Atlantiszon régi szokás,r>Főpap előtti szertartás.r>Létezik egy élő könyv,r>Melyet, ha egy akarattal olvasod,r>Betűi fénylőn lángoló sorok.r>Két lélek szabad akaratú döntése,r>A lelkük egyesítése!r>Így, frigyük nem csak egy életre szól,r>Hanem, elkíséri őket a halálon túl.r>Legyenek itt e földi világban,r>Avagy, legyenek a szellemvilágban.r>Lelkükkel egyesültek, s így egymástól, r>Ők soha, el nem kerülnek!r>Együtt róják élet sorozataikat,r>Míg fejlődésükben haladnak.r>S, ha valamilyen oknál fogva,r>Valamelyik lélek, úgy gondolja,r>A lélekegyesítő rítust feloldja,r>Főpap előtt, újra egy akarattal,r>Az élőkönyvet olvasva,r>Lelkük szabadságukat visszakapja.

Hangod mi buján érinti lelkem, s kezed mi szeretőn érinti testem. Csókod mi édesen érinti bőröm, s tekinteted mi megbabonázza minden ösztönöm. Te vagy nekem a szerelem, minek megtalálásáról rég letettem. Te vagy, mit szóban nem lehet leírni, csak szívem azt súgja,örökké veled lenni! Bársonyos kezeiddel a lelkemig nyúlsz, s csodás mosolyodtól a külvilág elhalkul. Te vagy számomra az élet, s csak annyit kérek, örökké szerethesselek téged!

Hajad mint a sötét éj, melyen megcsillan a késő esti városi fény. Szemed mi vágyakozva tűzben ég, csak azt súgja jöjj, légy enyém! Ajkad mely forrón, s gondoskodva csókol. Kezeid, melyekkel szeretőn magadhoz húzol. Lábaid, melyekkel hozzám sietsz, tudatják velem mennyire szeretsz! Te vagy nekem a levegő, mi nélkük élet nem elképzelhető! Te vagy nekem a napsugár, mi megvilágítja az élet boldog oldalát! Immár te jelentesz nekem mindent, s ha te nem vagy, nincs miért tovább élnem!

Olyannak fogadlak elr>amilyen vagyr>de nem törődhetek bele r>ha nem akarsz r>r>várok rádr>amíg emberként várhatokr>akkor is ha márr>nem leszelr>r>akkor is ha r>én is r>már a csillagok közöttr>leszek r>r>akkor is ha r>már meghalunk r>akár holnapr>az őszbehajló hűvösr>hajnalonr>r>olyannakr>fogadlak el amilyen vagyr>ha ábrándos r>szép szemed rámragyogr>szitakötőkr>repülnek felém r>tekinteteden r>r>kékek, barnák, búsak,bíborakr>mint Adynálr>Szentmihály útján az őszr>s a hulló falevelek

A szabadság az r>ha az lehetsz aki vagy r>a szabadság egy kézfogásr>egy sóhaj r>amikor szabadon szívjar>a levegőt a szádr>nem fuldokolva, r>a szabadság az r>amikor meg tudod r>venni amit megvenni akarszr>a boltban r>amikor ebéded ebéd és nem r>zsiros deszkar>az rendben van r>hogy nincs egyenlőségr>mert nem is lehetr>s bár mint illlúzió fájdíthatjar>a testvériségr>a szívedetr>de a szabadság azr>ha mindenkinek jutr>egy darab rendes kenyérr>ha nem éhezik se felnőttr>sem gyerek r>a szabadság az ahogy a r>a fecskék repülnekr>minden égtáj felér>felettedr>ha nemcsak magadért r>éled az életedr>a szabadság r>ha nem bénít fortélyos r>félelemr>ha nem neked írják elő r>hatalmasok hogyr>miről szónokoljanakr>a szónokok r>s ha munka után r>kitárja ablakát mindenr>munkával teli gyár r>mert van értelmes munka r>ami munkásra vár r>a szabadság az ha r>mosolyogsz délutánr>ha átjár fényével a napsugár r>és jókedvűek a házfalak r>ahogy haladszr>s örvendeznek hogy nem kellr>félned semmiért mert r>hatalom s így a szabadság r>te vagyr>a szabadság így a tiédr>ezért szabad vagyr>és biztatnak, amíg hazaérsz