Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha válladdal nem tartasz engem,r>s karóként nem óvsz a világtól,r>ha máshol vagy, nem két szememben,r>gyenge szavak hullnak a számból.r>r>Tagjaim elerőtlenednek,r>ha nem vagy mindig közelemben.r>Csak létezem, de nem teremtek,r>s hullni látom mind, ami lettem.r>r>Ha néha egy-egy nap elragad,r>tolvajlásába elkárhozom.r>Égve felsercen a ?nem marad!?,r>pedig tudom, hogy nincs rá okom,r>r>mert visszajössz újra és újra,r>mint vad viharok után a Nap.r>De ma még saját dalát fújjar>e halott, nélküled-pillanat.r>r>Egy fél ország nyújtózik köztünk.r>Vad füvek, erdők, s beton éke.r>Felsejlik, hisz oly nagy a csöndünk,r>hogy aki elment, hazatér-e?r>r>A tavasz kinyílt, lassan a nyár?r>S csak ragasztgatom széttört álmom.r>Mint fészkétől elárvult madár,r>téged kereslek minden ágon?
BÁBEL TORNYAr>r>Noé, fiaitól ágaztak,r>Szét a népek, majd sokasodtak,r>Benépesítették a földet,r>Az állatfajok az erdőket.r>r>Sineár földjén völgyre leltek,r>Ekkor még egy nyelvet beszéltek.r>Először itt telepedtek le,r>Vártornyot építeni kezdtek.r>r>Gondolták, majd az égig érjen,r>Ararát hegyén is túlérjen,r>Özönvíztől őket megvédje,r>Nem bíztak Isten ígéretébe.r>r>Az Úr ezért egyik éjszaka,r>Közös nyelvet összezavarta.r>Nem értették meg többé egymást,r>Az építkezést abbahagyták.r>r>Sosem épült fel, Bábel tornya,r>Ehelyett nagy lett a zür ? zavar,r>A családjaik szétszéledtek,r>Földet, így népesítették be.
NOÉr>r>Ádám, Éva és Káin, Ábel,r>Rég múlt, a földön sok év eltelt.r>Az emberek gonoszak lettek,r>Romlottak és Istentelenek.r>r>Csak Noé és családja maradt,r>Isten, hű szolgálata alatt.r>De csúfolták és kinevették,r>Az Úr igaz szeretetéért.r>r>Az erőszak elharapódzott,r>Isten ezért megharagudott,r>Hogy a bűnös élet pusztuljon,r>Földre özönvizet zúdított.r>r>Ám, Noénak még időben szólt,r>Góferfából, bárkát készítsen.r>Élelemből eleget vigyen,r>Állatfajokból egy pár legyen.r>r>Megnyíltak az ég csatornái,r>Mélységből földnek forrásai,r>Élet felett víz uralkodott,r>Bűnnek nyoma nem maradhatott.r>r>Fél év múlva, új élet sarjadt,r>Eltűnt a víz, föld kiszáradt.r>Noé bárkája megfeneklett,r>Ararát hegyén áldott kezdet.r>r>Úrnak, Noé oltárt épített,r>Isten neki, ígéretet tett;r>Nem lesz több özönvíz a földön,r>Szövetségre lépek veletek.r>r>Szivárvány ívem lesz felhőkön,r>Szövetségemet, így jelölöm,r>Én közöttem és a föld között,r>Látva, újszövetséget kötök.
Táncolt.r>A fekete szatén átölelte, vele lebbent tökéletes társaként. Valaki felé nyújtott egy pohár pezsgőt.r>Hűs volt, és a buborékok csiklandozták az orra hegyét.r>Nevetett, és vele nevettek.r>A poháron hagyott rúzsnyom csókká vált az éjben...r>Elvarázsolt órák vagy csak egy pillanat.r>Ki tudja?r>A hálószoba ablakán beszűrődő holdfény, Ő látta!r>Szaténruha a szőnyegen, mellé egy nyakkendő ledobva. Sóhaj töri meg a csendet,r>s vérvörös körmökkel beletúr a fölé hajló férfi hajába,r>majd gyengéden hátába mélyeszti körmeit,r>hogy magához húzza őt.r>Magához, magába.
Anya meglepett egy csokival;r>ott volt a tányérom mellett.r>Szerettem volna azonnal kibontani.r>Anya mosolygott,r>de szeme szigorúan nézett.r>Tudtam, előbb meg kell ennem a krumplis tésztát.r>Nem is éreztem az ízét,r>csak kanalaztam... egyik falat a másik után.r>Elfogyott!r>Kezembe fogtam a csokimat,r>és mint aki éhhalál szélén áll,r>úgy tömtem magamba.r>Ó, hogy milyen finom volt!r>Édes, selymes, és a nyelvemen szétkenődött!r>Majd véget ért a csoda, mind megettem.r>Csokimnak nyomai csak ujjaim begyén látszódtak.r>Anya odahajolt, és apró puszivalr>egy pici csokimaszatot eltüntetett az ujjamról.r>Ekkor jutott eszembe:r>Meg se kínáltam őt!r>Ránéztem az arcára, a csillogó szemére,r>és a gyomromban valami fájó szorítást éreztem.r>Észrevehette, mert magához ölelt,r>és én szipogva súgtam neki:r>Anya, ne haragudj, amiért nem adtam belőle.r>Ígérem, ha lesz pénzem, veszek nekedr>egy nagy táblával, piros szalaggal átkötve!r>Ő még jobban magához húzott.r>Éreztem azt a biztonságot adó illatot és meleget,r>amit csak az ő közelsége adhat.r>Nem mertem felnézni,r>mert hallottam légzésén, hogy sír.r>Majd leguggolt hozzám, ésr>könnyeit letörölve mondta:r>Nekem te vagy a csokoládé!r>A legszebb piros szalagos csoki a világon!r>Azóta őrzöm annak a csokinak a papírját,r>s oly sok év eltelt már,r>hogy megszámolni se tudom,r>mennyi csokit ajándékoztam anyunak.r>Ma újra vettem egyet,r>piros szalaggal átkötöttem,r>és odaálltam a sírjához:r>Anya látod, hoztam neked csokit!r>Leteszem a koszorúja mellé,r>megcsókolom azt a régi, gyűrött csokipapírt,r>és sírok...r>annyira hiányzik az illata, melegsége...r>annyira szeretnék adni neki a csokimból!
