Idő 
Értékelés 
Értékelés Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
r>Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
r>Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.
r>
r>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
r>Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
r>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.
r>
r>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
r>Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
r>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.
r>
r>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
r>Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
r>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.
r>
r>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
r>Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
r>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.
r>
r>Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
r>
Megy a felhívásom…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom…
r>Mindennap meditálok ezen és így telik majd' minden napom…
r>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom.
r>*
r>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány,
r>Pedig én keresem az együttműködést, mint utcai vagány…
r>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány.
r>
r>Szavak és a mondatok hiába töltik ki a soraimat,
r>Az emberek bizony olyanok, nem fogadják indokaimat...
r>
r>Az igazság, hogy az életvonatok jönnek vagy mennek,
r>Vannak többen, amik engemet kanyarban is előznek,
r>És bizony látni, hogy ott régi mulatságok tetőznek.
r>Most az újévben emberek régi utakon előznek?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
r>Jobb híján kutakodunk mindannyian a rongyos fecniben?
r>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
r>*
r>(Septolet)
r>Csak együttműködni!
r>Egymásra nézni…
r>Nevetve ökörködni…
r>
r>Emberi faj!
r>Minek nektek baj?
r>Inkább szeretve;
r>Együttműködve…
r>*
r>Hol vagytok Ti régi játszótársak, kik még velem gondolkoztok?
r>Az emberiség sok-sok baján ezzel és együtt javíthattok!
r>
r>(Anaforás, belső rímes, önrímes)
r>Várhatjuk a kegyelmet, de idő mutatja, hogy úgysem jön el.
r>Várhatjuk a kegyelmet, talán nem érdemeljük, úgysem jön el…
r>Várhatjuk a kegyelmet, bízzunk még tovább… talán később jön el?
r>
r>Mondja nekünk a dal is; „szeressük egymást gyerekek…”
r>Én meg szeretném, hogy szeretetteljesek legyetek…
r>
r>Vecsés, 2019. december 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
A szememben fény, köröttem csend.r>Csak hallanám, hogy mi megy odafent.r>Egyedül még, egyedül mindig.r>Ki kísér majd el az aranyközépútig. r>Itt a fejemben egy látomás.r>Mi szült neked egy vallomást.r>Magam ellen becsülettel küzdhetek.r>Jöhet a változás.r>Nem kérem, hogy megértsd.r>Nem akarom, hogy megbocsáss. r>Valaki más, majd rám talál s elvisz magával.r>Majd hárman megyünk tovább, ő és én, a magánnyal.
Te vagy a nap s égeted a testem.r>Te vagy a tét, amiért feladom mindenem.r>Te vagy az eső, mi lehűt csendesen.r>Te vagy a föld s porodtól létezem.r>Te vagy a szín mely kápráztatja a szemem. r>Te vagy a fal, amitől kétkedem.r>Te vagy a fény, ha más nem világít.r>Te vagy a hang, ami fejemben irányítr>Te vagy a végtelen, melyhez fogható nincsen.r>Te vagy a lét, ami nélkül semmi sincsen.
Beborítottad tejszínű lepelbe,r>kedves angyal járta tájakat.r>Köpenyed a valóságot belepte,r>nap fényéből varázsoltál árnyakat.r>r>Titkokkal szövöd át a tudottat,r>sejtelmes lett mi látott volt.r>Vetítesz ki álmokból lopottat,r>mit ködhullámod megrajzolt.
