Idő 
Értékelés 
Értékelés Felhő szűri Holdr>Sugarát tó tükrébe,r>Lábát lógatja.r>Hullám villan szemembe,r>Emléket hoz szívembe.r>r>Tó vizében égr>Szívem lángja...csepp emlék,r>Szél szárít könnyet.r>Vérünkben az őseink,r>Lelkemben emlékeink.r>r>Kapocs nem szakadt,r>Közös élmény megmaradt.r>Összekovácsolt.r>Ifjúság szép emléke,r>Kísér hozzád mennyekbe.r>r>Unokatestvér,r>És legjobb barát voltál.r>Feledhetetlen.r>Hiányod szívembe mar,r>Bánat nem illan hamar.r>r>Itt ülünk ketten...r>Hisz veled beszélgettem.r>Mécsesem úszik.r>Láng, emlék ring tó tükrén,r>Ide jártunk...te meg én.r>r>Csendes az este,r>Hold fürdik tó vizében.r>Csobban a fénye.r>Égbe száll sok gondolat,r>Úr hallja csak hangodat!r>r>Dunatőkés, 2024. május 21.
Vágyom közeled, édes Flórám!
r>Ölelve, hátad simogatnám…
r>Szerelmetes lelkem,
r>Kívánt egyetlenem.
r>Élvezném jelenléted, Flórám!
r>
r>Valahogy most szívemben érzem,
r>Elmerengek egy semmiségen,
r>Tán szerelmes vagyok?
r>És a hold fenn ragyog?
r>Furcsa, de újra, úgy, mint régen...
r>
r>Puszit nyomnék homlokodra; ám
r>Közben szép arcod simogatnám.
r>Karolva sétálnánk,
r>Egymást megpuszilnánk…
r>Élvezném jelenléted… úgy ám.
r>
r>Itt volna ő, hisz tudom, szeret,
r>Megfogná szorosan kezemet.
r>Tán szerelmes vagyok?
r>És a hold fenn ragyog...
r>Úgy volna, ahogy régen Veled.
r>
r>Lelkemben érezlek, én Flórám!
r>Ha itt lennél, becézne a szám…
r>Én üdvösségedet
r>Nyerhetem? Végletet…
r>Diadalmas kell legyek, Flórám!
r>
r>Sétálunk csak mi édes-ketten,
r>Szeme pajkos, vágyó e percben,
r>Én szerelmes vagyok!
r>És a hold fenn ragyog!
r>Senkit, soha így nem szerettem.
r>
r>Vecsés, 2019. március 10. – Mórahalom, 2020. január 12. - Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor, amiben a páratlanokat én írtam, a párosakat; szerző,- és poétatársam Farkas Tekla.
r>
Életkérdésekről, versben és apevában
r>
r>Molyrágta már ez az élet,
r>Molyirtótól büdössé lett.
r>A régi télikabátom is már moly járatokkal telt,
r>Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt…
r>
r>Kopott rongyos lét,
r>Nem épp nagy tét.
r>Élni még?
r>Csakis
r>Kín.
r>
r>Itt
r>A vég.
r>Miért bújsz?
r>Állj ki elé!
r>Úgyis rád talál.
r>
r>*
r>Én nem voltam és nem vagyok egy szekrényben,
r>Ha, akarhattam, kint lehettem a tűző napfényben…
r>így visszanézve, akkor miért volt életem idétlen?
r>
r>Fényt
r>Épphogy
r>Maroknyit
r>Kaptam sorstól,
r>Leégtem. Miért?
r>
r>Kiket szerettem,
r>Ők elmentek.
r>Maradtam.
r>Vétek
r>Ez?
