Idő 
Értékelés 
Értékelés Rég láttalak kedvesem, r>Hiányodtól sokat szenvedek!r>Olykor magam elé révedek,r>Lám, rád talál a képzelet.r>Majd két szemed tüzében elégek.r>Csak mosolyogsz és nézel, r>Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!r>Látom minden rezdülésed,r>Hallom bársonyos hangodat.r>Mintha most is szólnál hozzám, r>S én örömmel válaszolok.r>Érzések kavarognak, r>Képek peregnek,r>Mint a néma filmekben.r>A szavak néha eltűnnek,r>Az energia rengetegben!r>Búcsúzóul átölelsz, r>Én boldogan simulok hozzád,r>Biztonságot nyújtó karjaidba.r>Pár pillanatra, együtt ver szívünk,r>Ám mostoha az élet, r>S szétfoszlanak a képek.r>A távolból még kedvesen,r>Visszaintesz nekem.r>Ne félj Kedves, r>Míg élek megőrzöm e képet,r>S amit irántad érzek!r>Csak ez maradt meg nekem,r>Majd, ha szólít a végzetem,r>Utolsó képként, boldogan átviszem! r>Majd egyszer, ott újra találkozom veled,r>Addig, híven őrzöm lelkemben, r>Az őszinte, mély szeretet. r>Egy örök életre drága szerelmem!
Mellkasodon kék erek futnakr> édes melleid felé r>amik r>tenyerembe férnekr>gyönyörűekr>bimbóikr>kis gombokr>szerelem keményekr>ahogy hátradőlve r>támaszkodszr>ahogy a kéjr>pírjar>ömlik el r>szép arcodon r>Ó kár hogy csak fénykép vagyr>ha valóság lennélr>én r>egész lényedet r>szorosan átölelnémr>s mozdunlnék veled r>finomanr>ezen a terülj asztalon ahol ülszr>szét tett gyönyörűr>lábad közérer>lenézve nézhetnédr>ahogy r>kis szőke bozontodr>alatt r>a férfiasságr>szemérmes ajkaid közér>nyomulr>s kagylócskáid szorosanr>ölelikr>hogy bejárja mélyedr>hogy r>jajongór>ujjongásodig verje a kéjedr>hogy már te is lökj önkéntelenr>míg karjaiam közt r>elalélsz szerelmesem
Azon a reggelen r>amikor visszatért r>amikor r>szép arcát újra láttamr>száz karral öleltem volna r>mert feltámadt Önért újra a vágyamr>r>Én írtam Önnek s ennél több mi lehetr>köszöntésként szerettem volna vezetni r>parázna r>angyalkéntr>a kezét testemenr>hogy szeliden és vadul ismerkedjék velemr>de a vers amit írtam önmagáértr>beszéltr>r>Én is szinte látom büszke kékr> tekintete tüzét ami talán megvetr>de szeretem mégisr>r>tudom r>amit Önről tudok az még kevésr>szinte semmit sem árult el az a párr>beszélgetés r>ami közöttünk voltr>semmit sem árult el magárólr>az én vágyakozó szerelmes éjszakáimrólr>s rólam se perszer>r>Ha Önr>másba szerelmes mincs mit r>tennem r>kifeküdhetek az Ön küszöbe elé r>a hóra tudomr>akkor sem ér r>semmitr>az én lángolásom szen a nyárir>alkonyonr>r>Ön úgy vélem erős társat keres r>kinek szövetséget ajánlr>vagy nem keres senkitr>mígr>én szerelemről beszélekr>r>ami egyszeri és megismételhetetlenr>és r>ami vihar r>ami nem vár, nem kérlelr>ami jön mint maga az életr>r>Ön mondhatja aztr>hogy ez csak testiségr>Ön azt mondhatjar>ha húsz éves lenne,és én is fiatalr>lehet elsodornár>verseim szirén-hangja r>r>nem tudom r>csak azt tudom, hogy r>csak a most vanr>most kell szeretni ha még szeretni akarunk r>most kell ölelni mielőbb és gyorsanr>metrt ki tudja lesz e r>holnapr>r>bár a versem önmagáért beszélr>énr>Öntr>szeretném ha szerethetnémr>r>ha az r>Ön ölelései