Idő 
Értékelés 
Értékelés A Szajna partján él a Másik, r>Az is én vagyok, én vagyok, r>Két életet él két alakban r>Egy halott. r>r>A Duna partján r>Démonok űznek csúfot velem, r>A Szajna partján álmokba von be r>Százféle, szűz szerelem. r>r>Rákacag Páris r>S a boldog Másik visszakacag, r>Itt röhejes mámorba kerget r>Vijjogó, éji csapat. r>r>Ott szebb vagyok, nemesebb, hősebb, r>Sejtelem-csók minden dalom, r>Szent Cecilia hajol lelkemre r>Álmatagon. r>r>A Duna partján r>Céda lányhoz hajt durva öröm, r>A bor ad álmot r>S a poharamat összetöröm. r>r>Ott: ring lelkem muzsikás alkony r>Szent zsivaján r>S úgy csókolom meg az életet, r>Mint orkideát a Léda haján.r>
Mit nekem hab? mit nekem vész? r>Én nem félem haragát; r>Kebelemnek pusztaságán r>Száz sirokko rohan át. r>r>Rajta, gyorsan evezőhöz, r>Talpra reszkető legény, r>Bár toronnyá nő a hullám, r>A túlpartra szállok én. r>r>Köd borong ott, sűrű ködnek r>Kétségbarna éjjele, r>Lány, temetve mindörökre r>Légyen emléked bele; r>r>Mely ez égő szerelemmel r>Enyelegve játszhatál, r>Mely hüséget esküvél, és r>Ah mely mégis megcsalál. r>r>Rajta, bajtárs, csüggedetlen! r>Nincsen messze már a part; r>Bár izzadva, férfiszívvel r>Mi kiálljuk a vihart. r>r>Im, mi kép leng a ködéjben? r>Bájoló, mint a tavasz, r>Szőke fürttel - kék szemekkel - r>Hűtelen lány! képed az. r>r>Haj, nélkűle nincsen élet! r>Vissza, izzadó legény, r>Bár Mátrává nő a hullám, r>Vissza - hozzá - szállok én! r>
Csúf emlékek könnyes, vén foglya r>Fölkerültem a vártoronyba: r>Pince-börtönből torony-börtön, r>Hurráh, Nap, én már ezután r>Életem így, magasban töltöm. r>r>Szabad grádics, nyilt kapu csalnak, r>Foszlányai csavargó-dalnak r>S lent a síkon nagy tüzek égnek: r>Jaj, jaj, nem kell, szivem megáll, r>Agyonrémít a szabad élet. r>r>Föl-fölhúzhatnám büszke vállam, r>Billegtethetném vén szakálam, r>Ajkam adhatnám görbe gúnynak: r>Ej-haj, jobb lesz, ha a dacok r>Lelkemben örökre lehúnynak. r>r>Lángolok mégis megkövülten, r>Lidérc-tüzek úsznak körültem, r>Udvarolnak, nem bolondítnak: r>Csuhaj, örvendezz, vén fogoly, r>Hűlt lángu, régi dalaidnak. r>r>Vádat tűrve, kit se vádolva, r>Majd csak elfut az Élet dolga r>S utólszor esvén szerelembe, r>Lalla, magamat szeretőn r>Dőlök a Csodába, a Rendbe.r>
Versemmel hogyha megelégszel r>- Kínáltam úgyis már elégszer - r>Fogadd el: véres, könnyes ékszer. r>r>Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem, r>Bús koldusod, ki elfáradt szegény. r>Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén, r>De trónusodhoz mégis elvetődtem. r>r>Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem r>S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén. r>Egy ájult lelket hoztam. Az enyém r>És fölajánlom Néked összetörten. r>r>Örökkön verte mákonyos varázsod, r>Most oly hideg, mint néma mosolygásod. r>S várna reá száz büszke viadal. r>r>Ó hívd életre ápoló szavakkal, r>Illesd meg homlokát meleg ajakkal! r>Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal. r>
Olvastad úgyebár a bibliába' r>Az olajos-korsó történetét? r>Az van megírva róla, hogy hiába r>Ömlött, mert ujra mindig megtelék. r>r>Ez olajos-korsó az élet kéje; r>Azért kacagom a bolondokat, r>Kik alig mártják nyelvöket beléje r>Eszélytelen gazdálkodás miatt. r>r>A bölcs hosszú kortyokban hajtogatja r>E korsó édes nedvét untalan; r>Mért gazdálkodnék? amidőn jól tudja, r>Hogy minden percben ismét tele van. r>