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 30. – Szabadka, 2017. október 17.– Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
r>
(Bokorrímes duó)
r>"Lesz még egyszer ünnep a világon!"
r>Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
r>S nép, erényben boldog lesz és szabad.
r>Zengsz óh költő és visszhangzik szavad…
r>
r>Nem most lesz, tán' majd élvén vagy holtan
r>Istentől sújtva, tőle… hagyottan.
r>*
r>
r>(Leoninus duó)
r>Míg hajnal jő vak éjszakára, pattanjon fel sírok lomha zárja.
r>Ti próféták, ne pont most aludjatok! Harsogjon bátor ajkatok.
r>Száradt csontok szerteszét hevernek, szóljatok és életre kelnek.
r>Lelket lelnek ők halál helyett… De álljatok meg e csontok felett!
r>
r>Lélektől úgy felkenve… oldódik buzgalom tűz nyelve, lélektől felkenve…
r>Keljetek fel, Ti szent apostolok! Millió szív… újult tűzben égni fogtok.
r>De ne most... ne csüggedj kishitűen, Uram a szent oltáridért lángolj hűen…
r>*
r>
r>(anaforás senrjú trió, félhaiku láncban.)
r>Uram égj forrón,
r>Hűen és híven lángolj…
r>Kemény harc, próba!
r>*
r>Uram lángolhatsz,
r>Kemény harc itt is kisért…
r>Kemény harc, próba!
r>*
r>Uram higgy kisért,
r>Nem kishitűség próba!
r>Kemény harc, próba!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Jőj, alkoss
r>Áldott legyen szív.
r>Sírjadig…
r>*
r>A lelked
r>Jó szállásra lel.
r>Hófehér.
r>*
r>Lélekbaj.
r>Világ, most ilyen!
r>Szeretet?
r>*
r>
r>(Bokorrímes trió)
r>Jöjj Magad, jőj, s alkoss új világot,
r>Áldott a szív, sírjáiglan áldott,
r>Hol jó lelked hű szállást talál.
r>Óh, te tövis-koronás Király!
r>Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
r>Te mosod meg tiszta hófehérre,
r>Bűn szennyétől a szegény szívet…
r>S meggyógyítod, ki Hozzád siet…
r>
r>Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk!
r>Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
r>Elfogy a hit és a szeretet nagyon beteg!
r>Jöjj s gyógyíts, mert a világ... végzetesen beteg!
r>
r>Síron innen és túl a síron.
r>S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sion.
r>Elfogy minden: áldás, üdv, béke…
r>Óh, ihless... szent idők emléke…
r>
r>Vecsés, 2023. május 30. – Kustra Ferenc József - íródott: Sántha Károly: (1840 – 1928) azonos c. verse átirataként.
r>
Mese-mese mátka…
r>
r>Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg,
r>Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg!
r>Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott.
r>Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott!
r>
r>Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának,
r>Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának…
r>Néha hál’ Istennek az ellen is téved,
r>Szemem, most boldogan félre, másra réved…
r>
r>Jelszavaink vannak: Tisztesség! Méltóság! Szabadság!
r>De egy hóvihar ezt mind elsodorja? Ez igazság?
r>Figyelem, de nem hallom, hogy időjárás lépked hangtalan,
r>Így azt sem látom meg, nincs napsütés, de hosszú árnyéka van.
r>Nincs nekem nyugalmam, ez biztos, mint a végtelen, oly' távoli messzeség,
r>Felettem, mint egy végtelen kék óceán, betakar és irányít az ég...
r>
r>Esik, akkor is, ha nem akarom, és nekem esernyőt kellene nyitni!
r>Nyitnám, de az orkán legott széttépi, rongyát, meg messzi ég felé viszi!
r>Így én csak ázok és látom mások is, télen meg jég, sítalpam tőri,
r>Szomszéd gyerek meghógolyózott, majd elszaladt, ez ellen sem véd semmi.
r>
r>Csak baj van tavasszal, mert a termés lefagy,
r>Nyáron a növényzet… mert nincs víz, kiszárad.
r>Ősszel az esőzésekben szánt és elakad a traktor,
r>Majd megint jő a hideg tél, az a legkeményebb faktor.
