borul,r>Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl. r>Szívemben, míg élek megőrizlek téged,r>Lelkem tüze örökké éltet téged.r>Nem tehetek róla, hogy így alakult,r>Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!r>Megértem én az idők szavát,r>Nem is akartam semmi mást,r>Csak annyi figyelmet, fénysugarat,r>Meg ne zavarjunk vele senki mást.r>Emberi szeretet és barátság,r>Őszinteség, nyíltság és szabadság.r>Az én életem már nem fontos,r>Te légy nagyon boldog!r>Ha láthatlak, én már boldog vagyok,r>S ha köszöntesz, attól elolvadok.r>Ily kevéssel is beérem tőled,r>Lelkemig ér köszöntésed!r>Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,r>Mindig fénysugárként övez körül téged.r>Most búcsúzom, de soha ne feledd,r>Amíg élek nagyon szeretlek téged!r>Cserébe semmit sem kérek érte,r>Megismerhettelek, nekem már ez megérte!r>Most fájdalomtól meggyötört lelkem,r>Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!r>Bezárom hát szívemet, lelkemet,r>De hívem megőrzöm emlékedet.r>Egyszer, én is az idők múltán,r>Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!
