Idő 
Értékelés 
Értékelés (Septolet duó)
r>Az idő gyújtópontja
r>Kihalóba,
r>Nyárba…
r>Elmúlóba!
r>
r>Távolban jő vég kezdete,
r>Nyárnak elege?
r>Eső permete…
r>*
r>Szél fúj hullott falevelet,
r>Eleget,
r>Esőtől vizeset…
r>Leggyengébbet!
r>
r>Száradó gallyon,
r>Kopaszság vagyon…
r>Egyszeri alkalmon.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Gyengül természet vénült teste,
r>Lehet… lelkének is elege…
r>Gyengül természet vénült este.
r>*
r>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak,
r>Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak…
r>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak.
r>*
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Fürdőruha szennyesben mosásra vár,
r>Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár.
r>*
r>Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa,
r>Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia.
r>*
r>
r>(Basó féle haiku duó)
r>Természet a táj…
r>Jól szabályozza magát.
r>Megváltozások…
r>*
r>Színesednek a
r>Levelek, nem múlóan.
r>Megváltozások…
r>*
r>
r>(Halmazrímes duó)
r>A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete,
r>Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre.
r>Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre
r>És megtudjuk, hogy hat a lelkekre.
r>Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe,
r>De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste…
r>*
r>Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk,
r>Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk!
r>Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk…
r>Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk…
r>A növényi rügyek elvonulnak téli álomba,
r>Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában.
r>
Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár,
r>És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár
r>És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona,
r>Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona.
r>
r>Önző az ősz, de nyár liliomvére elfolyik,
r>Itt már semmilyen hites prófécia nem segít.
r>A nyár ifjonti bája, már nem gyógyír jajra, búra,
r>Torkot elszorít, hajnali hűvös… a hozománya.
r>
r>Kínlódásunk már gyötrőn kínkacajba fullad,
r>Vágyjuk a napfényt, ezen éji holdfény mulat.
r>Rozsdásodó levelek nyüszítve köszönnek el,
r>Az elmúlást hirdetik, elmennek a meleggel.
r>
r>Támad az éj, máris hosszabb, mint a nappal,
r>Már nem fürdünk Balcsiban éjjel és nappal.
r>Változás van újakat, változást hoz az ősz,
r>Tudd ezt, mindig van változás, hiába gyötrődsz.
r>
r>A fák és a bokrok ezer színben látszanak,
r>Ezeken madarak, bogarak még játszanak.
r>Gyönyörködöm bennük, tetsző a látvány,
r>Megint megértem egy őszt… ez nem hátrány.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 24. -Kustra Ferenc József
r>
Született és hithűvel telt magyar vagyok a történelmünkbe…
r>
r>(leoninus)
r>Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe…
r>A némaságnak bennem nincsen otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona.
r>Én teljes magyar ember vagyok, igy neveltek, így tanítottak… ki más… ti igy haltok?
r>*
r>
r>(Senrjon trió)
r>Bakó velem nem tárgyal,
r>Akkor se, ha bárd van kezébe!
r>Halál, érdemem?
r>
r>Volt, hogy kivégzőosztag
r>Sorba állt és már csak úgy lőttek.
r>Magyart ölni jó?
r>
r>Tán’, rám rivallnak = magyar!
r>De én biz’ nekik ellenállok!
r>Én: magyar vagyok!
r>*
r>
r>[Kínai: 27 szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)]
r>Magyarul:
r>Élni akarok!
r>Magyart tettem társamul!
r>Mért’ támadnak... agyalok,
r>Pedig nem csalok!
r>*
r>
r>(Tíz szavasok)
r>Van nekünk királyi koronánk,
r>Ezer éve István király hagyta ránk.
r>
r>Van nekünk magyar hazánk,
r>Nagy királyunk, ezer éve bízta ránk.
r>
r>Van nekünk fölséges magyar lelkiségünk,
r>Ehhez társul magas szintű eszmeiségünk.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Mi
r>Mindent
r>Megértünk!
r>Nagyon adja:
r>Eszmeiségünk!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Kalapom,
r>Magyar! Lengetem…
r>Légy velem!
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Mi együtt mindig
r>Csak magyarul beszélünk!
r>Ez anyanyelvünk!
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Magyar a szó, amit suttognak a fülembe… magyar a szó, jó, ha mondják szemembe…
r>A néma szónak bennem nincsen semmi otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona.
r>Ízig-vérig magyar ember vagyok, igy neveltek föl, tanítottak… ki más… majd igy halok.
r>
r>Vecsés, 2024. május 21. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában,
r>önéletrajzi írásként.
r>
Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló…
r>Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó!
r>Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem,
r>E tudattal kacagok a vezetékszár végen…
r>
r>Vecsés, 2007. január 7. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Szomszédi háború, ha közeledik, minden csak nem bájos,
r>Sőt, jobban megnézve látszik, hogy egy lépésre sem sármos.
r>Nő a számuk az elesetteknek,
r>Ők voltak APU… hadiárva gyerekeknek…
r>
r>Oktondi az ki a Balcsin, vitorláson nem vesz mentőmellényt,
r>De, ez csak akkor érdekes, ha túléli és elmeséljük az eseményt.
r>
r>Ha csattog alattad a gyorsvonat, lehet, hogy defektes?
r>De, ha a gőz csattog, az még annál jobban is veszedelmes!
r>Keress a NET -n, menni kell a járműjavítóba, ez a helyes…
r>
r>Zöld fűben is lehet ma már síelni,
r>Nem kell kicsit se nagyon ijedni,
r>Persze egy mozdulatlan sziklának menni?
r>
r>Caj kiránduláson lehet, hogy dupla a defekt!
r>De! Tekerni kell tovább, lehagyni a stresszt.
r>Én jártam igy… a falúvégi kereszt tisztelgett.
r>
r>Esti iskolában még lehet ’házi’ novellaírás
r>De, ne gyerekeddel írasd, mert NET -ről olvasni más.
r>
r>Holnap reggel menetelnék iskolatársakkal, az iskolába…
r>De, sors ellenem van, nyári szünet van… nyarat csodálni!
r>
r>Ma itthon ebédre ”jó lett” bableves volt a menünk,
r>Egy tányér, meg féltányér, volt adag nekünk…
r>
r>(septolet)
r>Világ csodálva,
r>Háború szokásba.
r>Gránát dobálva…
r>Másik lovára.
r>
r>Száraz pogácsa,
r>Lövészárokba… pofámba!
r>’Nyugat’ pojáca.
r>
r>(HIQ)
r>Életünk
r>Vajon mit hoz még?
r>Száj tátva.
r>
r>Csak játszva
r>Lehet-e élni?
r>Lekésni
r>
r>Járj járva
r>Ne hallgass másra!
r>Még van front…
r>
r>Vecsés, 2024. július 21. – Kustra Ferenc József- íródott, alloiostrofikus versformában és részben önéletrajzi írásként.
r>