engemr> szeretnénekr>minden nap ünnepnap lenne r>mert ölelései elraganánakr> és egy másik r>világbar>elvinnénekr>r>ha hűs tenyerébe rejthetnémr>lázas arcomr>ha ölelő karokkal várnar>ha elfogadnar>ha átringatna egy másikr>világrar>r>ha láthatnám többször édes arcátr>ha hallhatnám a gyönyörtől r>ujjongór>hangjait r>gyönyörű lenne r>s ha szemem sugarai fellobbantanákr>az én vágyam tüzénr> s az Ön vágyaitr>ha érezhetném forró ujjainak r>érintéseitr>r>térdrehullva r>szeretném imádnám csókolnám r>az Ön csodáitr>el nem követett büneim r>bűnbocsánatát is várva r>térdre hullva r>csókolnám Önt csókjaimmal r>egy nagy mindent elsöprőr>feloldozásban
Szemeim levetkőztetnek r>ha látlakr>s levetem rólad minden ruhádatr>szőke hajad összeborzolomr>gyönyörű meztelenséged r>hajlataitr>képzeletemben mindenütt r>csókolomr>csókolom az arcodat r>a szádatr>melltartód levéve r>édes melleidetr>imádom r>bimbóidat száz csókkalr>csókolom r>s lefelé haladva a köldöködet r>hasad feszesr>forróságát r>centinkéntr>csókolom r>míg elérem r>ábrándos öledr>lüktetőr>szőke háromszöged ahonnanr>a te lázas asszonyi illatodatr>iszom, r>ahol nyelvemen r>a számon érzem ízeidetr>a te buja és forró r>édes sós nedveidetr>amikre vágyom r>ahol száz és százr>csókommal haraplak csókollak r>ahol férfias alázatommalr>a te szeretkező r>vágyadra r>várok
Hitedre Tiborc r>(a közmunkások dala)r>r>Sorsunk bábeli szekerei itt r>feszültek r>ezen a földön, ezekenr>az utakon s hiába r>kapaszkodtak r>karmai r>ahogy változott az ég r>úgy hullott itt áldás helyettr>átok s úgy őröltek az istenekr>egyforma malmair>hiába jártak lovakr>szügyig az időbenr>hogy a kiáltást sem r>hallotta senkir>a míg álmodott a nép r>arról ami nincs ? hű fiakr>a romlásbólr>nem tudták kivezetnir>r>Törvényei szerint forog r>a világ befutja útját a fény is r>legyen gazda vagy közmunkásr>egyre megyr>nem a jussa itt senkinekr>a hallgatás r>ha sorsa szóra kényszerítir>Karjaink lüktető istrángjair>hurcolják a kor talyigáitr>megrakva a múlt málott r>köveivel s mi r>becsapott nemzedékek r>viseljük sorsunkat ujabbr>s újabb sebeivel r>mert a népnek r>nincs ege az útnak r>csak erős a lejtmenet r>az éhezőnek kenyér r>kell és rendes munkar>a munkanélkülinekr>a gyereknek jó iskolar>hogy tanulhassonr>r>r>hogy ne legyen cselédr>se úrnál szolga,r>de gyalázatr>a rendszer elvette a létrát tőle r>amin fölkapaszodhatnar>r>Törvényei szerint forog a világr>befutja útját a fény isr>dobok bőgők gitárok r>váltsátok meg bűneitől ezt r>a pökhendi világot r>dobogjatok mégis r>kürtök rikoltsatokr>rikoltsatok a messzeségbe r>még testetelen félelem r>készül közöttünk r>hogy szívünket mindennap r>felélje - ne hagyjátokr>dobogjatok dobok bőgők gitárokr>lázítsátok fel értünk a világotr>r>r>Tiborc mondta:r>aki száz meg százezert rabol,r>lészen Bírája annak, akit ar>szükség garast rabolni r>kényszerített ! ne hagyjátokr>Ne féljétek !r>fogjatok össze ti elnyomottak r>ha ezen múlik az életr>s teremtsetekr>munkát kenyeret magatoknak r>ne hallgassatok r>dobok bőgők gitárok r>dobogjatokr>dobok, bőgő gitárokr>Tiborc hitére r>riadót doboljatok !