r>
r>El kellene menni az Óperenciás tengeren túlra,
r>Mert ott lakik a hatalom és az bizony csak rajta múlna,
r>Hogy az időjárás javuljon, a kecskénk ne száraz füvet legeljen,
r>Szegény ember fia, valahogy… üres szénapadlásig emelkedjen.
r>
r>Jelszavaink vannak és változatlan: Tisztesség! Méltóság! Szabadság!
r>Már ítélhetne, a mesebeli üveghegyi, emberi bíróság…
r>Verőfényes nap lesz ma, kéne is indulnom a parasztok nevében,
r>De még szereznem kell hamuba sült pogácsát és sikerül, remélem…
r>
r>Csak akkor ehetünk, ha az időjárás megengedi, és csak akkor kirándulhatunk
r>Ha, az időjárás alkalmas, és a dzsungel özönvíz elmossa az új betonutunk!
r>Ki kint marad, azt villám veszély fenyegeti,
r>Olyan nagyon csattan, hogy lelkét remegtetni.
r>Mentség, csak ha lehasalsz a tíz centis sárba,
r>Az meg, jól befolyik a gyolcsgatyád korcába!
r>
r>Ősembernek volt már menedéke, egy nagy-nagy masszív sziklabarlang,
r>Bejáratnál égett a tűz, védte őt… ez nem volt ópiumbarlang!
r>
r>Nyáron izzadunk,
r>Télen meg fázunk.
r>Esőben ázunk,
r>Most mit csináljunk?
r>
r>Király nem ígérte meg, ha eredménnyel járok, hozzám adja a lányát,
r>De majd meg is kell tennie, mert nem rúghatja föl eme mese világát!
r>Nők és gyermekek, férfiak, küzdjetek időjárással, ez égi harc!
r>Ne feledjétek, jön hóvihar, jön tornádó, ez mind… a nagy égi sarc.
r>Ti, meg mi, mind csak nézzük, hogy változnak meg a felhők, szél fújja leveleket,
r>És a fű kiszárad, meg éheztek is… már nem tudom sorolni egyebeket.
r>
r>Szélroham, őseim gránit sírját forgatta, le is döntötte!
r>Az meg fed lapot, kis, apró miszlikbe majd' porrá feltördelte.
r>Ha így majd később, a sírhelyet a sírásók beszántják,
r>Aztán a maradt gödörbe a száraz avart behányják…
r>
r>Egy kalpagom volt, tegnap azt is elvitte a szél,
r>Belül zsíros volt, de így már nincs ki múltról beszél.
r>Fázok, izzadok, esdek és köhögők!
r>Életben úgy maradok, ha röhögők…
r>
r>Kor embere látja, az időjárás átok, oly’ mint egy szabadságharc!
r>Itt az ember csak akkor győzhet, ha győzhet, hogyha oly’ kemény, mint a kvarc!
r>Kénes eső ellen nem véd semmi, főleg nem az ámító ál-jogok,
r>Özönvízben, meg amit veszítünk, a sok élet... mind-mind áldozatok!
r>
r>Hóviharban, tűző napon, buktak el már hős urak,
r>Sokan csak értelmetlenül, béke-földben nyugszanak.
r>Rossz idő nemcsak a fákat tépi, csavarja ki és tarolja a termést,
r>De emberi életeket sem kímél, ők már tán' nem hallják a dobpergést!
r>
r>Aki a küldöttségbe velem akar jönni az, most jelentkezzen,
r>Hozzon biz’ viharkabátot, a nélkül elutazni lehetetlen.
r>Ha! Megjövünk, érkezünk, a királynál bízunk, hogy lesz dinom-dánom,
r>És értelmes üzenetet hozunk… és az, tán’ nem lesz Ákombákom…
r>
r>Vecsés, 2014. december 28. – Kustra Ferenc József
r>
